Nagyra becsült olvasótársam, Farkas János levelében (A nem hívő ember,
VH, 2009. január 19.) nehezményezi, hogy míg a felekezetek ünnepeiről
megemlékezik a média, addig az ateisták kénytelenek ezt nélkülözni,
holott ők is megülik a karácsonyt és a húsvétot.
Nemcsak úgy, ahogyan azt Pulszky Ferenc „Életem és korom” című memoárjában megírja. Amerikai emigrációja során találkozott egy 1848/49-es honvédtiszt bajtársával, aki ateista papként működött. Elmesélte Pulszkynak, hogy a városban, ahova került, mindenkitől elvárják, hogy vasárnap a maga felekezetének istentiszteletén jelen legyen. Így a helybeli ateisták, nehogy megbotránkoztassák a hívőket, minden vasárnap összegyűltek. „Papjuk” Pulszky katonatársa, aki ezeken a vasár- és ünnepnapi összejöveteleken ateista szellemű előadást tart, amit együttesen megvitatnak. Nem hiszem, hogy ilyen képmutatásra itt egy ateistának szüksége van.
A hit és a hitetlenség nem erkölcsi, hanem filozófiai állásfoglalás. Vannak, akiknek világképük kialakításához, a halál után remélt további élet biztosítása érdekében szükségük van egy természetfölötti lény létében való hitre. Vannak, akik erre nem tartanak igényt. Ha a hit erkölcsi kategória lenne, akkor feltehető a kérdés: hogyan volt összeegyeztethető például Szálasi Ferenc buzgó vallásossága azokkal a tömeggyilkosságokkal, amelyeket a nyilasok elkövettek. Sok hívő szerint a kifogástalan, becsületes életet élő ateista erkölcstelen, mert nem hajlandó hinni a feltételezett természetfölötti lényben, de megbocsátást érdemel a még oly sok gazságot elkövető gyilkos, ha hisz benne.
Befejezésül: Laplace, a nagy francia tudós Napóleonnal ismertette a világ keletkezésére vonatkozó elméletét. Amikor előadását befejezte, a császár megkérdezte: és hol marad elméletéből Isten? A tudós válasza: Isten egy hipotézis!
Dr. Del Medico Imre, Budapest
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!