Tavaszra egyszerűsödhet a villanyszámla

Boross Norbert, a Budapesti Elektromos Művek Rt. kommunikációs igazgatója a VH-nak elmondta, reméli, hogy a kívülálló számára érthetetlen tételeket hamarosan elhagyhatják, s ha minden érdekelt hozzájárul, akkor márciusban már egyszerűbb lehet a számla. Az ezzel kapcsolatos egyeztetés még tart. Az Elmű szerint elég lenne, ha a számla csak két adatot tüntetne föl.

 Bonyolult ám a villanyszámla! Az ember gondolkodóba is esik: ha nem elektromérnök és számszaki szakértő egy személyben, vajon hogyan igazodjon el rajta?! Ha nem mellékelnék például az átalányt fizetők kétoldalas helyesbítő számlájához a sárga csekket, amelyen az éppen befizetendő summa szerepel, talán még azt is csak hosszas böngészés árán tudnánk kihámozni az elszámolásból, hogy mennyit kell postára adnunk. Sokan panaszkodnak emiatt, s persze az értetlenkedők bizalmatlanok, vajon átverték-e őket. Az ügyfélszolgálaton – ha felhívják – kapnak némi magyarázatot, ami ahhoz talán elég, hogy pillanatnyilag megnyugodjanak, de ahhoz már nem, hogy a következő számlánál ne kezdődjön elölről az egész. S ez évtől még nehezebb eligazodnunk, mert újabb részletező tételeket is feltüntetnek – például az ötféle rendszerhasználati díjat.

