Kiss Gabi szerint vadászni kell a vidám hírekre

„Ez az a terület, amiről mindig azt gondoltam, hogy a legtávolabb áll tőlem. Mégis nagy kedvvel vágtam bele a műsorba, hiszen most mindenki feszült. Sokan aggódnak, hogy elvesztik állásukat, többet beszélnek az emberek gazdasági kérdésekről, mint eddig bármikor. A Készpénzben álláskeresésről, munkanélküliségről, gazdasági folyamatokról és azoknak hatásairól van szó. Megpróbáljuk modellezni a helyzeteket és megmutatni a lehetőségeket. Közérthetően próbálunk fogalmazni, hiszen sokan nincsenek igazán otthon a témában” – magyarázta.
A műsorvezető 2000-ben került a Magyar Televízióhoz, előtte a TV3-nál dolgozott. „Az MTV-ben fél évig csak riporterkedtem, majd a Híradót is vezettem, párhuzamosan. Azt, amit egy-egy helyszínen az ember átél és testközelből tapasztal, könnyebben, személyesebben tudja közvetíteni.
Forgattam Budapesten és vidéken többször hajléktalanszállókon – más ilyen emberekről hírekben olvasni. Az az érzésem, hogy közöm van ahhoz, amiről beszélek és ezt fontosnak tartom. Hiszek abban, hogy a néző is érzékeli a különbséget a képernyőn” – mondta. „Olykor látható, mikor beszél a műsorvezető olyan dolgokról, amiket nem élt meg, bár ritka manapság, hogy valaki csak hírolvasó és nincs más tévés tapasztalata” – tette hozzá. „Terepmunka ma is van bőven; a Híradóban rendszeresen készítek riportokat, felváltva a műsorvezetéssel. Múlt évben a Panorámának dolgoztam többször külföldön. Ezek a forgatások megtörik a műsorvezetői munka monotonitását. Az az alkat vagyok, aki egy idő után nem szeret a fenekén ülni... A volt Jugoszláviában születtem, tizenöt évvel ezelőtt jöttem el otthonról. Tavaly mentem először vissza, dolgoztam a szerbiai
választásokon, tudósítottam a Híradót, részt vettem egy boszniai körúton is. Sok tekintetben szabad kezet kaptam itthonról. Készítettem egy riportot, melynek első fele a belgrádi Karadzsics-túráról szólt, másik felét a szrebrenicai mészárlás emlékhelyén forgattuk. Megrázó volt, hogy éppen akkor tártak fel a közelben egy tömegsírt, hogy abban a valamikor nagyon szép országban még mindig jelen vannak a háború borzalmai.”
Kiss Gabi egy igazán jó dokumentumfilm elkészítésére vágyik. „Ez az, amit még szeretnék elérni a televíziózásban. A témát nem tudom előre, azt meg kell találni. Amikor külföldre megyünk forgatni, mindent megszervezünk indulás előtt. Mégiscsak lutri szinte az egész: amikor odaérünk, akkor látjuk csupán, hogy néznek ki a dolgok a valóságban.
Eddig mindig szerencsém volt, amit elképzeltem előre, annál többet tudtam hazahozni. A dokumentumfilmmel is így vagyok: jönni, menni kell nyitott szemmel és akkor biztosan szembe jön a történet és talán a körülmények is megfelelők lesznek, hogy elkészülhessen a film” – mondta. A műsorvezető sokat ül a számítógép előtt, néha meg kell vonnia magától a híreket, ha ki szeretné pihenni magát. „Egyre inkább az internetes híroldalakat böngészem és nem a nyomtatott sajtót, hiszen annyit ülünk a számítógép előtt. Vannak időszakok az életemben, amikor szinte hírfüggő vagyok és egy idő után besokallok. Más csatorna híradóit is megnézem, ott vannak az internetes híroldalak, a napilapok, kollégáimmal is a hírekről beszélgetünk. Ez tölti ki az életünket, hiszen mindig vannak újdonságok. De olykor eljön a pillanat, amikor az ember megcsömörlik és akkor ki kell kapcsolni, el kell kicsit távolodni ettől a világtól. Meg tudom állni a nyaraláson, hogy elrohanjak az újságoshoz, bár a szabadság után pótolni kell a lemaradásomat.”
A műsorvezető szerint sokszor lehet látni az arcán, ha nehéz, vagy rossz napja van – legalábbis ő mindig észreveszi. „Volt, hogy nagyon össze kellett kapnom magam, mielőtt a képernyőre kerültem. Az igazi profizmus ott kezdődik, amikor a műsorvezetőt akármilyen örömhír vagy tragédia éri, ugyanúgy viselkedik a stúdióban, mintha nem történt volna semmi. Persze azoknak, akik nem ismernek személyesen, nem biztos, hogy feltűnik, hogy éppen rosz-szabb napom van. Olyan típus vagyok, aki nem tudja könnyen takargatni az érzelmeit, de ebben is igyekszem jobb lenni” – mondta. „Az régen rossz, ha azt gondoljuk, hogy a híradós műsorvezető egy felolvasó gép. Neki is vannak érzelmei.
Természetesen megvannak azok a formák, amiket szigorúan be kell tartani, nem véleményezhetek például dolgokat. De én is csak ember vagyok: ha olyasmiről beszélek, ami például
megrendít, akkor más hangszínen szólalok meg, más van a tekintetemben. Kifejezetten szeretem és keresem azokat a híreket, melyekbe egy kis derűt vihetek, vagy amelyen egy kicsit mosolyogni lehet. Bár ezekre szinte vadászni kell. Elért minket a válság, a híradók tele vannak rossz hírekkel. De érdemes belecsempészni valami vidámságot, biztatót is.”Á. D.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!