Nemrégiben Friderikusz faggatta a katolikus főpapot az inkvizícióról,
aki azt találta mondani, – megismételt kérdésekre is (!) –, hogy az
egyháznak nem volt köze az inkvizícióhoz (sic!). Vagyis mindenki át
van verve, történelmi értelemben (az egész világ át van verve!): mert
ezek szerint a kegyetlen, szadisztikus, fasisztikus inkvizíciós korszak
az „állam” műve volt!
Szóval: jó lesz vigyáznunk! Mert ha nem figyelünk eléggé, a fenti egyházi észjárás alapján még megérhetjük, hogy az inkvizíciót Gyurcsány „köbükijei” követték el.
Ha az egyházak továbbra is folyamatosan, fondorlatosan, egyre nyíltabban kommunistázhatnak, Gyurcsányozhatnak, szocialistázhatnak, akkor miért nem kérdezhetjük meg, hogy mi is volt az inkvizíció aljasságaival, mint ahogy azt sem, hogy a nem is olyan régi egyházi besúgásokkal hogy is állunk.
Ha az egyházak „érzékenykednek” (nyilvánvalóan taktikai értelemben teszik mindezt), akkor miért nem lehetnek „érzékenyek” a baloldalon is?
Továbbra sem értjük, hogy az egyházak – ahelyett, hogy összefogásra buzdítanának e válságos időkben – kormányellenesek, gyakran lázítók – vagyis Orbánt (önmagukat!) nyíltan és egyre harsányabban támogatják. (Nem gondolnak mások érzékenységére?)
Az egyházak sem feledhetik egyre túlburjánzóbb politikai aktivitásuk közepette: aki malomban jár, lisztes lesz! Nem véletlenül válik Kövér László napjaink egyik legszélsőségesebb politikai figurájává, miközben Orbán Viktor nyugat-európai „körútja” magyar kormányellenességtől visszhangzik, s adjutánsuk, Schmitt Pál, a konzervatív, keresztény, polgári dicsőség elkövetkezendő korszakában bizakodik.
Ébresztő!
Bakó Ferenc, Győr
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!