Az elmúlt évi teljesítmények alapján a 32 éves Biros Pétert választották a világ legjobb vízilabdázójának, s nemcsak a világ, hanem Európa legjobbja is ő lett. Nem is beszélve arról, hogy Pekingben begyűjtötte harmadik olimpiai aranyérmét. Ám az elmúlt időben nemcsak a sikerekről lehetett hallani, ha Biros neve szóba került, hanem arról is, hogy az olimpiát követően komoly mellkasi műtéten esett át. Aztán jóval hamarabb talpra állt, mint azt sokan várták, mert az elmúlt hetekben már ott volt csapatában, az Egerben.
– Meglepett, és nagyon büszke vagyok rá. S arra is, hogy jó társaságba kerültem, mivel előttem már Kásás Tamás és Kiss Gergely is részesült ebben a megtiszteltetésben.
Magyar Fair Play-díjat kapott, amit annak köszönhet, hogy olyan lelkiállapotban készült az olimpiára, amiről csak kevesen tudtak s kevés embernek sikerült volna feldolgozni úgy a dolgokat, ahogy tette, s így is a csapat legjobb góllövője lett Pekingben…
– Nem volt könnyű időszak az ötkarikás játékokat megelőzően az életem, mert egy, a szerbekkel közös felkészülési edzésen mellbe vágtak, nem akart megszűnni a fájdalom. Az orvosok elkezdtek vizsgálódni, és kiderült, hogy a szívem mellett egy kisebb almányi ciszta van, amelyet el kell távolítani – nem az ütés következménye – és fent állt annak a lehetősége, hogy nem lehetek ott Pekingben. Komoly vizsgálatok után úgy döntöttek, hogy játszhatok az olimpián, mert nem szervi dolog a ciszta, és a különböző terheléses vizsgálatoknál nem okozott olyan problémát, amely a szívműködést zavarta volna.
Nem lehetett hallani arról, hogy van egy kis „felesleg” a szívén.
– Talán négyen vagy öten tudtak arról, hogy milyen műtét vár rám az ötkarikás játékok után s nem akartam, hogy ez megzavarja a többiek felkészülését.
Mennyi ideig tartott az operáció?
– Ha jól tudom megközelítően két órát vett igénybe.
Sokak úgy gondolták, hogy a harmadik arany és egy ilyen komoly mellkasi műtét után befejezi pályafutását.
– Meg sem fordult a fejemben! Szeretnék kitartani egészen 2012-ig mert van még bennem tűz.
Feladta a válogatottságot?
– Ha hívnak és szükség lesz rám, szívesen állok a válogatott rendelkezésére, most a héten is velük leszek Németországban.
Menjünk vissza az időbe egészen 1999-ig. Miként emlékszik vissza arra az Európa-bajnokságra ahol berobbant a világ élvonalába?
– A döntőt megelőzően csak percekre kaptam lehetőséget Kemény Dénes kapitánytól, mondhatni úgy is, hogy „el lettem dugva”, így aztán a fináléban a horvátokat sikerült meglepni, mert nem rám, hanem az akkor jóval nevesebb társaimra figyeltek, s így öt gólt is sikerült bevágnom a hálójukba.
A „kéz mindig kéznél van” – nem a pólóval kezdte sportolói pályafutását…
– Való igaz, a kézilabda vonzott a legjobban, és szerettem volna, ha tagja lehetek egyszer az akkori menő veszprémi csapatnak, de emellett pólóztam is. Végül is a víz mellett döntöttem.
Több csapatban is játszott idehaza, külföldön is megfordult. Jelenleg az Eger játékosa.
– Nem jelenleg, hanem azé vagyok! Olyannyira egri, hogy nemrég elkészült a házunk, s úgy gondolom, hogy most már teljes mértékben lehorgonyoztam, hiszen nagyon népszerű a városban a póló, és nem egy válogatottbeli társammal is együtt játszhatok.
A póló nem a kisasszonyok sportja. Adnak is, kapnak is…
– Ha muszáj, akkor adok, de alapvetően nem vagyok egy verekedős típus.
Nagyon sok ellenfél ellen szállt már vízbe. Melyik csapat volt az, amelyet a legkeményebbnek tart?
– Általában a jugoszlávokkal, majd a szerbekkel és a horvátokkal, no meg a macedónokkal igen éles csatát vívunk, de mindig az az együttes volt a legkeményebb, amelyet Ratko Rudics edzett. Ő megtanította tanítványainak, nemcsak a póló-, de a boksztudást is.
Még egy gondolat erejéig térjünk vissza a válogatotthoz. Több generációval együtt szerepelt. Melyik volt az a csapat, amelyik a legjobban a szívéhez nőtt, amióta a címeres együttesben szerepelhet?
– Nagyon nehéz erre választ adni, hiszen amikor 1999-ben tagja lettem fiatalon a válogatottnak, akkor úgy éreztem, hogy az a csapat az. Ez után jött az első olimpiai aranyos társaság Sydneyben, ám úgy gondolom Athénban volt az az együttes, amely leginkább azonos korú emberekből állt, és leiskoláztuk az egész mezőnyt. Most pedig a fiatalokkal kiegészítve nagyszerűen játszottunk Pekingben. Nehéz és nem is akarok dönteni arról, hogy kikkel volt a legjobb együtt szerepelni. Mindenkivel, akivel sikerült aranyérmet szerezni.
Háromszoros olimpiai bajnok. Motiválja még valami?
– Lehet, hogy sokan azt gondolják, hogy már jól lakott az ember egy ilyen sikersorozat után, de én úgy érzem, van még bennem motiváció. Korábban már említettem, hogy ki akarok tartani a 2012-es londoni olimpiáig, mert olyan szép dolog lenne kimondani, hogy négyszeres olimpiai bajnok… Ennek ellenére nagyon drukkolok a fiataloknak, hogy nekik is úgy sikerüljön beépülni a csapatba, mint ahogy nekem annak idején.
Két fia van, lesz folytatása a családi sport hagyományoknak?
– Samu az 5. évében jár, Vince pedig most volt kettő – érdekes mód’ mindketten 9-én és kedden születtek, csak éppen az idősebbik 2004. november 9-én, a kicsi meg 2007. január 9-én; örökmozgók az biztos, sportolni fognak, az biztos, de egyiküket sem fogom befolyásolni a sportágválasztásban.
Akkor befejezésül váltsunk témát, állítólag a pecázás a hobbija – „három aranyhalat” ugye már sikerült kifognia –, mi volt eddig a legnagyobb fogása?
– Egy húsz kiló tízdekás ponty!
Fluck Miklós
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!