Hosszú ideje nem telik el úgy hét, hogy ne olvasnám el a Vasárnapi
Híreket. Közel áll hozzám, vagy tán azon a szellemi hullámhosszon is
vagyok, amelyet a lap képvisel, és amelyet a levélírók leveleikben
elemeznek. Gondolom, a lapnak népes olvasó tábora van.
Ezen a logikai síkon továbbhaladva, nem értem, hol vannak ezek az emberek a közvélemény-kutatásoknál, a népszavazásoknál? Hol vannak akkor, amikor bizonyítani kellene irányultságukat, vagy meg kellene támogatni azokat, akikre a voksukat tették 2006-ban? Hol voltak az önkormányzati és az időszaki választásokon?
Bár belefárad az ember abba a politikai purparléba, ami évek óta kis hazánkban zajlik, de azért az irányultság megmarad, és tévedés ne essék, aki nem megy szavazni, az is voksol. Ráhagyja arra, aki tudja, hogy mit akar, és az nem biztos, hogy egyenlő az ő akaratával.
Akkor már verheti az ember a fejét a falba, de minek. Döntött! Így döntött!
Mindenki tudta 2006 őszén, hogy nem babra megy a játék. Érezni kellett volna, hogy Őszöd által manipulálva vagyunk. Hogy Őszöd nem lehet úgy igaz, ahogy az kommunikálva lett azoknak, akikért és akikről szólt. Hogy Gyurcsány Ferenc nagy bűne az volt az értelmiségiek szemében, hogy ki merte mondani: a király meztelen. Nem lekezelt bennünket, hanem felnőttként kezelt. Ez volt a bűne, és a médiamunkások segítségével szembe állította az ellen oldal azokkal az emberekkel, akiknek az érdekében ezt vállalta, és akiknek addig annyit adott, hogy ha máson nem, talán azon kellett volna elgondolkodni, ki ígért nagyobbat, és tehetett volna-e mást abban a szituációban. De hagytuk magunkat az orrunknál fogva vezetni, hisz arra tanítottak, hogy ne hazudj, és miközben nap mint nap Őszödöt sulykolták, nem vettük észre, hogy egy hatalmas hazugság részesei vagyunk, amelyhez képest Őszöd kutya füle, mivel Őszöd nem volt hazugság. Mindegyikünk tudta, hogy nem volt az. Na de hát a király meztelen. Így eszközévé váltunk egy hadjáratnak. Úgy is mondhatnám, saját magunkkal szembe fordítottak.
Van olyan ismerősöm, aki azt mondta, arra szavaz, aki többet ígér. Akkor miről beszélünk? Szóval büntetünk. Büntetjük azokat, akik szociális érzékenységgel gondolkodnak, és aszerint adnak. Azon elgondolkodott-e valaki, hogy mi lett volna, ha nem ad, és úgy éri az országot ez a gazdasági cunami? Hogy a szocialistáknak feladatuk az emberek minimális megélhetésének biztosítása, egy olyan helyzetben, ahol iszonyatos lemaradások voltak az előző kurzus más világnézete miatt, a javak újra elosztásánál.
Szóval a kérdés: hol vannak azok, akik 2002-ben és 2006-ban az MSZP-re szavaztak? Vagy csak szavakban vannak, a levelekben? Jó lenne erről beszélni, így az EP-választások előtt. Nehogy úgy járjunk, mint 2006 őszén és a népszavazáson.
Soós Györgyi, Budapest
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!