Lehoczky Zsuzsának, a Parti Nagy Lajos által írt, Béres Attila által rendezett Ibusár előadásában, a Budapesti Operettszínházban, fáradt munkásasszonyt és hercegnőt is kell játszania, méghozzá úgy, hogy percek alatt az egyik figurából a másikba bújik, egymás után többször is.
Négyen segítenek benne. Két öltöztető, a fodrász és a kellékes.
l Mennyi a legrövidebb idő, ami alatt át kell alakulnia?
Két perc. Kapkodunk, mint az őrültek. Egyszerre csinál mindenki mindent. Kibújtatnak az abroncsszoknyából, és rám adják a pongyolát. De a hercegnői öltözethez a szemem is ki van festve, így azt is gyorsan le kell törölni, a bébik számára való popsi kendőt használjuk hozzá.
l A lélekben való átalakulás már ösztönösen megy?
Így van, ez a próbafolyamat alatt beáll. Ez a darab az operett kritikája is. Azért volt nehéz megtalálni az előadás stílusát, mert az Operettszínház falai között játsszuk, nem szabad halálra sértenünk a közönségünket.
l Máskor is ironikus felhangokkal játszsza a szerepeit.
Próbálom a sziruposságot elkerülni, és igyekszem a különböző produkciókban más és más figurát hozni, nem mindig ugyanazt. Ez a munkásasszony most igazán más, mint az eddigiek. Borzalmasan nézek ki. Kócosan ősz a hajam, nejlonpongyola és macskanadrág van rajtam. Fáradtan mentem az öltözőből a Raktárszínházba a próbára, amikor a Rómeó és Júlia közönségének jó része már éppen beült a nagyszínházba. Egy néni jött ki a toalettről, meglátott, és azt mondta, hogy „bocsánat kedves, de elfogyott a vécépapír, nem szólna valakinek?” Mondtam, hogy „rendben van, rögtön intézkedem.” És szóltam az ügyelőnek, hogy azonnal küldjön ki vécépapírt. Megnyugodtam, hogyha vécés néninek néznek, akkor a maszkom, a külalakom már jó, csak a szerephez kell felnőnöm. És Parti Nagy Lajos szemében biztosan hagytam is kívánnivalót.
l Ezt miből gondolja?
Egyetlen jó vagy rossz szóra sem keresett meg egyikünket sem, miután megnézte az előadást. Pedig szerettem volna legalább két percre személyes kontaktusba kerülni vele. Talán azért nem jött be hozzánk, mert nem akart negatívumot mondani. Ennek ellenére nagyon becsülöm őt. Azt hiszem, hogy sikere lesz a darabnak a mi színházunkban is.
l Most főszerepet játszik az Ibusárban, de az elmúlt időszakban általában csak tíz-húsz percre jött be a színpadra, akkor viszont abszolút ziccerhelyzetben, roppant elegánsan és mulattatóan pikírten. Elviszi a tejfölt, nagyobb tapsot kap azoknál, akik három órát színpadon vannak.
A víg özvegyben például tolószékben játszom, a végén viszont kánkánozni kezdek, ekkor üvölt a közönség a gyönyörűségtől.
l Az Operettszínház egyetlen Kossuth-díjas színésze.
Hosszú ideig nem is volt az Operettszín-házban Kossuth-díjas. Én azután ötven évvel kaptam, hogy Feleki Kamillnak odaítélték a díjat. Miután megkaptam, rá két évre Kerényi Miklós Gábor rendező, igazgató is átvehette. Színvonalas színházat csinál, persze munkabírás, az kell hozzá. Hasonló a munkatempója Béres Attila főrendezőnek is, éjjel nappal próbálna, de hát azt ember nem bírja, én különösen nem. Oda kell már figyelnem, hogy az erőmet mikor és hol szedem össze. Délután muszáj lefeküdnöm, éjszaka muszáj aludnom. De törődött velem, kímélt, amennyire lehetett.
l Vagyis azon ritka színészek közé tartozik, akik jól vannak?
Abszolút jól vagyok. Szeretik, ha játszom. Egy színész, sajnos, az élete végéig színész marad. Addig játszik, ameddig ki nem dől. Lelkileg elviselhetetlen számomra, ha sokat vagyok otthon, például a nyári szünetekben. Ekkor állandóan csak gyötrődöm az elmúláson, nincs kedvem itthagyni ezt a ronda-szép világot. Dolgoznom kell ahhoz, hogy ne arra gondoljak, hány éves vagyok már, és még mennyi van hátra.
Bóta Gábor
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!