Drámák a fagyos télben

A fagyásveszélyt a külső körülmény, a levegő hőmérséklete és páratartalma, az egyén általános erőnléte és egészségi állapota együtt befolyásolja. Az orvosok állítják, tévedés azt hinni, hogy csak nagy hidegben, és csak akkor következhet be a fagyás, ha a bőrfelület védtelen, ugyanis gyenge vérellátású testrészeken gyerekeknél, időseknél, érszűkületes betegeknél találkoztak +6 °C-os hőmérsékletről érkező fagyásokkal is.
Milyen folyamatok játszódnak le fagyáskor? Hideg hatására a sejtek között jégkristályok képződhetnek, amelyek megnövekedve, megsértik, szinte kiszúrják a sejtfalakat. A sérülések a hajszálerekben véralvadáshoz és trombusképződéshez vezetnek, nyomukban a szomszédos területek vérellátása is sérül. A kisebb fagyások felengedés után égési sebekhez hasonlóan viselkednek, miközben elhal a bőr felszíne.
Miként a szakemberek mondják, ha nulla fok alá kúszik a hőmérő higanyszála, megtörténhet a baj, s a fagyáskor a test a hideg ellen nem kellően védett egyes részei jól körülhatárolt területen – különösen a kiálló testrészeknél, mint az ujj, a lábujj, az orr, a fül – túlhűlnek, a szövetek kisebb-nagyobb mértékben roncsoldónak. Pedig az efféle sérülés szinte mindig elkerülhető lenne, csak a veszélyt komolyan kellene venni!
A kimerülés, fáradtság, alultápláltság, kábítószer és alkoholfogyasztás a test gyors lehűlését segíti. A köztudatban mindenekelőtt a hajléktalanokra leselkedik a fagyhalál, fagysérülés, a valóságban azonban az óvatlan kirándulók, a téli sportok szerelmesei is az érintettek körébe tartoznak.
Egy 2000-es statisztika szerint – vélhetően ma sem kapnánk javuló adatokat – a legtöbb fagyásos áldozat a tapasztalatlan, fiatal túrázók közül kerül ki, a sérültek 57 százalékában a láb, főleg a nagylábujj fagy meg, 100 sebesülésből 46-nál a kéz is fagyást szenved és 17% a feji fagyás. Miközben, ha a téli hidegben kint tartózkodó valamiféle sapkát viselne, kevesebb baj lenne belőle, hiszen a teljes test hő leadásának mintegy harmada a fejbőrön keresztül történik. Túrázás, síelés közben, ha megfelelően felöltözünk, megelőzhetjük a fagyás kockázatát kiváltó izzadást, ami során a szárazénál nagyobb a bőrfelszín hő leadása. 
A szűk cipő, csizma, ruha, kesztyű a vérellátást gátolja, hiszen elszorítja az ereket, miközben a ruházat között nem hagy helyet a szigetelő levegőrétegnek. A kiváló hővezető-képessége miatt a nagy hidegben nem javasolt fém ékszer, fémtárgy a testen, sőt akár a fém alkatrészek, a cipzár is kerülendő a ruházaton. Nulla fok alatt, jobb elkerülni a fémtárgyak szorongatását, ellenkező esetben nem meglepő, ha a tárgyhoz ragad az ember keze. A kicsiny gyerekek még a nyelvüket is kidugják, kedvtelve nyalják a fémet, nem tudván, hogy a nedves nyelvük gyorsan odafagy.
 Ahogy a szakirodalomban olvasható, fagyás előtt a végtag nagyon fázik, majd kínzó fájdalom következik, végül érzéketlenné válik, a bőr sápadt lesz, feldagad, hólyagosodik. A téli túrákon a lábfázást, az amiatti fájdalmat komolyan kell venni, mert félrevezető az azt követő fájdalom csillapodása. Mint a szakemberek mondják, ekkor nem feltétlenül felmelegedés történik, előfordulhat, hogy a láb érzéketlenné lesz. Mi a teendő? Nem árt a fagyást elkerülendő, a túrát, a síelést félbeszakítani és meleg helyre menni.
A fagyásnak az orvostudomány négy fokozatát különbözteti meg. Elsőfokú fagyásnál a bőr felszíne elfehéredik, zsibbad, az ujj vége, a fül, az orr, az áll, az orca gyakorta zsibbad, a felmelegedés után a bőrön égő fájdalom, élénk piros gyulladásos kis kiterjedésű folt, foltok láthatók. Másodfokú fagyáskor még a bőr mélyebb szövetrétege érintetlen, viszont az érgörcs miatt kékes színűvé válhat a terület, amin majd hólyagok alakulhatnak ki. Harmadfokú fagyás esetén az érintett részen a bőr viaszos színű, s rajta vérzéses hólyagok képződnek, a negyedfokú, a legsúlyosabb fagyásnál már mély szövetelhalás történik, ekkor a terület kemény, felmelegítés után márványozott, kék, később bíborszínű és nagyon fájdalmasan érzékeny.
Kérdés, vajon segítségként mit kell tenni, ha lehűlt emberrel találkozunk? Mindenekelőtt a további hibernálódásnak fontos elejét venni, meleg helyet keresni, annak hiányában a fagyott részt takarjuk be, lassan, fokozatosan melegítsük fel a bajban lévőt. Ez utóbbit azonban csak akkor, ha az újrafagyás veszélye nem áll fenn. A fájdalmas és érzéketlen hideg területet egyáltalán nem szabad dörzsölni, különösen hideg hóval nem, nehogy még nagyobb sérülést szenvedjen.  Miként a szakirodalomban olvasható, felszíni, nem túl nagy kiterjedésű fagyásoknál a szűk ruházatot és cipőt fontos meglazítani, a lehűlt részeket testmeleggel, illetve langyos, fokozatosan testhőmérsékletűre melegített vízfürdővel jó felmelegíteni, közben a fagyott embernek nem árt a végtagjait megmozgatni. Segítség továbbá a meleg ital, ami azonban nem lehet alkohol! Elsőfokú fagyásnál elég a steril kötés, az annál erősebb fagyásnál a fájdalom miatt is fontos az orvos közreműködése, aki fájdalomcsillapítást követően akár kórházba szállíttatja a sérültet. Sok egyéb között a heparinos krémek is segíthetnek a vérkeringés élénkítésében.
A súlyos esetek 72%-ánál is csak felszíni, kis kiterjedésű, nyom nélkül gyógyuló fagyás történik. Másodfokú fagyásnál – napi többszöri meleg fürdő és gyógyszerelés mellett – a gyógyulás akár két hónapot is igénybe vehet. „A többség arra panaszkodik, hogy az egykor érintett terület a hidegre különösen érzékeny marad, viszket, kivörösödik, de az ízületek is károsodhatnak. Szerencsére amputációra azért ritkán van szükség. Csak a fagyás bekövetkezte utáni 35-40. nap táján lehet pontosan megkülönböztetni a fagyott és ép terület pontos határát és a műtétről dönteni” – olvasható a neten. Krasznai Éva

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!