Van kiút!

 A mi pártunk demokratikusan működik, mindenkinek a lelkiismeretére van bízva, miről mit gondol, maximum a szavazásoknál figyeljük a frakcióvezető úr kézjelzéseit. Ha tehát azzal kezdem, hogy Gyurcsány monnyon le, az saját hosszú, álmatlan éjszakáimon kiérlelt megoldási javaslatom, mondhatnám, olyan alapvetés, amely nélkül nincs kilábalás a válságból, nincs fölemelkedés, nincs magyar jövő.
Itt állunk három nappal a parlamenti válságtanácskozás után. Előre tudtuk, hogy kár részt venni rajta, úgyse szolgál mást, mint a miniszterelnök és a kormány túlélését, de összeszorítottuk a fogunkat, és végigcsináltuk. Úgy is, mint biodíszletek. Nem vonultunk ki a teremből akkor sem, ha az beszélt, aki számunkra nem létező személy, fantom, a Parlament fantomja, aki puszta hangjával halálra rémít minden becsületes, hazáját szerető embert. Nem árulok el titkot, ha kimondom: az illetőnek szarva és patája is van, ezért nem szabad őt közelről fényképezni, a kénkőszagot, amit áraszt, külön, e célra rendszeresített szagelszívókkal és szprékkel szokták semlegesíteni az adófizetők pénzéből.
Elmentünk a tanácskozásra, mert nagy a baj, és ha nagy a baj, nekünk kötelességünk megmutatni a kivezető utat. Az út, kedves nézők, egyszerű. A Parlament lépcsőjén kell csak lemenni, ki, a Kossuth térre, ahol minden kormánytag beszáll a méregdrága kocsijába és hazamegy. Végleg. A kocsikulcsokat ráérnek másnap leadni. Ezt az apróságot, egyszersmind a parlament feloszlatását szerettük volna elérni, hogy aztán március nyolcadikán, a nemzetközi nőnapon úgy nyújthassuk át az előrehozott választás jogát szeretett népünknek, akár asszonyainknak a harmatos virágcsokrot. 
Nem azt mondom, hogy korábbi javaslataink az adó- és kamatcsökkentésről ne lennének életbevágók. Hogy ne állnánk ki a brutális megszorítások, az ingatlanadó, az áfaemelés, minden népnyúzó reform ellen, de ne felejtsük, hogy a forradalmi változások csak akkor kezdődhetnek el, ha megvalósul az álmunk. Mert van egy álmunk. Gyurcsány monnyon le!
Amerika, az EU, vagy Kína sem sejti, hogy a gazdasági világválság megszüntetésének ez az alfája és ómegája. Mi tudjuk csak, akik közelről látjuk Ágnes asszonyt, aki őszödi beszéde óta próbálja kimosni véres ruháját, de az mindig véres. Külföldön persze nem értik az ilyen képes beszédet, én se nagyon értem, ám, aki mondta, hazánk legnagyobb gondolkodója, rögtön Kossuth apánk mai reinkarnációja után.
Vegyük észre, hogy köztünk él az államférfi, aki életében még sosem hazudott. És ki dölyfösködik vele szemben a kormányfői székben? A legfőbb hazug. Nem mondom a nevét, mert nem szoktam személyeskedni, arról nem beszélve, hogy pártom bárkivel hajlandó összefogni az ország üdvéért, csupán annyit mondok halkan, mégis határozottan: Gyurcsány monnyon le! Természetesen bármilyen más megoldás is érdekel minket, ám más megoldás, fájdalom, nem létezik.
Tisztelt nézők, választópolgárok, megnyomorított embertársaim! Józan, megfontolt törekvéseink csütörtökön megint csődöt mondtak. Ezért nincs más hátra: térdre, imához! „Gyurcsány monnyon le!” Csak ennyit suttogjunk el naponta tízszer, és a Mindenható megsegít.

R. Székely Julianna

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!