Távkapcsoló

 

„A történelem nem unalmas, legfeljebb rosszul írják” – hangzik az RTL Klub szórakoztatva tájékoztató (infotainment) műsorának önbizalomtól duzzadó jelmondata, mely után joggal várja el a néző, hogy majd ők jó izgalmasan tálalják nekünk még az olyan száraz történelmi tényeket is, amelyekhez langyos libazsírt kellene inni, hogy lecsússzon.
Amúgy kedvelem a XXI. század stílusát, mely már nem dokumentumfilm, de még nem is bulvárriport. Kicsit hasonlít a manapság igen népszerű ismeretterjesztő tematikus csatornák műsoraira, melyek meghonosították a történelmi és tudományos mesék modern – bár kétségtelen, hogy nem mindig feddhetetlenül helytálló – epikáját.
Az e heti adásuk második témája, miszerint az 50-es években a rendszer annyira rettegésben tartotta a képzőművészeket, hogy „nem mindenki festhetett mindenfélét”, pláne nem akármilyen színekkel, mert „ráfogták, hogy bizonyos színkombinációkkal a szocialista rendszert akarja megdönteni”, akármennyire igaz és fájó is, nem került hozzám közelebb, legalább is a műsor által.
Az első riport viszont az eugenikáról szólt, mely önmagában is igen érdekfeszítő téma. A narrátor (itt a riporter) időrendben vázolta fel az eugenika elméleti, majd gyakorlati megjelenéseit. Ezeket különleges archív felvételekkel, fényképekkel illusztrálták, melyeket a legelismertebb kortárs szakértők – köztük Czeizel Endre, Ranschburg Jenő – egészítettek ki magyarázataikkal. Az összeállítást Békéssy Olga készítette, aki 2007-ben Hégető Honorka-díjat kapott, tavaly pedig Kamera Hungária díjat nyert a Házon kívül című műsorban vetített, A legszegényebb a leggazdagabbnál című vidám, színes riportjáért, melyben az ország leggazdagabb városa, Hévíz látta vendégül a legszegényebb falu, az ormánsági Gilvánfa polgárait egy kis magyar abszurdba hajló napra. A kiváló riporter bár nem okozott csalódást, nem is gázolt el legújabb munkájával. Jobban feszegethette volna az eugenika által felvetett morális kérdéseket, nem csak olyan szinten, mint hogy „az elveket gyorsan felkapták és a maguk hasznára fordították a haszonnak mindent alárendelő politikusok.”
Lehetett volna szigorúbb felvezetőjében is. „A nagyobb rizikófaktorok, mint például az örökletes betegségek már kiszűrhetők egy genetikai tanácsadáson. A család pedig eldöntheti, hogy így is vállalja-e a gyermeket” – mondta. Ez azért kissé elnagyolt, a várandósság 12. hetéig van lehetőség terhességmegszakításra, utána már rendkívüli indok és külön engedély is kell hozzá. Ráadásul a szűrővizsgálatok nagy része már előrehaladott terhességben történik, és nem is mind ad teljes biztonságú diagnózist, szóval nehogy azt higgyük, hogy ez olyan egyszerű, hogy csak kiderül valami és már kapják is ki a gyereket, legalább is Magyarországon nem.
„Az Egyesült Államokban és Belgiumban viszont már arra is van lehetőség, hogy valaki előre megválassza születendő gyermeke nemét. Sőt, azt is megnézik, hogy van-e az embriónak komoly genetikai rendellenessége. Minden csak pénz kérdése a XXI. században.” Talán újat mondok, de előbbire itthon is van mód, persze nem legálisan, és ennyiben igaz is a közhely, csak pénz kérdése. De a szűrővizsgálatok nálunk is ugyanúgy léteznek, bár talán nem olyan magas színvonalúak, és valóban magánrendelésre kell menni egy igazán komoly szűrésért.
Meghallgathattuk az eugenetika történetét Francis Galtontól az amerikai fajvédőkön és a Klu-Klux-Klánon át a kényszersterilizálások bevezetésétől Hitlerig és a holokausztig. Számos számomra meglepő momentum is akadt, például hogy az Amerikai Eugenikai Társaság hogyan tapsolt Hitler első fajvédő beszédeinek. Döbbenetesen nagy számok és hátborzongatóan közeli évszámok is repkedtek, például a 70-es évekig 60 ezer embert kényszersterilizáltak az USA-ban elmebetegség, de még epilepszia okán is. Megkönnyebbülten hallottam, hogy bár Magyarországon is voltak fajvédelmi törekvések, szerencsére eltekintettek tőlük, mivel a 20-as években az volt az álláspont, hogy „nagy fényűzés lenne” az amúgy is kis számú magyarság ritkítása. Bárcsak a mai magyarok is eltekintenének az efféle nézetektől…
Nagyon vártam, hogy a szakértők közül valaki végre ellentmondjon az eugenetika elveinek, melyeket kritika nélkül, mintegy tárgyilagosan közölt a riport, a nézőre bízva a helyes ítéletalkotást. Aztán Ranschburg Jenő végre elmondta: bár tény, hogy az emberek különböző jellegzetességekkel, képességekkel születnek, és ezek egy része születéskor már adott, de ha csak ez számítana, az ember nem lenne más, mint marionett bábu, akit a génjei rángatnak és irányítanak.
Czeizel Endre kijelentette, a fajelméletnek semmi köze az eugenikához, de sokat ártott neki. Viszont elárulta, hogy ha már van egy súlyos beteg gyerek a családban, és a következő is örökölheti a betegséget, ő azt sugallja a szülőknek, nem lenne jó még egy sérült a családban – ez volna a pozitív eugenika. Bizonyosan én nem vagyok elég racionális, de azért ez nagyban szól arról is, hogy (vallásosságtól függetlenül) az ember elfogadja-e, amit kap az élettől, a természettől, vagy a saját akaratát, egóját, jólétét ezek fölé helyezi. Főleg egy gyerek nem olyan, akit vissza lehetne váltani, ha nem felel meg, amit kaptunk. Aki így áll hozzá, alapvetően nem nyitott arra, hogy elfogadja a saját gyermekét, hagyja megismerni és kibontakozni veleszületett személyiségét, egyéniségét. Nem a családtervezést kifogásolom, hanem ezt a fajta „fogyasztói szemléletet”, mely már a gyermekvállalásba is begyűrűzött, és amely – akárcsak a politika – szalonképessé teheti még az eugenika erősen kifogásolható nézeteit is.
Korábban egy interjúban Czeizel doktor úr elmondta nekem, hogy sokkal többen vállalnának gyereket, ha meg lehetne határozni a nemét, legalább a harmadik vagy a negyedik gyermek esetében. De elmondta azt is, hogy a felmérések szerint a magyar nők jelentős része elvetetné a gyermekét, ha biztosan tudná előre, hogy homoszexuális lesz. Ha nincs a józan ész, vagy legalább valamilyen külső kontroll, először a nemét határozzuk meg, aztán pedig a szexuális beállítottságát, aztán meg a szeme színét, és így tovább? Elgondolkodtató, vitaébresztő téma ez, mely legalább annyira a jelen és a jövő, mint történelem. Már ha csak arra gondolunk, hány olyan embert nem dobtak le a Taigetoszról, aki nélkül most szegényebb és szomorúbb lenne a világ…

Bálint Orsolya

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!