Jelképek és jelképek

Miről szól a törvény? Röviden: a félelemkeltésre alkalmas, és önkényuralmat szimbolizáló jelképek használatának tiltásáról. Kimondatlanul: elsősorban a volt szocialista rendszer jelképeinek tiltásáról.
Ugyan lényegében tiltja a nyilasok és a fasiszta Németország jelképeinek használatát is, de mint az idő múlásával egyre jobban észrevehetjük, ezt nem kell olyan komolyan venni, különösen úgy, hogy a „mintha” jelképeket egyáltalán nem lehet tiltani. Hogy ezek jellegüknél és viselőjük megnyilvánulásai folytán félelmet keltenek – kit érdekel? Maga a törvény már jogerőre  emelkedése pillanatában álságos és hazug volt.
De nézzük ezeknek a jelképeknek a történetét! A fasiszta Németország és a nyilasok horogkeresztje egy – sok tízmillió ártatlan áldozatot követelő – torz eszmerendszer által létrehozott szimbólum volt, csak azt jelképezte. Használata minden, valamit is magára adó kultúrnemzetnél tilos –, de legalábbis nem etikus. Az ötágú vörös csillag a világ dolgozóinak összefogását szimbolizálja. Használata a világ kevés országában tiltott és ott sem „önkényuralmi jelkép” volta miatt.
A  magyar „elit”-re jellemző, amit Révész Sándor a Népszabadság szerkesztője ír. Szerinte „A vörös csillaggal itt és most azok tüntetnek, akik a pártállami diktatúrába vágynak vissza”. Azaz csak az a tisztességes, haladó szellemű, aki azt fújja, amit én jónak tartok. Aki mást játszik, az megvetésre méltó. Tényleg komolyan gondolja bárki, hogy akad ember, aki diktatúrában szeretne élni?
Pedig hát a demokrácia fura dolog. Lehet Márait idézni, akinek nem a jelkép a fontos, hanem az, hogy neki nem tetsző elvekhez használták. Tehát nem megtisztítva, a valóban eredeti céljának megfelelően kell használni, hanem el kell vetni. Attól, hogy ez Márai véleménye, még nem biztos, hogy igaz, tehát megfellebbezhetetlen érvként használni nem szerencsés.
Egy demokráciában – ha már annyit hivatkoznak rá – nem lehet egyes szűk politikai csoportok érdekei, vagy egyének viszolygásának előtérbe helyezése szerint törvényeket hozni, mert az már nem demokrácia. Tetszik, nem tetszik, a demokrácia az, ha elfogadom a másik ember véleményét, érzéseit, hitét, meggyőződését.
És a jelképeket nem az én politikai meggyőződésem alapján értékelem, hanem jelentésük, valódi(!) jelentésük szerint.
Nem a jelképektől és a rájuk erőszakolt kényszerképzetektől kell félni, hanem azoktól a szájtépőktől, akik a demokráciára hivatkozva, a tiltásokkal és elhallgatásokkal, a más vélemények félresöprésével, a diktatúra magvait hintik el óvatosan, de eltökélten.
Salga István, Budapest

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!