Balzsay Károly a csúcsra ért

Balzsay első ízben mérkőzhetett a bajnoki övért, méghozzá az orosz Genyisz Inkin ellenében, aki eddig 34 meccsen maradt veretlen. Balzsay a 20. győzelmét aratta a nagyközépsúlyban a hivatásosok között, és 14 KO-t tud a magáénak. 2004-ben mutatkozott be a profik között, és azóta öklét igen sokan ismerték meg úgy, hogy vagy a padlón, vagy pedig technikai KO-val búcsúztak el tőle. Karcsinak már egy ideje kijárt, hogy ilyen komoly mérkőzést vívhasson, de több alkalommal sérülések gátolták meg abban, hogy elérje ezt a célját. Ennek a találkozónak érdekessége, hogy klubtársával mérte össze tudását. Balzsay nem véletlenül jutott el idáig, hiszen az amatőrök között is vitézkedett, hiszen mind a felnőtteknél, mind pedig a korosztályos Eb-ken ezüstérmeket szerzett.

Segített az, hogy egy klubban készülnek Inkinnel, illetve nem okoz ez feszültséget majd az egyesületen belül?
– Egy kicsit furcsa volt az, hogy egy olyan fiúval kellett öklöznöm, akit jól ismerek, és néhány évvel ezelőtt, amikor idekerültem, segítettem neki kesztyűzéssel, hogy fel tudjon készülni egy-egy tétmérkőzésre. Ám egy ideje már külön edzünk, külön edzővel és más-más teremben. Ami meg azt illeti, hogy feszültséget okoz-e, én úgy érzem, hogy igen.
Aki figyelemmel kísérte eddigi pályafutását, az meglepődött azon, hogy szinte más stílusban „verekedett” Magdeburgban, mint ahogy eddig. Bár lehet, hogy egy nem szakújságíró látta csak így?
– Jól látta. Mert valóban másképp bunyóztam, mint egészen mostanáig.
Tudtam, hogy ellenfelem milyen nagyokat tud ütni, és hogy állandóan megy előre. Azaz változtatnom kellett azon, hogy odaállok egy ütésbe, aztán ...
Olyan sokat hajlongott, hogy az emberben felmerült: fél Inkintől…
– Aki nem úgy megy a ringbe, hogy tart attól, hogy az ellenfele megcsapja, az nem is igazi öklöző. Valóban sokat hajlongtam derékból, de ezt gyakoroltuk Sdunek mesterrel, aki hosszú ideig edzette mostani ellenfelemet, és ismeri minden rezdülését, stílusát.
Az emberben felmerült az, hogy az orosz fiú úgy megy előre, mint egy olyan „bábu”, akit felhúztak, és addig halad, amíg le nem jár.
– Ez a stílusa. Szerencsére át tudtam vészelni azt az időszakot, amíg nagyon pörgött.
A 7-8. menet után úgy lehetett érzékelni, hogy stílust váltott. Ez belülről jött, vagy pedig a trénere mondta ezt a menetek közti szünetben?
– Is-is. A mester is adott tanácsot, de nekem is sikerült változtatnom.
Mikor érezte úgy, hogy ez a meccs meglehet, és vele a világbajnoki cím is?
– A 8. menet után érzékeltem, hogy Inkin fárad, és aztán a 10. menetben hála istennek sikerült néhány nagy pofont kiosztanom neki, s majdnem padlóra küldeni. Innen már szinte biztos voltam abban, hogy sikerül a nagy álmom.
Volt egy fő drukkere a meccsen, hiszen a televízió jóvoltából lehetett látni, hogy Erdei milyen elánnal drukkol.
– Nemcsak látni lehetett, én hallottam is, állandóan bekiabált, gyerünk Karcsi, menj előre, most kapd el, tehát a meccs hevében is érzékeltem azt a baráti szeretet, amely Madár felől áradt. No meg a menetek közti szünetben is láttam, hogy mennyire drukkol nekem.
Reálisnak tartotta, hogy a 20. meccsen, már világbajnoki címért bokszolhat, vagy pedig már korábban számított erre?
– Valahol ez az a  mérkőzésszám, amelynél – hogyha az embernek megy a boksz – igazi tétmeccsre sor kerülhet. Már nagyon vártam. Azt tudom, hogy Madár, azaz Erdei a 19. profi találkozóján vívta első világbajnoki meccsét.
Egy kicsit át lett alakítva az arca.
– Van egy néhány lila pötty az arcomon, de hála istennek komolyabb sérülést nem szenvedtem, mert bizony egy-egy ilyen kemény meccs után az ember nemegyszer hónapokra kidőlhet, még akkor is, ha győzelmet arat. Én már jártam így.
Mi lesz a jövő, a következő lépés?
– Egyelőre ez még nem foglalkoztat, sőt most a családomra akarok hosszabb időt szánni, hiszen kislányom az utóbbi időben nagyon kevés alkalommal láthatott.
Fluck Miklós

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!