Bevásárlás felsőfokon
A Fullerton szálló menedzsere igazi szingapúri specialitásokkal kínált az étteremben. A pálcikákra tűzött húsfalatkák voltak a legjobbak, és a helyi koktélok. Vendéglátóm elmondja, hogy ő tényleg igazi szingapúri, itt született a szigeten. Ez azért fontos, mert így igazán ismeri a hagyományokat, az épületeket, a történelmet.
Szingapúrban nincsenek olyan utcai árusok, mint Thaiföldön, a higiéniai előírások vagy szigorúbbak, vagy jobban betartatják azokat. Az épületek egy része felhőkarcoló, egy része – a Chinatown – kínai jellegű kisebb épület, de láttam kis kertes házakat és nagy lakótelepeket is. A parlament épülete előtt rendőrök posztolnak, a pálmafák árnyékában. Az épület azért közel sem olyan szép, mint a budapesti, de nyugodtan oda lehet sétálni. A fotózgatás után taxival megyek az ország második központjába, a bevásárlónegyedbe. A sofőrök azért itt sem kímélik a turistákat, két órát használ a derék fuvarozó, persze a drágábbik által mutatott összeget kell kifizetnem. A kollégájánál még nem volt ilyen, emberem buzgón magyaráz helyi rendeletekről. Gyorsan születnek, egy órája még nem volt.
Az Orchard Road minden nő kedvenc szingapúri utcája. Hatalmas áruházak, márkás boltok mindenütt. Az utca végén áll a Mariott hotel, tetején egy pagodaszerű épülettel, egyesek szerint sokáig ez volt az ország jelképe, mások erről nem is hallottak. Azért lefotózom a toronyházat, majd tovább sétálok. A boltokban remek a kiszolgálás, látszik, hogy az itt élőknek mindenük a kereskedelem, az üzlet.
A helyi látványosságokat felsoroló prospektus tele hirdetésekkel. Főleg kórházak, egészségügyi központok hirdetik szolgáltatásaikat. Szingapúrba ugyanis nem csak a pénzügyek miatt járnak a külföldiek, hanem a kínai jellegű gyógykezelések miatt is. A szórakozni vágyók Sentosa szigetét kereshetik fel, amely lényegében egy óriási vidámpark. De ha valakinek ez nem elég, éjszakai szafarira is indulhat, a helyi állatkertbe. Kiss Róbert Richard
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!