Még jól emlékszem, hogy amikor megtörtént a váltás, akkor az egyik párt
azt hangoztatta, hogy ki a munkahelyekről, az iskolákból a politikával,
sőt akkor még a papokról, a templomokról, az egyházakról is más volt a
véleménye!
Mára már megváltozott tapasztalataik (köpönyegforgatás?) birtokában keresik az egyházak kegyeit, nemcsak szó nélkül hagyják egyes papok lázító magatartását, hanem hallgatólagos magatartásukkal ösztönzik is őket!
Érdekes módon, azt tapasztalhattuk, hogy a rendszerváltás környékén városunkban is kihangosították a templomok környékét, mert nem fértek el bent a hívek. Mára már ez is megváltozott. Nemcsak, hogy elférnek bent, hanem jó néhány templomban ismét nagy lett a belső tér. Azt látom és hallom ismerőseimtől, hogy azért, hogy ez így alakult, sokat tettek a hiteltelen politikusok és a nem éppen példaképnek tekinthető papok is!
Persze az egyik azonnal tudja a fentiekre a választ, a látványos hitelvesztés a másiknak köszönhető! Ugyanakkor azok az emberek, aki valóban vallásosak, szemfényvesztés nélkül is megtalálják hitük gyakorlásának lehetőségét. Szeretik és büszkék papjukra – mert ilyenek is vannak! Csak halkan kérdezem: Mária országában miért nincs egy sokak által elfogadható kereszténydemokrata párt?
Az egyik napilapban néztem hazánk térképét, és bár sejtettem, de mégis meglepődve láttam, hogy nyugattól keletig, északtól délig az agyaggalamb-vadászat teljesen belepte az országot! A játékot legtöbben használók címerének szimbolikája a következő szavakat jelenti: bátorság, erő, fegyelem, becsület, szorgalom, büszkeség, hűség, pontosság, bölcsesség! Mintha életem során ezeket a kifejezéseket már sokféle összefüggésben olvastam volna?!
Azt is hallom, a „felnőtteknek” feltűnt, hogy a játékosok száma egyre több, ezért most szeretnék őket korlátozni, visszatenni a palackba! Hol voltak akkor, amikor engedték bejegyeztetni őket? Lehet, hogy most már kínos azoknak, akik hallgatólagosan támogatták őket, akik arra gondoltak, hogy egyszer valamire esetleg jók lesznek? Csak nem észrevették, hogy már nem lehet elintézni egy ejnye-bejnyével, sőt lehet, hogy az ő kezükbe is beleharapnának. Hogy stílusos legyek, az ő agyaggalambjaikat is levadásznák!?
Figyelem! Ez már nem egyik vagy másik kérdése, ez mindannyiunk élete. Sőt, megszületett és a jövőben megszületendő gyermekeink, unokáink élete is!
Lehet, hogy nem jól választottam címet írásomnak, mert sokszor úgy tűnik, nem változik az idő, nem tanulunk saját hibáinkból, múltunkból. Csak ne ismételje önmagát a magyar történelem!Sógor Ferenc, Sopron
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!