Kate Hudson elvált, mégis házasságpárti

 Ezt az alap-
szabályt sérti meg a Kate Hudson és
Anne Hathaway főszereplésével készült
A csajok háborúja című komédia két
hősnője. Pedig kiskoruk óta legjobb
barátnők voltak, együtt álmodoztak
a nagy őről és életük legboldogabb
napjáról, melyen férjhez mennek.
Aztán egy apró gépelési hiba miatt
a Plaza Hotel egyazon napra osztja
be az esküvőjüket. A barátnőkből
egyszerre riválisok lesznek, akik
semmilyen eszköztől nem riadnak
vissza, hogy a másikat eltérítsék
a választott napon történő
házasságkötéstől. Kate Hudson
a nőkről, de nem csak nőknek készült
fergeteges új vígjátékról
az ír Movies.ie filmes portálnak beszélt.

l Sok embert ismerek, akiknek tetszeni fog az új filmje, mások szerint viszont túlságosan a sztereotípiákra épít. Nekik mit mondana?
− Ez azért van, mert a nőket általában nagyon egyszerű egymásnak ugrasztani. Könnyű utat engedni a női ravaszságnak, kicsinyességnek és más sztereotípiáknak azzal kapcsolatban, ahogy a nők kezelnek bizonyos helyzeteket. Valóban bűnösek vagyunk abban, hogy néha elszalad velünk a ló és kiakadunk. De legalább mi, nők jók vagyunk az öniróniában és abban, hogy viccet csinálunk magukból. Színészként, komikaként kevés lehetőségem van ezt megtenni, mert szinte alig akad nőközpontú vígjáték. Remélem, a nők értékelni fogják ezt a filmben.
l Aljasabbak a nők egymással, mint a férfiak?
− Szerintem sokszor igen. A női lélek bonyolultabb a férfiakénál, és ott tudnak bántani, ahol igazán fáj. A férfiak rögtön vérre mennek, de a nők nagyobb fájdalmat képesek okozni, mert az érzelmek irányítják őket.
l Anne Hathaway és ön egyértelműen remekül érezték magukat a forgatáson. Akadt olyan pillanat, amelyre mindig emlékezni fog?
− Rengeteget dolgoztunk és volt egy alkalom, amikor hulla fáradtan ültünk a földön egymás mellett a megtépett menyasszonyi ruhánkban. Ez a kedvenc jelenetem a filmben. Órákig hevertünk a földön egymás mellett és csak beszélgettünk. Számomra ez volt a legemlékezetesebb, mert csak ritkán van lehetőségem ilyen szorosan együtt dolgozni más színésznőkkel.
l Anne korábban viccesen ösztrogénbombaként utalt a filmre. Milyen hatással volt önre a forgatás?
− Érdekes élmény volt mindannyiunknak. Főleg ebben a korban, amelyben mindketten vagyunk, amikor megannyi változást élünk meg. Valamilyen oknál fogva a sok nő, akik körülvettek minket, a barátnők és mások, akiktől tanulhattunk, hihetetlen energiával töltöttek fel. A film is tulajdonképpen az ilyen barátságokról szól. A producerek is nők voltak, a sztárok, a stáb is. Amikor ilyen sok nő összejön, vigyázni kell, mert izzik a levegő az energiától. Ez a film ezért nagyon különleges.
l A fiúk a filmben a konfliktus megoldásaként azt javasolták, legyen közös esküvő. A való életben mit tenne ilyen helyzetben?
− Benne lennék a közös esküvőben. Én azt mondom, minél nagyobb a buli, annál jobban érezzük magunkat. De valójában inkább azt mondanám, nem is tudom, hogy férjhez szeretnék-e menni, de csináljuk! Aztán persze az emberben ott motoszkál az érzés, hogy „nem, nem, nem, ez csakis az én napom!” Kínos lenne például, ha az egyik vőlegény esküvői fogadalma jobb lenne a másikénál.
l Ön szerint nem hangsúlyozzák túl a házasság intézményét?
− Én személy szerint imádom a párkapcsolatokat, és soha nem tudnám cinikusan kezelni, hogyha valaki izgatottan várja a nagy napot. Megvan a magyarázata. Ez az a nap, amikor a nő megmutathatja a legjobb oldalát a szeretett férfinak, megszervezheti a nagy eseményt, amely összehozza a családot és a barátokat, és amelyen tudathatja mindenkivel, hogy együtt akarja leélni az életét ezzel az emberrel. A szertartás gondolata nagyszerű. A megvalósítás azonban már kicsit stresszes lehet. A házasság szerintem mindig is fontos lesz az embereknek, akármilyen formában is köttetik meg, a Himalája csúcsán kettesben, vagy egy háromszáz fős lagziban. Az embereknek mindig szükségük lesz a szertartásokra. Amikor összejön egy társaság egy kávéra, vagy egy italra, mindig a gyerekek, a kapcsolatok, a szerelmek és a veszteségek kerülnek szóba először. Nagyon hangsúlyos téma. Tehát a megünneplése is mindig fontos lesz az embereknek. Mindenkinek megvan a saját véleménye a házasság szentségéről. Nekem nem voltak házasok a szüleim. Illetve nem volt házas a szülőm, aki végül nem is ment hozzá a másik szülőmhöz. Kissé bonyolult család. Ezért talán az én látásmódom nem átlagos, de elfogadom a hagyományokat. Én is férjhez mentem, és meg kell mondanom, nagyszerű volt. Mindenkinek ki kéne próbálnia.
l Megismételné?
− Talán igen. Nem tudom. Ha úgy látom jónak, és ha mindenkinek fontos. De még nem tudom, kihez mennék férjhez, és minden a kapcsolaton múlna.
l Milyen tulajdonságokkal rendelkezik a tökéletes férfi?
− Még mindig nem tudom, milyen a tökéletes férfi. Azt viszont tudom, hogy az őszinte férfiakat szeretem. Ez mindig fontos volt nekem. Az olyan férfiakat szeretem, akik saját magukat adják. Ritkán találkozni ilyennel.
Fordította: Kántor Zsána

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!