Komló él és élni akar. Baranyában járva ilyen evidencia jut az embernek először az eszébe. Már hogy a csudába ne akarna élni – túlélni –, amikor évszázadokon, sőt ezernél is több éven át ezt tette? A mindmáig „bányászvárosként” számon tartott ősi település története a római korba nyúlnak vissza, s a legendák szerint Szent István királyunk is járt itt, mikor 1015-ben Nagyboldogasszony napján részt vett a pécsváradi apátság felavatásán… A falu ekkor a bencések birtoka volt. A mohácsi vész után nagyot változtak az idők! Komló török kézre került a pécsi szandzsákon belül, s állítólag a váradi pasának villája is volt a hét domb között.
A Mecsek környékére a XVIII. században telepítettek németeket: a török hódoltság után ugyanis alig maradt itt magyar. Nekik Kumlau lett Komló! Lerch Imre ősei is ekkor jöttek valahonnét messziről. Mint Puchert János bányalakatosé, aki a város immár Nagy Imre-érdemrendes 1956-os hőse: halálra, majd életfogytiglanra ítélték, 1970-ben szabadult – s újra a bányában dolgozott –, 1994–1998 között Komlón önkormányzati képviselő volt az MSZP színeiben. Mérei Emil ősei – a szintúgy bányász Mühlök – is Németországból jöttek. Mérei Emil bányamérnök, a Mecseki Szénbányák egykori vezérigazgatója, aki országgyűlési képviselő is volt – ma, a nyolcadik X-en túl is aktív, mint mondja: – Egy élete, egy halála, de addig nem nyugszik, amíg bányamúzeumot nem tud itt alapítani. Hely van rá, a történelem meg őt, őket igazolja; hogy őrizze tovább annak a másfél száz bányásznak az emlékét, akik neve kőbe van vésve. Akik valaha „Jó szerencsét!” köszönve társaiknak lementek, s lent haltak. Mert metánosok, sújtólégesek voltak errefelé az aknák…
Nemesi Árpád is nyugdíjas már – s nagy fotós! Örökölte édesapjától, Neumann Árpád Józseftől a budapesti, sokgyerekes szegény zsidó családból Komlóra, a kőszénbányába került, nevét magyarosító bányászmester fényképészeti szenvedélyét. Igaz – a papa „készlete” – erről is tanúskodik a Fénypillanatok, még „itt repül a kismadár!” gépből, lemezből, faállványból, kazettából, fekete kendőből stb. áll. Nemesi Árpád ma hobbiból, szuper elektronikus géppel örökíti meg a jeles pillanatokat. Meg a visszatetszőket: így azt, hogy a gyönyörű, 1937-ben épült, a bányászok védőszentje nevét viselő Szent Borbála-templom íves és míves nyílászárói mellé, az épület bővítésénél szegletes műanyag ablakokat építettek be. Sokan morognak ám ebben a munkásvárosban eme gyatra ízlés felett!
Nemesi gépe örökítette meg azt is, amikor január 22-én – a Magyar Kultúra Napján – a Korbuly István vezette Komlói Városi Színházban és hangversenyteremben Mérei Emil régi bányászlámpást adott ajándékba kortársának, a 80. születésnapján köszöntött, szinte a „fél várost” a Kodály Zoltán Iskolában tanító Tóth Ferenc karnagynak. Keze alól került ki Gyöngyössy Zoltán Liszt-díjas fuvolaművész, Király Csaba szintén Liszt-díjas zongoraművész, Sárkány Kázmér, az Állami Operaház magánénekese, Ribli Ilona csellóművész, aki közeli sváb falu, Véménd (Wemend) szülötte, az iskola Kiskórusának vezetője Pleszné Fényes Edit – „Fényike”, akinek Barbi lánya is Feri bácsinál kezdte – s aki szociológus hallgatóként népdalversenyek győztese, ma a közelmúltban elhunyt Baross Gábor vezette ELTE kórusban énekel –, a Nagykórus vezetője, dr. Makráné Kónya Melinda, a Him Singers dalostorkú urai – akad köztük esztergályos, iskolaigazgató és jogász –, s a nagy múltú Komlói Munkáskórus… Amúgy ezen a szép estén mutatkozott meg az is, hogy ez a bányászváros bizony kultúrváros – még ha a zenei köszöntő Komló kultúrájának csupán egy szegletét mutatta be. Hisz’ van itt amatőr színpad – a Súgólyuk – Gungl Márta gyakori rendezésével, népművészet, textilművészet is. Ez utóbbiból viszont ezúttal nem egy helyi, hanem egy indonéz szőttestárlat adott ízelítőt, amelyet maga a nagykövet nyitott meg…
