Levél az egészségügyi miniszterhez

Tisztában vagyok az ország és ezen belül az egészségügy helyzetével, azzal is, hogy a munkáltatóim és az általam befizetett járulékok nem a jövőnek, pontosabban a mának szóltak, hanem az adott korszak finanszírozására (vagy másra) mentek el. Ettől függetlenül úgy érzem, hogy jogom van igénybe venni – mindenféle kerülőút, avagy protekció nélkül – egy egyszerű egészségügyi ellátást, nevezetesen a lakóhelyem súlyponti kórházának diabetológiai szakambulanciáját.
Ön orvos, ezért laikus lévén, szó szerint leírom a beutalón szereplő diagnózist: „E1190 – Nem insulindependens cukorbetegség – szövődmények nélkül”. Ez számomra egy többé-kevésbé rendszeresen jelentkező és étkezésre javuló ájulás közeli rosszullétet jelent, tehát diabetológiai konzultáció lenne szükséges, méghozzá minél előbb. A beutaló birtokában a mai napon felhívtam a területileg illetékes – minden szempontból kiváló szakmai hírű, így a médiában is sokat szereplő, példaként „mutogatott” Szent Imre Kórház betegmenedzsment-szolgálatát időpontkérés miatt. Kaptam. Méghozzá 2009. augusztus 3-án, 12 órára. Tehát alig több mint fél évet kell várnom – a rosszulléteket is beleértve –, hogy kompetens szakorvos elé kerüljek.
Miniszter Úr! Volt köztisztviselőként, sőt az egészségügyből nyugdíjba vonult párom révén is, ismerem a reszort ismerhető és még mélyebb problémáit, az ország ugyancsak válságos állapotát, a még az egészségügyben dolgozók áldozatvállalását, de azt nem tudom sehogy sem megérteni, hogy egy egyszerű diabéteszvizitre miért kell fél évnél többet várnom.
Nem kérek Öntől közbenjárást, segítséget, csak választ.
Név és cím a szerkesztőségben

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!