100 éve született Képes Géza

A gimnáziumot Sárospatakon végezte; a Pázmány Péter Tudományegyetemen magyar-német szakon szerzett diplomát, az Eötvös Kollégium tagjaként. 1933 és 1940 között Sárospatakon tanított, és ott az Angol Intézetben nevelőtanár is volt. 1936-ban járt először Finnországban, ahol 1942-ben finnül tartott előadást a kortárs magyar irodalomról. 1940-től a Honvédelmi Minisztériumban fordító lett, majd bekapcsolódott az ellenállásba. 1945-től a Magyar Rádió osztályvezetője. 1954-ben megszervezte a Magvető Könyvkiadót, 1955-től a forradalom leveréséig az Írószövetség titkára, a magyar Pen Klub főtitkára volt. 1957-ben a forradalomban való tevékenysége miatt elbocsátották állásából, és ezután nyugdíjazásáig az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa lett. A nyugati nyelvek és az összes finnugor nyelv mellett fordított újgörög, orosz, bolgár, arab, perzsa és japán nyelvekből is. Több mint negyven önálló kötete jelent meg – versek, fordítások, tanulmányok. 1989. augusztus 19-én halt meg.
Születésének századik évfordulójára a Képes Kiadó a gazdag életműből négykötetes válogatással állít emléket névadójának. Az utolsó kaland című kötet verseiből válogat, a Napkelet és Napnyugat címen megjelent kötet műfordításaiból szemezget, a Költő válaszúton néhány irodalmi tanulmányát közli, a negyedik kötet pedig Képes Géza költészete és kora címmel látott napvilágot, mely Tamási Orosz János Képes Gézáról írt monográfiáját tartalmazza.
„Ha legszebb műfordításait olvassuk, adjuk át magunkat annak a szétszálazhatatlan gyönyörűségnek, amelyet egy-egy remekmű gerjeszt az érzékeny olvasóban. De egyszer-egyszer képzeljük oda a szép versvilág mögé a fáradságos munkát. És persze a kivételes tehetséget” – írja róla Lator László a műfordítás kötet utószavában.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!