Dr. Szakács László, a város szocia-lista alpolgármestere – Páva Zoltán polgármester helyettese – országgyűlési képviselő helyben él szintén jogász párjával, bár mint nevetve fogalmazott, ő azért itt, ebben a nagyon élhető, csendes, családias és zöld városban csak afféle „tüke” vagyis „gyüttment”, hiszen Nagykanizsáról származott ide. De még Pécsre se menne „be”. Az alpolgármester szerint a város korfája közeleg ahhoz a bizonyos fordított fenyőfához, ami az öregedés jele, bár ma még egyenes. Talán meg is lehet így tartani. Ennek feltétele, hogy ne legyen további elvándorlás, hogy érdemes legyen azoknak, utódaiknak maradni, akiket húsz esztendeje a Liász-program vonzott a bányavárosba. Akkor özönlöttek ide az emberek: sokan speciális szaktudással, de még többen képzettség nélkül, erejükben – munkaerejükben – bízva. De hát ugye az utolsó kőszénbányát is bezárták… Most, akinek csak tudnak, igyekszenek az ipari szerkezet átalakulásának megfelelő, piacképes szakmai képzést adni, programok indultak – de sajnos már véget értek – európai uniós támogatással, az EU szociális alapjából megpályázott-megkapott 800 ezer euróból. Szakács László választói körzetében lakik a helybéli cigány lakosság zöme: kertész, kőműves, kisgépkezelő szakmát tanulhattak ki közülük sokan, az első feladat saját környezetük felújítása volt. Mint Szakács fogalmaz: „Versenyképes szakmát, versenyképes bért tudtunk biztosítani, de ilyen program kellene még vagy egy évtizeden át ide! De mostanában Brüsszelből sem igen biztatnak… A diákok közül a legjobbak, a hátrányos helyzetűek Bursa Hungarica ösztöndíjjal tanulhatnak tovább: a tehetséges cigány fiatalok saját nemzetiségükből származó pedagógusokkal készülnek maguk is arra, hogy értelmiségivé válhassanak. Radnai Dorottya egyik közülük: egy USA-beli főiskolán – ösztöndíjjal – szociológusnak tanul…
A környék munkanélküliséggel küzd, Komlón a ráta 14 százalékos. A nagyvállalatok helyett ma az ipari parkban kis- és középvállalkozások adnak munkát, az önkormányzat is e derékhadra támaszkodhat. Megjelent itt a K+F szektor: agrárgépfejlesztés és -gyártás folyik, meg a megújuló energiaforrást megzabolázó szélerőművekhez készítenek sok-sok fémszerkezetet; nem jó idők járnak viszont a műanyag autóalkatrészgyártókra… A sajtóban olykor „fekete hírek” is megjelennek régi iparvárosokról, azok rozsdaövezeteiről. Komlóval kapcsolatban, a főutca, a Csillesor került nemrég „kiteregetésre”. Nos, a belvárosban valóban bezárt pár üzlet, ám ezt „csak” a gazdasági válsággal, a kereslet csökkenésével magyarázni nem volna helyénvaló. A városban megjelent multinacionális bevásárló-
központok, üzletek persze nagyban befolyásolják a kis butikok forgalmát. De nem kong a főutca! Vásári napokon, szombaton és vasárnap a piacon és környékén, a nagyobb üzletekben rengetegen vásárolnak, szinte nincs üres parkoló. A hivatkozott Csillesoron az elmúlt egy évben nyitott meg két bankfiók (Raiffeisen, Budapest Bank), kőhajításnyira meg egy ERSTE fiók is nyílt… Ugyancsak a Csillesoron újra megnyitott ősszel egy két éve bezárt étterem; a belvárosban egy régi épületet felújítva egy újabb gyógyszertár nyitott ki. A Berek Udvarban több szolgáltató tart fenn üzletet, ahol a mobiltelefon- szaküzlettől cukrászdáig, kávézótól utazási irodáig található minden egy helyen megtalálható. Ezzel átrendeződött a belváros is.
A volt Tröszt-épületben újra megnyitották a közszolgáltatók korábban megszüntetett ügyfélszolgálati irodáikat, így a komlóiaknak már nem kell Pécsre utazniuk ügyes-bajos dolgaik miatt. Az egykori Zrínyi Mozi épületében háromemeletes, több ezer négyzetméteres szórakoztató központ és diszkó, a Colosseum működik. Ugyanitt újult meg az Ifjúsági Klub, amelyet a FIX Egyesület kezel, hétről hétre koncerteket rendezve. Az alpolgármester amondó: a város nem kong, de az bizonyos, hogy sok üzletnek kellett, sőt kell profilt váltania a megváltozott gazdasági környezet, de legfőképpen a megváltozott vásárlási szokások miatt…
Megépült a városi sportuszoda is, a Sportközpont berkein belül. Több pályázatból, ugyancsak az elmúlt években teljesen megújult a sikondai városrész, mely a magántőkével együtt, úgy 3 milliárd forint ráfordításával épülhetett újjá: itt az 1928-ban gyógyvízzé nyilvánított forrásvízre welness-szálló és sportközpont épült rá.
