Egész délután szaladtak a hírek betűi a (rém)Hír Tv-n. Önök szerint mi volt a legérdekesebb?

Az, hogy a „független hírügynökség” szerint Gyurcsány Ferenc, Lendvai Ildikó meg Hiller István „titokban” járt a Rákoskeresztúri új köztemetőben, és a 301-es parcellánál virágot tettek nyolc sírra. Amikor, egy tévé néző „véletlenül” elolvassa ezeket a szavakat, nem hisz a szemének, mert még az is oda volt írva, hogy „rengeteg rendőr vigyázott” ezekre az MSZP-vezetőkre.
Hazugság az egész, nem tisztelt rémHír Tv! Méghozzá most nagyon nagy! November 4-én, a gyásznapon, a családommal hajnalban elindultunk Budapestre, hogy lerójuk tiszteletünket drága édesapám meg apósom sírjánál, akik nem messze a 301-es parcellától alusszák örök álmukat, és akik részt vettek a forradalomban. Sokan voltak a temetőben, volt biztonsági őr, meg rendőrség is, de erről már az ünnep előtt tudtunk. Ezek az emberek ránk, egyszerű látogatókra vigyáztak, és nem a miniszterelnököt várták.
Most először láttam a kormányfőt közelről. Amikor megérkezett a 301-es parcellához – szemmel láthatóan magánemberként – odament a sírokhoz, letette a virágokat, és szomorúan állt. Pontosan úgy, mint több ezer más ember. Neki nehezebb volt, mert ő, a 45 évével, nem látta, nem élte át a forradalom tragédiáját. De azért a nyakába akasztják az összes bűnt.
A jobboldali sajtónak, tévének természetesen nagy a volt a „hírveszteség”, mert nem volt ott a söpredék, a csőcselék. Nem ordítottak, nem zsidóztak, nem volt temetői „Gyurcsány takaroggy!”. Csönd volt, reggel volt, és az ember szíve, lelke ilyenkor azoké volt, akik el akarták hozni nekünk, nekik, Gyurcsánynak, az MSZP-nek, a Fidesz-nek, az SZDSZ-nek az igazi szabadságot. És az élet tisztaságát – és nem a (rém)Hír Tv hazugságát. Mert ismétlem, sokan voltunk ott, láttuk a miniszterelnököt, és jólesett, hogy együtt tudtunk emlékezni a hősökre.
Fontos megjegyezni, hogy ebben a pillanatban legkevésbé sem érdekelt engem meg a családomat, hogy ki az ország miniszterelnöke! Hazafelé arról beszéltem a fiaimmal és a feleségemmel, hogy milyen csodálatos lett volna, ha egy ilyen szép vasárnap, a gyásznapon, november 4-én, együtt lett volna Gyurcsány Ferenc, Orbán Viktor, Szijjártó Péter, Nyakó István, Navracsics Tibor és Lendvai Ildikó, meg sokan mások, akik 1956-ról csak a történelemórán hallottak, s fogalmuk sem lehet arról, mi is történt akkor. De könnyebb az embereket megfélemlíteni a „viperás rendőrökkel” meg a kommunisták uralmával, a Wittner-féle ijesztgetésekkel, mint megmondani: ez az ünnep az egész magyar népé, ezek a hősök, akik itt alusszák örök álmukat, értünk tették azt, amit tenniük kellett abban az időben. Megmutatták az egész világnak, mit jelent egy egészen kis nép szabadságharca. És nem fogja elvenni tőlünk a Hír Tv, a Magyar Nemzet, sem Bencsik, Tomcat, meg 100-200 más „szabadságharcos” ezt a történelmi eseményt!
Szász Bence, Eger

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!