Egy mai Tiborc panasza

A rendszerváltás féloldalasra sikeredett. Az állami szférát nem érintette meg a változások szele. A tanácselnököt polgármesternek neveztük el, a tanácstagot képviselőnek, némi demokráciamázt adva a működésnek. A változtatás szükségességét többen is látják, de nem tudnak-akarnak megegyezni róla a pártok. Kényes témává vált, inkább agyonhallgatták, egészen addig, míg a gazdasági kényszer rá nem vitte a jelenlegi kormányzatot.
Hamis az az érv, hogy a közszféra rendezése keveset hozna az állam bácsi konyhájára. Azon túl, hogy rendezetlensége fojtogatja a gazdaságot, a szektor laza „munkatempója” a gazdaságéhoz képest rossz hatást kelt. Mert mindenki viszonyít. Gondoljunk csak bele, – miért szaggassa valaki is a hámot mondjuk a jogkövetésben, az adózásban –, amikor azt látja, hogy néhány kivételezett csoport, laza tempóval, ha úgy tetszik, láblógatva is viszonylag jól elvan. Akkor, amikor deklaráltan 1,7 millió ember él minimálbérből!? Több lenne ez, mint a közszféra rendezése. Hatásában lenne több.
Kinek jó az, hogy Ausztria nagyságú hazánkban kétszer akkora az államapparátus létszáma?
Kinek jó az, hogy Monarchia-beli létszáma van a parlamentünknek?
Kinek jó az, hogy egy tízezer fős városban(!?)  17-18 fős testület költi, mindennemű különösebb felelősség terhe nélkül, tiszteletdíjként az amúgy is kevés közpénzt? (Egy ciklusban annyit, amennyiből egy tisztes társasház-bérház is megépülhetne.)
Kinek jó az, hogy egy társadalmi réteg az év 365 napjából 169 napot dolgozik, heti 18-22 órában (köztük sokan, akik ennyit sem) és annyit szeretne kapni, amennyit egy szolgáltatásban dolgozó vállalkozó bruttóban, heti 60-80 órával – amely keresetet ugyan terheli a 25-30-féle elvonás és a rezsi, de valahogy ezt sem akarja senki sem  tudatosítani.
Kinek jó az, hogy „gyártjuk” a festőket, pincéreket, bolti eladókat – csak azért, nehogy el kelljen küldeni az oktatót, a tanárt. Annyi ég nincs a földön, amit a kibocsátott festők le ne tudnának meszelni, de csak képezzük őket, hogy utána tízből nyolc menjen a munkaügyi hivatalba átképzésre!
Kinek jó az, hogy törvénykezésünk másodfoka az első fok fordítottját  produkálja? Milyen törvényeink vannak, még 20 év után is?
Nincs ebben az országban néhány államférfi (nem politikus!) aki változást indukálna?  Nincs vezető értelmiség, akinek már régen ordítani kellett volna ennyi sok tehetetlenkedés láttán?! Nincs elég újságíró, aki az „ÉS”-hez hasonlóan oknyomozó újságírást tartaná a szakmája-hivatása értelmének? 
Miért nem tudunk mi, magyarok, normális, élhető közéletet kialakítani parányi-kis hazánkban!?
Bodzai Jenő, Nagyatád

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!