Szakács László úgy véli, kisvárosban nincs igazán helye a pártpoltizálásnak, a villongásnak: Komló szelíd város, s bár az „ellentettek” itt sem vonzzák egymást, azaz „a szegfű és a narancs nem cseresznyézik egy tálból”, de mindenki tudja, hogy saját arculatát megtartva harcát nem itt kell megvívni, mert akkor – a város érdekeivel ellentétben – kioltják egymást az erők… Így aztán a városi beruházásokról együtt döntenek. A legfontosabb az első fordulóban elnyert 1,2 milliárd forint támogatással és 120 milliós városi önerővel megvalósuló integrált közoktatási pályázat, mely keretein belül megújul és kibővül egy általános iskola, a gimnázium és szakközépiskola épülete, és felújítjuk a vagy tucatnyi szakmára képző intézet épületét a megyei önkormányzattal közösen. Fejlődik az infrastruktúra is: jelentős forrást, 500 millió Ft-t nyertek egy új, a földgáz-függőségünket részben megszüntető beruházásra, mely a városi Fűtőerőmű Zrt. fejlesztésében megvalósuló biomasszakazán megépítését teszi lehetővé, mintegy 1,2 milliárd Ft értékben, amelytől a távhőárak csökkenését is várják.
A város benyújtotta pályázatát közművelődési intézményei felújítására, így a Közösségek Háza és a színház épülete szépülhet meg, reményeik szerint még ebben az évben vagy 130 millió forintból. Az intézményrendszer nagy részének, főleg iskoláiknak az energiafelhasználását racionalizáló pályázaton 160 millió Ft-t nyertek el – itt már csak a közbeszerzési eljárást kell lefolytatni. Mindezt „feszes” költségvetési gazdálkodással teszik, mert város saját bevételei alacsonyabbak az átlagnál, de az adókat és egyéb terheket a gazdasági válság várható következményeire figyelemmel nem növelte a város képviselő-testülete. A költségvetés tavaly 7,2 milliárd Ft volt, amely 1 milliárd Ft közeli hiányt mutatott. A hiány a vállalt „nem kötelező” feladatokból ered, legfőképpen a városi kórház 400 milliós hiányának konszolidálásából, melynek pénzügyi hatásai áthúzódnak 2009-re is. Komló kórháza ma már Komlói Egészségcentrum Kht.-ként működik: a mögöttünk lévő pár évben 7-800 millió forint jutott a műtőblokkokra, ám – itt a Pécsi Klinikák árnyékában, negyedórányira a nagyvárostól – nem volt célszerű szülészetet, gyermekgyógyászatot működtetni; kismamagondozás és gyermek-járóbetegellátás persze van, nem is akármilyen. A tíz felnőtt háziorvosi körzet egyikét maga a kórházigazgató, dr. Tánczos Frigyes Attila vezeti. A város szövetében a kisebbségek régóta megszervezhetik saját önkormányzatai-kat: ilyen a cigány, a horvát, a német, az ukrán és a görög – ez utóbbit Komló egyik orvosnője, Petridu Milka fogja össze…
Amúgy Komló ünnepeltje, a szálfaegyenes, hófehér hajú Tóth Feri „bácsi” már a jövő évi – Pécsnek, mint Európa Kulturális Fővárosának eseményeihez kötődő XIX. Kodály Zoltán Nemzetközi Gyermekkórus Fesztivált szervezi június derekára, 18–20-ra. Fáradhatatlan valóban, mint azt Egri Zsuzsa Komlói Szvit című most bemutatott kötetében (Lovai Károly Rotaryja adta ki) a munkásból lett tanár-karnagy-zeneszerző életútját „több tételben” megírta… A Tanár Úrét, Komló díszpolgáráét, akinek életcélja volt mindig: felemelni a GYERMEKET, rajta keresztül a VÁROST, a maga őrhelyén a NEMZETET.
Minden bizonnyal sokan gondolkodnak így errefelé: „Komló a mi városunk, mely nehéz történelmi pillanataiban is szeretnivaló volt, mert Komló mindig csak adott, adott és adott” – így Bachman Zoltán Ybl-díjas építész, műemlékvédelmi szakmérnök, egykori „komlói kiskölök”.
Gündisch Mónika