 Miért komplikált ennyire a számla? Nem lehetne jól érthetővé egyszerűsíteni? – kérdezte a Vasárnapi Hírek Boross Norberttől, a Budapesti Elektromos Művek Rt. kommunikációs igazgatójától.
– A villanyszámla ma valóban nem egyszerű, sem Budapesten, sem az országban máshol. Ennek két oka van. Az egyik a szakmai elvárás, hogy lehetőleg minden adat szerepeljen a számlán, azaz legyen „transzparens”. A másik egy pozitív változás, nevezetesen, hogy 2008. január 1-jétől mindenki szabadon választhat energiaszolgáltatót, éppúgy, mint ahogy mobiltelefon-szolgáltatót. S miután ez a helyzet, a villanyszámlában a most érvényes jogi szabályozás szerint külön, részletesen fel kell tüntetni azt, hogy mik a szabadon választható tételek és mik azok, amelyek után bárkitől is vegyük az áramot, kötelezően ugyanazokat a tételeket kell kifizetnünk. Egy hasonlattal élve: ha régen, amikor nem volt autóm, el akartam jutni Siófokra, akkor kellett vennem egy buszjegyet, és az volt az egyetlen tétel az útiköltség- számlámon. Pedig a jegy árával két dolgot is kifizettem: magát az utazási költséget és a busz autópályadíjának rám eső részét. Ma, ha autóval utazom ugyanoda, akkor ott tankolok benzint, ahol én akarok és annyiért veszem, amennyiért én akarom, viszont bárhol is tankoljak, az autópályadíjat ugyanúgy fix összegért ki kell fizetnem. Ilyen a helyzet a villanyárammal is. Amikor megvesszük, akkor bármelyik kereskedőtől, aki szívünknek és pénztárcánknak kedves, megvásárolhatjuk az általa kínált kilowattóradíjért magát az áramot – azt az energiamennyiséget, amennyit elhasználunk. Jelenleg 18 áramkereskedő cég van az országban, eltérő árajánlatokkal, még ha a lakossági áramszolgáltatásnál ezek az ajánlatok nem is annyira eltérőek, mint a nagyfogyasztóinál.
Van viszont a számlában egy meg nem változtatható tételcsoport. Ugyanis az országban mindenhol egy hálózat van – Budapesten például az Elmű, Miskolcon az ÉMÁSZ, Győrben az EON tulajdonában – s ezt a hálózatot megváltoztatni, pláne több hálózatot kiépíteni – semmi értelme. Ebből adódik a villanyszámla fix „hatósági áras” része: a hálózati, vagy más néven rendszerhasználati díj. Ennek a részletezése az a bizonyos öt – újonnan a számlára került – tétel, nevezetesen az átviteli-rendszerirányítási díj, a rendszerszintű szolgáltatási díj, az elosztói forgalmi díj, az elosztói veszteség díj és a menetrend kiegyensúlyozási díj. Mivel ezek összege a szolgáltatótól függetlenül azonos, a részletezésüknek őszintén szólva nem látom értelmét, s azt gondolom, az a kutyát sem érdekli; szerintem elsősorban az elhagyásukkal lehetne egyszerűbbé tenni a számlát. Ráadásul ezek a kívülálló számára érthetetlen tételek, ezért azt remélem, hogy ha a jogszabályok – például az áfatörvény – megengedik és a Magyar Energia Hivatal hozzájárul, akkor márciusban már ennyivel egyszerűbb lehet a számla. Az egyeztetés, amit a fogyasztói fórumunk és pályázatunk tapasztalatai alapján kezdtünk, még tart.
Nos, vegyük most szemügyre a számlánkat! Ennek fejléce a fogyasztó és a szolgáltató, valamint a szolgáltatás főbb adatait tartalmazza – ezek talán nem igényelnek külön magyarázatot. A számla következő lényeges tartalma az első oldalon az összesítés, amelyből egyértelműen megtudhatjuk, hogy az adott elszámolási időszakban (ennek kezdő és zárónapja szerepel a számlán) mennyi villamosenergia-díjat – azaz hány kilowattóra mért fogyasztás után hány forintot, mekkora „egységárat” kell fizetnünk. Azután az is kiderül az „adó nélkül számított ellenérték” rovatból, hogy ebből mennyi illeti meg a szolgáltatót. Ez az összeg azonos az egy sorral alatta feltüntetett a forgalmi díjjal. A következő sorban a már említett rendszerhasználati díjak összesítése szerepel – ez is egyetlen összeg. Ezután külön sorban látható a számlán az áfa – tehát az adó – elszámolása. Végül a három tétel – a forgalmi díj, a rendszerhasználati díj és az adó – összesítése következik, aminek a végeredménye azonos az első oldalon látható „Fizetendő összesen” rovat összegével.
Ami jóval bonyolultabb, az a számla részletezése.
Ezen szerepel a mérőóra vagy a mérőórák azonosító száma, a leolvasott előző és a legutóbbi mérőóraállás, s ezek különbsége – azaz az elszámolási időszakban mért áramfogyasztás kilowattórában – és az ez alapján elszámolt energiamennyiség. Ez viszont több részből, úgynevezett tömbből – különböző tarifákkal elszámolt energiamennyiségekből – áll. Az I. tömb a kisfogyasztók kedvezményes tarifája, aminek a díja kilowattóránként 20 forint 38 fillér + áfa – de csak évi 1200 kWh mennyiségig, azaz havi 100 kilowattóráig. Ez a kisebbik tétel. Az ezen felül fogyasztott nagyobb mennyiség után már az II-es tömb normál tarifájával kell fizetni az elfogyasztott energiáért, ennek a díja 21 forint 68 fillér + áfa. Mindkét tarifatömbnél szerepel mérőóránként és elszámolási időszakonként a mért mennyiség, annak az egységára és az adó nélkül számított ellenértéke.
Látható a számlán ezután két tétel – az „elszámolt pénzeszközök” rovatában – ami azért került a számlába, mert ezek afféle törvény által előírt járulékok, kvázi adók, amelyek a fogyasztót terhelik – de nem szükségesek ahhoz, hogy az energia eljusson a fogyasztó konnektorába. Az egyik a szénipari szerkezetátalakítási támogatás, amit az állam a szénbányák fenntartására fordít. A másik a kedvezményes árú villamosenergia-támogatás, amit valaha a szakszervezet harcolt ki, hogy a villamosenergia-ipari nyugdíjasok kedvezményes áron kapjanak áramot. Mindkettőt a fogyasztó fizeti meg.
Végül a már említett – és valóban műszaki tartalmú, de csak hosszas, bonyolult villamosmérnöki fejtegetésekkel elmagyarázható – rendszerhasználati díjak felsorolása és összege látható a részletes számlán. Na, ez az, ami azután már tényleg elmaradhatna róla, hiszen ez inkább az áramszolgáltató belső műszaki információja, amit a fogyasztó nem ért és nem is érdekli őt, így elég lenne a felsorolás helyett egyetlen összefoglaló összeget feltüntetni.
A számlánk áttekinthetőségét szolgálja ez évtől, hogy az első oldalon csak az összefoglaló, a második oldalon pedig a részletezés szerepel. A jogalkotót az vezérelte: legyen a villanyszámla minden tekintetben átlátható. Ám a túlzott részletesség már az érthetőség rovására megy, ezért én is amellett vagyok, hogy egyszerűsítsünk, amennyire csak a jog és a hatóság megengedi. Hisz’ nem uniós előírás és nem is kötelező, hogy ennyire komplikált legyen a villanyszámla. Angliában és Hollandiában jóval egyszerűbb, mint nálunk, Németországban és Lengyelországban viszont hasonlóan részletes. Ám tudni kell: Nyugaton jellemzően piaci alapú és nem a hazaihoz hasonló, azaz szociális szempontokat is figyelembe vevő az egyetemes áramszolgáltatás. Így ott a számla nem tartalmaz olyan szociális elemeket, kedvezményeket, mint a hazai.
Igazat kell adnom azoknak, akik szóvá teszik, hogy túl bonyolult a számla és rengeteg olyasmit tüntet fel, ami csak a szakemberek számára érthető. Lehet és kell is egyszerűsíteni, hogy a fogyasztó pontosan értse, miről szól a villanyszámlája. Ezért tárgyalunk most is a fogyasztóvédelmi szervezetekkel és az Energia Hivatallal, hogy megtaláljuk a lehető legegyszerűbb megoldást. Reméljük, tavaszig sikerül. Hiszen elég lenne a számlára két szám is: az energia díjáé és a rendszerhasználaté. Aki pedig érdeklődne, azt tájékoztatnánk az általa kért összes többi részletről.vgp

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!