Tetszik, hogy a BKV járatain időnként lemarad, vagy előreszalad a magnó
a megállókhoz képest, s ilyenkor félrevezető információkat hallani a
következő két-három megálló során, mígnem a vezetőnek eszébe nem jut
tovább-, illetve visszatekerni a készüléket. Bennszülött pesti ezen
csak nevet (bár mindenütt ő sem ismerős), ám a vidékieket, a turistákat
megzavarja a tájékozódásban. Ennél az is jobb, ha semmit sem mondanak
be.
Az már csak nüánsz, hogy a géphang így tagolja mondandóját: következik a … Nagymező utca. A magyar kiejtés a főnevet a névelőtől nem választja el. A fenti jelenség a szöveg előregyártott elemekből történő összerakásakor keletkezik.
Tetszik az is, hogy a végállomásokon a magnó láthatatlan hölgye így köszön el az utasoktól: „Viszontlátásra”. Esetleg más búcsúformulát is találhatnának gazdag nyelvünkben.
Fábri Ferenc, Budapest
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!