Köszönet Kövérnek

Kik használják zavartalanul az előző évszázad legrosszabb rezsimjeinek nyelvezetét: a kilencvenes évek elején két amerikai kollégám mesélte, hogy interjút csinálva Csurkával, már a szóhasználatából tudták, kicsoda is valójában. Strauss-Kahn is tudja már, hiszen bizonyosan jelentették neki, hogy egy „bandába” tartozik Gyurcsánnyal, akiről nem feltétlenül osztja a Fidesz-vezérek véleményét.
Vagyis hálával tartozunk Kövérnek önleleplező stílusáért, már nem először. Ha magam is követném az általa szalonképessé tett összeesküvést leleplező divatot, képes lennék azt állítani, hogy első munkahelyén, a hajdani egypárt társadalomtudományi intézeté-ben maga a főmumus, Aczél „programozta be”. Már csak azért is, hogy vetélkedjem azzal a szamársággal, amit ő fejtegetett a makói fórumon a szocialisták által „csinált” legújabb jobboldali pártról, amelyik persze a Fidesztől szavazókat elcsábító Jobbik volna. Ez ugyanis nemcsak nevetséges (Vona például Orbán polgári köréből indult), hanem – és ezért jár újabb köszönet – árulkodó módon tényleg leleplező. Hiszen azt próbálja elhitetni velünk, hogy a Fideszt nem is lehet jobbról előzni, s a magát előszeretettel európai konzervatívnak feltüntető (bár vezérszónokainak stílusával nem igazán annak látszatát keltő) párt egészen a szélekig nyitott. Retorikájában mindenesetre már nem marad el újnyilasainktól.
De miért kellene elhinnünk, hogy csupán szavazatvadászó buzgalmában és csakis szóhasználatában? Hogy csak farkasnak öltözött jóságos nagymama ijesztgeti Piroskát. Kövérnek, de Orbánnak is túlságosan jól sikerül a szélsőjobb stílusának imitálása, s ha meggondoljuk, hogy hányszor alakultak már át a saját szerepükké, akkor jó okunk van aggódni e tirádák hallatán. Mert az csak komikus, hogy Orbán pénteki közönségét a rendszerváltókkal azonosította, míg szerinte „akiket leváltottak, azok vannak most kormányon”: a jobboldali napilap ezt történetesen olyan fotóval illusztrálta, amelyen az akkori polbiz tag Pozsgayt látjuk, s bevallom, szívesen körülnéztem volna abban a teremben… Ám az új rendszerváltás erősödő követelése, vagy a „gazdasági szabadságharc” nemcsak a szélsőjobb kedvenc szólamai közé tartozik, hanem vagy komolyan fenyegeti a fennálló demokratikus jogrendet és piacgazdaságot, vagy – kimondani is szörnyű! – Orbán „őszödi beszédét” vetíti előre, hiszen nyilván kell magyarázkodnia majd, ha nem tartja be.
Az ilyen kövériádák hallatán különben sem érdemes azt latolgatni, hogy valóban a szélsőjobbot „veri-e át” e páros, avagy netán éppenséggel minket, amikor európaiként tetszeleg. Ezek a szövegek ugyanis mindenképpen legitimálják a szélsőségesekét, s persze azok politikai céljait is. Ha pedig valaki eljut odáig, hogy ellenfeleit meggyanúsítja „kinyírási” szándékkal, az bizony feljogosítja a jobboldal ultráit a „megelőzésre”. Pontosan ennek kellene mozgósítania mindenkit, aki nem szeretne ilyen „rendszerváltást”.
S még valamiről árulkodik Kövér kirohanása a „gazember, senkiházi, prostituált értelmiség” (no, persze csakis a baloldali és liberális) ellen: félelemről. Hogy ennek a galád bandának megint sikerülhet – teszem azt az effajta stílus kipellengérezésével is – kiénekelni a hatalom sajtját a Fidesz-holló csőréből. Mivelhogy „nincs olyan bűn, gusztustalan gaztett, amit ezek ne tudnának erénnyé fényesíteni”. Jelentem: van. Kövér szavait például képtelen lennék.

Avar János

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!