Amikor az Amszterdam melletti településhez értem, már a
helységnévtáblát látva is összefutott a nyál a számban. A finom sajtra
gondoltam, amelynek gyártása a legfontosabb tevékenység a településen.
Először a városközpont felé vettük az irányt, ahol a gyönyörű,

Hanza stílusú házak földszintjén szuvenírboltok sorakoztak. A német és spanyol turisták sétálgattak a hidegben, mert a boltok többsége sajnos csak nyáron tart nyitva. Mi taxiba ültünk, és kiadtuk a jelszót: kell egy igazi sajtgyár! Nem kellett sokáig utaznunk, néhány kilométerrel odébb hatalmas betű hirdette a sajtkészítő üzemet. Ezt ugyanúgy meg lehetett látogatni, mint a többi sajtgyárat Edamban. Kihalt üzemcsarnokba érkeztünk. Hirtelen dobogás hallatszott, majd megérkezett egy húsz év körüli, kedves holland fiú, laza öltözetben, fapapucsban. Üdvözölt minket, majd beinvitált a műhelybe. A különféle sajtok készítését illetően ugyan nem mesélt nagy csodáról, csak arról, hogy valamennyit rutinos, profi mesterek csinálják kitűnő alapanyagból, a saját tehenészetük szarvasmarháinak tejéből. Ezután következett a legszebb pillanat, a kóstoló. Ettünk köményes sajtot, sonkás sajtot, öt évig érlelt sajtot, édes sajtot, egyik finomabb volt, mint a másik. Mindehhez ribizlibort kínáltak, édes volt, kicsit hasonlított a Tokajihoz. Akár estig el tudtam volna üldögélni a sajtok és a borocska mellett.
A turisták igényeihez igazodva a sajtgyár mellett fapapucskészítő üzemet is létrehoztak. Kipróbáltuk, elmondhatom, nem könnyű a lábbeli kifaragása. Azt hiszem, még fapapucsot nem tudok gyártani, maximum fogpiszkálót. Mindenesetre kísérőnk elmondása szerint naponta több tucat papucsot vásárolnak a látogatók, de a boltokba is szállítanak, úgyhogy főszezonban több százat piacra dobnak. Ez csak ajándéktárgy, vagy valaki még hordja? – kérdeztem a fiútól, aki büszkén bizonygatta: nem csak a turisták kedvéért jár ebben, ő is használja a lábbelit. Diszkóba azért nem ebben jár, de a szomszéd házhoz már fapapucsban szalad. Saját magának faragta, így a méret tökéletes, nem csoda, hogy futni is tud benne. Hollandiában azért terjedt el a fapapucs használata, mert olcsó volt és egyszerűen el lehetett készíteni.
Az üzemlátogatást követően a vásárlást persze mi sem úsztuk meg, néhány finom sajtot vettem, és kértem egy üveggel a remek ribizliborból. A kijáratnál még lefényképezkedtünk egy szélmalommal, és már indulhattunk is tovább. 
Kiss Róbert Richard

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!