Lassan a janárhoz éppúgy hozzátartozik az ukrán-orosz gázár vita, mint
a másnaposság. Közös bennük, hogy komoly fejfájást tudnak okozni, de a
józan gondolkodás mindkét esetben segíthet. A gázválság ellenszerét
sokan a tárolókapacitás növelésében látják, de érdemes más megoldást is
keresni.

Határainkon belül a jövőre felépülő új startégiai gáztározóval is csak 4,2 milliárd köbméter gázt tudunk tartalékolni, ami teljes kinyerés esetén sem tart két hónapnál tovább. Megoldást csak fogyasztás csökkentése adhat, és ezt, a legnagyobb fogyasztón, a lakosságon kell kezdeni. Természetesen nem úgy, hogy elzárjuk a csapokat, hanem azzal, hogy energiatakarékossá tesszük házainkat. Ma egy átlagos lakás háromszor annyi energiát fogyaszt, mint ami kívánatos lenne. Ha lakásaink megfelelően lennének szigetelve, azzal évente több, mint 7 milliárd köbméter gáznak megfelelő energiát tudnánk megtakarítani – a hazai gázfogyasztás felét. Érdemes tehát növelni az utólagos hőszigetelésre fordított energiát, különösen most, hogy az építőipar a pénzügyi válság következtében nincs könnyű helyzetben. Ha csak azokat a pénzeket fordítanánk az utólagos hőszigetelés támogatására, melyeket most az üzemek leállásával elvesztegetünk, már jelentősen tudnánk javítani az ország energiamérlegét, ráadásul új munkahelyek is teremtődnek az új feladatokkal. Végül, a hőszigetelés „melléktermékeként” kevesebb káros anyagot bocsátunk ki a környezetünkbe, ami a széndioxid kereskedelem révén szintén pénzzé lehet tenni. Válságban nem a visszavonulás a jó stratégia, bármilyen logikusnak tűnjön is, hanem az átgondolt váltás. Erre most itt van az alkalom, csak meg kell ragadni. Kruchina Sándor,
az Austrotherm Kft. szakértője.
Nem örök a békának a tó!
Ez bizony igaz. A liberális szabadpiaci kapitalizmus napjainkban véglegesen megbukott. Az első ilyen típusú világválság a 30-as évek elején volt, a második a 70-es évek elején, a harmadik – a legsúlyosabb – 2008-ban. Ennek fő oka a világunkban a neoliberalizmus által létrehozott nagyszámú demokráciákban működtetett szabadpiaci kapitalizmus, és társadalmi viszonyok.
A rendszerváltás utáni kormányunk – a mostani tapasztalatok szerint – gazdaságilag is rosszul indult, és kifejezetten rossz alkotmányt is hozott létre. Utána Horn Gyula óriási lehetőségű (2/3-os) parlamenti többségű kormányával, és Bokros Lajos segítségével helyrehozta volna a gazdaságunkat – és lehet, hogy az alkotmányunkat is –, ha a következő kormányt nem Orbán Viktor vezeti. Itt a társadalom nagyon súlyos hibát követett el, amely a mai napig gyilkolja nemcsak a gazdaságot, de a közéletünket is. És nem értem a társadalmat! Mert O. V. indulásakor (’89-ben) nemzeti liberális volt, akinek én is örültem. Ma viszont radikális szélsőjobb, aki az országgal nem törődik, csak a hatalomra jutás érdekli.
A társadalmi körülmények világszerte sokat változtak. Sok közéleti emberünk – képviselők, politológusok, közírók (sorrend nélkül: Szanyi Tibor, Ágh Attila, Debreceni József, Róna Péter, és még sokan), egyértelműen azt közlik a médiákban, hogy kizárólag egy új, neobaloldali ideológia alkalmazása hozhatja helyre mind a társadalom, mind a gazdaság helyzetét. Gyurcsány Ferenc a 2005-ben megjelent Útközben című könyvében tökéletesen kifejtette a neobaloldal értékeit. Konkrétan definiálja a neobaloldal lényegét: „A baloldali szociáldemokraták... hisznek abban, hogy a világ anyagi és nem anyagi rendje az ember által megvátoztatható. Hogy nemcsak az anyagi viszonyok, hanem az erkölcs, a kultúra, a hit is az emberi létezés termékei. Hogy mi alakítjuk a normákat, és mi próbálunk meg igazodni hozzájuk… Ez akkor is igaz, ha nem vagyunk szabad urai a világnak, és saját akaratunknak, hisz az ember tökéletlen, de felelősséggel rendelkező, felelősséget vállaló lény. Akinek hite van.” És végül a konkré

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!