Kommentár

Már az a Guardian-hír is nagy izgalmat keltett, hogy Obama levelet ír Teheránba, formálisan válaszul Ahmadinezsád iráni elnöknek az amerikai választások után küldött üdvözletére, ám valójában a három évtizede megszakadt kapcsolatok újrafelvétele végett. Amerika új elnöke azonban igazában véve arra a teheráni puhatolózásra válaszol, amelyet a Fehér Házból minap távozott elődje 2003-ban kerek perec elutasított. Mi több, a Bush–Cheney páros még a (Washington teheráni érdekképviseletét ellátó) svájci diplomáciát is megrótta, hogy egyáltalán továbbítani merte a magától Kamenei ajatollahtól, tehát Irán első számú vezetőjétől származó érdeklődést. Teherán akkor azt próbálta kipuhatolni, vajon hajlandó-e Washington „csereüzletre”: Irak stabilizálása, a Hamász és Hezbollah iráni támogatásának és főként a nukleáris programnak a korlátozása fejében Amerika megígérte volna, hogy nem támogatja a teokrata rezsim megingatását, magyarán a rendszer változtatást. A Bush-csapat friss iraki háborús sikerei nyomán (és a kibontakozó merényletsorozat előtt) magát nyeregben érezvén, s Teheránt ijedtnek látván, még csak alkudozásra sem hajlott.
Mára jócskán megváltozott a képlet. Irak Amerika új mocsarává vált, amelyből az új elnök mielőbb ki akar kecmeregni, s ahhoz Irán legalábbis hallgatólagos együttműködése is kellene. A Hamász és a Hezbollah iráni kliensként szerzett kínos perceket Izraelnek és Amerikának. S Teherán atomprogramja vészesen beindult. Bush utódának ma sokkal rosszabb helyzetből kell rászánnia magát az alkudozásra. Nem is sietik el azt a levélírást a mai Fehér Házban. De alighanem tényleg sort kerítenek rá, amit közvetve az is jelez, hogy a kibékülés iráni ellenfelei, élükön alighanem Ahmadinezsáddal máris megkezdték ellentámadásukat. S persze Izraelben is vannak aggodalmak, meddig megy el rugalmasságában az új amerikai elnök.
Ha azonban Obama valóban áttörést akar a közel-keleti békefolyamatban, mind a palesztin, mind a szíriai fronton, akkor valóban párbeszédet kell kezdenie Teheránnal. Miként az iráni atomprogram nagyhatalmi kezeléséhez is elengedhetetlen Washington bekapcsolódása a Teheránnal folyó, de holtpontra jutott tárgyalásokba, amelyekben eddig csupán csendestárs volt. Sok elemző állítja, hogy amennyiben Washington rászánja magát a közvetlen dialógusra, teljesen új esélyek nyílhatnak Irán „megszelídítésére”, már csak azért is, mert minden jelzés szerint az ajatollahok országában az új nemzedékek nem „nagy sátánként” tekintenek Amerikára. Mindenesetre hamarosan kiderülhet, hogy a „jó rendőr” többet érhet-e el, mint a rossz, amelyik (amerikai vagy izraeli) katonai csapást is kilátásba helyezett. De azt nem árt tudni, hogy kampányában Obama ugyan jelezte készségét a párbeszédre, ám Teherán atombombáját ő is elfogadhatatlannak minősítette.        A.J.  

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!