Kabaré volt, van és lesz!

– A színház művészei mulatságos jelenetekből állítottak össze egy olyan műsort, amiben hibáimat, gyengeségeimet figurázták ki. Én pedig visszamentem több mint 50 évvel, amikor első kőszínházi szerepemet, az Egy londínert állítottam újra színpadra. Álltam két bőrönddel a kezemben és egyetlen mondatom csupán annyi volt: most vigyem vagy ne vigyem? Ez a két bőrönd újra előkerült a születésnapom kapcsán, az oldalán mestereim neveivel, akiktől ezt a műfajt ellestem. Salamon, Kellér, Rózsahegyi, Kállai, Kabos, Rátonyi, a Latabárok – sorolja Sas József egy szuszra. – De a névsor sokáig folytatható lenne. A fiatalok helyzete akkor nehezebb volt, mint most, amikor a sok televíziós csatorna pillanatok alatt felkapja őket, „celebeket” gyárt belőlük. Anno az én nevemet Győrben nem ismerte senki. A plakáton pirossal aláhúztam, hogy minél többen megjegyezzék.
Sas József vidéki színházakban (például Győrött, Békéscsabán, Pécsen, Szegeden, Kecskeméten) játszott táncos komikus és prózai szerepeket, a Mágnás Miskát és a Svejket, majd 1973-ban a Mikroszkóp színházhoz szerződött. – Addig nem is csináltam politikai kabarét. Aztán Komlóstól, Martontól, Hofitól „megtanultam”. Azért szeretem ezt a műfajt, mert erőteljesen szól valamiről és valami ellen. Az emberi gyarlóság és buta ság ellen, ami mára kiderült, hogy pártsemleges. A Mikroszkóp az utolsó olyan színház, amelyben a kabarét párbeszédek, jelenetek alkotják, amelyeket szerzők írnak. Nálunk rendező rendez, kellékek, színpadi effektusok vannak. És rengeteg tehetséges színész kolléga. Nem véletlen, hogy a színház telt házzal működik, immár több mint 40 éve.
Nagyon nehéz, kemény műfaj ez. Mert mindenekelőtt a kabaréhoz jó írások, jelenetek kellenek. Komoly gyakorlat szükséges ahhoz, hogy belső ritmussal bíró szöveget tudjon írni valaki, rövid mondatokkal, jó csattanókkal. A Hacsek és Sajó az alapiskolája lehet ennek. Sok múlik az előadókon is. Nem véletlen, hogy általában idősebb színészek, akik megfelelő rutinnal rendelkeznek, azok tudják ezt művelni. Először is kell egy alapintelligencia. Aztán ritmusérzék és poéntechnika, ami nem születik meg egyik napról a másikra. A régi nagy színészek mind tudtak kabarét csinálni. De anélkül, hogy neveket említenék, ma is bőven akad néhány az újak és a régiek közül is, akik ezt magas színvonalon művelik. Ezeket a kollégákat jólesik látni néha színpadon, tv-ben és sajnos egyre kevesebbet a rádióban. Most, hogy elmúltam 70 éves, nekik kívánok sok kitartást és sok erőt ahhoz, hogy ez a csodás műfaj, ami élt, él a Mikroszkópon, tovább is éljen.
Krausz Viktória

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!