Lánykérés a csúcson

Valósággal özönlött a nép Pattaya híres dombtetőjére, ahonnan be lehet látni az egész öbölt. Egymás sarkát tapostuk, hogy időben felérjünk a csúcsra. Innen lehetett ugyanis a legjobban látni a tűzijátékokat. Szokás szerint elmaradt az újév beköszöntét megelőző visszaszámlálás, mert a parton a türelmetlenek már éjfél előtt elkezdték fellőni a rakétákat. Ezt már a dombtetőn lévő tűzi eszközök őrzői sem nézték tétlenül, ők is eleresztettek pár száz kínai csodát. Repkedtek fenn is, lenn is az égő kerekek, süvítettek a színes rakéták, vízesésszerűen ömlöttek a görögtüzek a hotelépületek oldaláról.
Zengett az ég, dörögtek, csattogtak a fura szerkezetek. Ezt a pillanatot látta a legromantikusabbnak egy derék fiatalember, aki közvetlenül mellettünk térdre rogyott, és megragadta barátnője kezét. Szegény kislány először azt hitte, hogy elesett a kedvese, de aztán meglátta a fiú kezében a gyűrűt. Leszel a feleségem? - tehette fel a kérdést a fiatalember, nyilván más opciója nem volt, bár a szöveget nem hallottuk a nagy durrogtatás miatt. Barátom pezsgőt, én műanyag poharakat szorongattam, és azonnal kapcsoltunk. Már töltöttük is a habzó nedűt a poharakba, és nyújtottuk is át a fiataloknak, hogy koccinthassanak az örömteli eseményre. A lány teljesen elérzékenyült, csak úgy potyogtak a könnyei. Először azt hitte, barátja rendelte meg a pezsgőt, és ő szervezte meg, hogy ott legyünk. Később se világosítottuk fel tévedéséről, hagytuk, hadd álmélkodjon. Norvégok voltak, mint kiderült, a sarkkör mellől jöttek a napfényes Thaiföldre, két hétre. Otthon mínusz harminc fok, itt plusz harmincöt, durva lesz a hazatérés. De ekkor még az messze volt, csak kortyolták a pezsgőt, nevettek, örültek. Kicsit szorongtunk még mellettük, vártam, hátha ékes norvég nyelven igent rebeg a leányzó, de vagy már kimondta, és nem hallottam, vagy minden pillanatnyi gyönyör ellenére megfontolta a javaslatot.
Ha a hegyre felmész, le is kell majd jönnöd – tartja az ősi dakota mondás, mely a hegylakók kivételével mindenkire érvényes. Mi is elindultunk a tömegben, eszembe jutottak közben azok a hírek, amelyek agyontaposott szerencsétlenekről szóltak. A thaiok békések, így nem volt lökdösődés, nem akarták a hátul állók lenyomni a többieket, mint ahogy mifelénk szokás a Puskás stadion bejáratánál. A magaslatról leérve a legtöbben a sétálóutca felé indultak. Az új diszkókban éjfél után indul be az élet, a Goodfellas kissé nyugodtabb, az Insomnia keményebb, itt csak lapjával fér el az ember. Az orosz és a német turisták közül sokan a nyitott bárokat választották, ahová a helyi szépségek csábították be őket. A gyönyörű lányok közül néhánynak dermesztően mély volt a hangja, nem akarom tudni, hogy miért. Az egyik pub közepén hajnali thai boksz meccset rendeztek. A fiúk fürgén hajladoztak a pazar rúgások elől, végül az egyikük hanyatt esett, a másik véletlenül megtaposta, itt véget is ért ez a küzdelem. Az egyik angol turista annyira izgult, hogy levetette a pólóját. Így is látszott a ruhán a felirat: a jó fiúk a mennybe mennek – a rosszak Pattayára. Ez persze nem teljesen igaz. A jó fiúk is Pattayára mennek.
Kiss Róbert Richard

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!