A Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke egy nagykanizsai fórumon
kijelentette, hogy „Magyarországot külföldön is „lúzerországnak”
tekintik, de mi is annak tartjuk magunkat (már ki?), mert nincs az
országnak önbizalma sem”. Nem tudom, hogy van ezzel maga Parragh
László, de esküszöm, én nem tartom a hazámat „lúzerországnak”, és
kikérem magamnak ezt a minősítést.


Parragh elnök beszélhet a maga nevében, okoskodhat, mondhat, amit akar, demokrácia van már 20 éve, de megalázni egy egész országot – még akkor is, ha szegények vagyunk – nem engedem. Sajnálom, hogy a gazdagok is néha sírnak, de tudjuk, aki sír, annak van a legtöbbje. A kamara elnöke kifejtette, hogy a rendszerváltást követően az ország gazdaságszervezési tévútra (?) került azzal, hogy mindent a piacra bízott, és Magyarország ezzel közgazdasági értelemben(?) mérhetetlenül kiszolgáltatta magát (?).
Értem, hogy valamiről beszélni kell, de könyörgöm tisztelettel, ne beszéljen a hazámról, a magyar emberekről! Mi az, hogy „lúzer”? Milyen tulajdonságokat takar? Ha azt mondja, hogy összeférhetetlenek, széthúzók vagyunk, eltűrjük. Akárcsak értelmiségünk lázas tevékenységét régi kiváltságainak visszaszerzésében, az érdemtelen meggazdagodások megjelenését, a dögöljön meg a szomszéd tehene is szindróma megjelenését – ezeket lehetségesnek tartom.
De miért is lennénk mi lúzerek? Ki tart bennünket külföldön lúzereknek? A Fidesz? Orbán Viktor? Szájer József? Gyürk András? Ha olyan lúzerek, mint a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke ott ülnek a bársonyszékekben, mit várhat egy magyar ember? Szerintem nagyon komolytalan, amit Parragh mond. Hazánkban ma nem egymásra kell mutogatni, nem egymást kritizálni – mert itt csak ez megy. Ha ez marad, ha ekkora hülyeségek fognak elhangzani, akkor biztos vagyok benne, hogy nem lesz saját jövőnk! Nos, ezt nagyon nem szeretném!
Gitai András, Miskolc

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!