Az elmúlt napokban röppent fel a hír, hogy Lisztes Krisztián
visszatér korábbi sikereinek he(képünkölyszínére, Németországba, a
Hansa Rostock együttese kereste meg a válogatott középpályást, hogy
lendítsen tapasztalatával a csapaton a második vonalban. Lisztes már
túlesett a kötelező orvosi vizsgálaton, amely után féléves szerződést
ajánlottak neki, amit el is fogadott.
Amikor hazatért Magyarországra, gondolt arra, hogy valaha visszatérhet Németországba, vagy más külföldi csapatban szerepelhet?
– Természetesen belül nem adtam fel, hogy még egyszer valamilyen külföldi csapatban szerepeljek. Azért egy kicsit meglepett, amikor megkaptam az ajánlatot, azaz megkerestek a Hansa Rostock vezetői telefonon, hogy látogassak ki hozzájuk egy beszélgetésre. Kiutaztam, és féléves megállapodást kötöttem velük.
Volt valami különleges kérésük?
– Azt kérték tőlem, hogy segítsem a csapatot a második vonalban a feljebbjutáshoz, és adjam át tapasztalataimat a fiataloknak a pályán.
Simán ment a megállapodás?
– Minden probléma nélkül mind a kettőnknek megfelelő volt az ajánlat, ezért alá is írtuk.
Hosszú éveket játszott a német első osztályban. Nagy a differencia az első és a második vonal között?
– Erre nem tudok még választ adni, mert eddigi pályafutásom során soha nem szerepeltem még a második vonalban Németországban. De természetesen az itt játszó magyar játékosoktól tudom, hogy szinte ugyanolyan a hajtás, mint eggyel feljebb.
Jelenleg hányadik helyen tanyázik új csapata, és mi az elvárás?
– Sajnos a hátsóbb régiókban van a Rostock, a 15. helyen várja a tavaszi folytatást. Ami meg az elvárást illeti, szeretnének feljebb lépni a tabellán, a minimális igény, hogy ne kerüljünk a kiesési zóna közelébe.
32 éves. Ilyen korban ismét profinak állni nem nagy bátorság?
– Aki ismeri a külföldi, pontosabban a nyugati labdarúgást, az tudja, hogy nagyon sok 30-on felüli játékos szerepel még a legnevesebb csapatokban is. Úgy érzem, mind fizikálisan, mind mentálisan alkalmas vagyok arra, hogy betöltsem azt a szerepkört, amit tőlem elvárnak a rostockiak, vagyis a pályán segítsem a nálam fiatalabbak beilleszkedését.
Amikor hazatért Németországból, nagy örömmel fogadták a Ferencvárosnál. Aztán egyik pillanatról a másikra...
– Valóban, úgy éreztem, hogy hazajöttem a Fradiba, hiszen innen indult el pályafutásom. Jól is éreztem magam a fiúk között, hiszen sokukkal együtt játszottam még a Fradinál, és a válogatottban. Aztán az angolok megérkezése után kiderült, hogy „néhány öregre” nem számítanak a szigetországi vezetők. Ezután mentem a REAC-ba, ahol sikerült hamar beilleszkednem.
Tíz évet húzott le a német bajnokságban. Melyik csapat volt az, ahol a legjobban érezte magát?
– Eddig három csapatban szerepeltem, a Stuttgartban, a Brémában és a Mönchengladbachban. Természetesen a legmaradandóbb élményem Brémához kötődik, ahol tagja voltam a bajnoki címet szerzett gárdának, és sajnos azt is el kell mondanom, hogy itt szereztem azt a súlyos sérülést, amely hosszú időre visszavetett.
Fél évre kötött szerződést. Lehet ez hosszabb is?
– A vezetőkkel abban állapodtunk meg, hogy a bajnokság befejezése után vagy közvetlenül előtte újra leülünk tárgyalni.
Mikortól kapcsolódik be a munkába?
– Már a héten elkezdtem az edzéseket, szerdán utaztam ki, és február 1-jén kezdődik a bajnokság. Hogy szóhoz jutok-e már rögtön a nyitányon vagy sem, az még a jövő zenéje, de egy biztos, én készen állok arra, hogy pályára lépjek.
Fluck Miklós
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!