Távkapcsoló

Az idősek televíziózási szokásaival foglalkozott az idén a UPC páneurópai felmérése, melyet a Research International készített el 11 európai országban, köztük Magyarországon. Érdeklődésükkel márpedig elég magányosak, hiszen a tévék jelentős része számára 49 éves kor fölött az emberek megszűnnek vásárolni vagy gondolkodni. Bár a vásárlóerejük nem olyan, mint a német szenioroké, azért a magyar lakosság majd tizenhárom százaléka ötven és hatvan év közötti, húsz százaléka pedig hatvan év felett jár. Míg a világon számolatlanul akadnak gyerekcsatornák, zenecsatornák fiataloknak és egyéb tematikus csatornák, az időseknek eddig csak Amerikában és Dániában van tévécsatornája, holott egyre öregszik a népesség.
Három éve az amerikai Yale Egyetem kutatói megállapították, hogy minél többet néz tévét valaki 60 fölött, annál kellemetlenebbnek látja az öregedést. Mindenbizonnyal azért, mert minden a fiatalokról szól, az idősekkel meg a kutya se törődik. Különösen igaz ez minálunk. Alig akad nekik készített, az ő érdeklődési körükkel, problémáikkal foglalkozó műsor, az Évgyűrűkön meg a nosztalgiaparádékon kívül. Mintha a hárommillió magyar nyugdíjas akkor számítana csak igazán, ha a szavazataikra van szükség valamely választáson. Pedig a nyugdíjasok java részének a televízió a fő hírforrása, és szinte egyetlen szórakozása is.
És ha egyáltalán szó van idősekről, nem valami előnyös (vagy teljesen idealizált) képet festenek róluk, vagy csak viccelődnek rajtuk. A tévében leggyakrabban látott „szimpatikus” öregember a Télapó. Majdnem ugyanannyi a kutya- és macskaeledel-reklám, mint az időseknek szóló – az öregeinket alig többre tartjuk, mint az állatainkat. Az 50 fölöttiek legfeljebb műfogsorragasztó, inkontinencia-betét, hashajtó vagy életjáradék-reklámokban tűnnek fel, esetleg végképp eladósodva kérnek gyorskölcsönt. Azt sugallva, hogy az idősek le vannak robbanva, képtelenek gondoskodni magukról, rászorulnak arra, hogy a fiatalok mondják meg, mi a jó nekik. Ugyanezek a hirdetések mennek a kereskedelmi és a közszolgálati televízióban, nincs különbség. Ráadásul ezek a reklámok a legunalmasabbak, legsablonosabbak, szájbarágósabbak, mert ezt nézik ki az idősekből. Semmi vagányság, humorérzék, frissesség – mint ahogy például a Magyar Turizmus Rt. Tony Curtisszel reklámozta az országot az amerikai nyugdíjasoknak. Az is frusztráló, hogy a néhány, idősebb korosztályt célzó reklámban majdhogynem egy generációval fiatalabb színészeket alkalmaznak, teljesen valószerűtlen képet festve erről a korosztályról. Még a ránctalanító krémet is húszévesek arcával hirdetik. Néhány hete a Tchibo katalógusában láttam egy őszre festett(!) hajú huszonéves nőt, amint vesemelegítőt reklámozott alsóneműben…
A híradásokban sem sokkal különb a helyzet. Még a gyászhírek tekintetében is a fiatalok vezetnek, hiszen haláluk sokkal nagyobb szenzáció. A nyugdíjasok a köztévében átlagosan heti kétszer, akkor is többnyire valamely tragédiával vagy a nyugdíjemeléssel-csökkentéssel kapcsolatban kerülnek csak szóba, mint legutóbb egy bő hete, mikor Bokros Lajos előadta, hogy a nyugdíjasoknak is tb-járulékot kellene fizetni. Ugyanezen a héten ezrek tüntettek Szófiában a bolgár parlament előtt, köztük diákok, környezetvédők – és nyugdíjasok. Ezt megelőzően börtönbüntetésre ítéltek egy 70 éves német nyugdíjast, mert a férfi – ingerültségből – meglökött egy 13 éves lányt, aki a peronról a metró elé esett (de szerencsésen megúszta a balesetet). A legfrissebb nyugdíjas-vonatkozású hírben pedig egy spanyol nyugdíjas házaspár füstmérgezést kapott, mert egy régi, hibás kályhába gyújtottak be, mivel az ítéletidő nyomán áram nélkül maradtak.
A UPC felméréséből az is kiderült, hogy nem mindenkinek olyan könynyű a tévénézés, mint a zabhegyezés. Kicsik a feliratok, nem elég kontrasztosak, apró betűs a teletext, sok a gomb a távirányítón... Ha telefont gyártanak hatalmas gombokkal (vettem ilyet egyik nagymamánknak), távirányítót miért nem? A magyar nézők háromnegyede alig tudja olvasni a képernyőn a feliratokat. Én szívesen nézek filmet eredeti nyelven, élvezve az idegen nyelv ritmusát, meghallgatva a kedvenc színészeimet anyanyelvükön, vagy nyelvgyakorlásképp. És mert kicsit unalmas is, hogy mindig ugyanazt a húsz szinkronszínészt kell hallgatni. Idővel erről a hóbortomról is le kell majd szoknom, ha már nem tudom olvasni a feliratokat. Pedig a technika mai szintjén nem lehet nehéz megoldani egy ilyen csekélységet.
Érdekes fejlemény, hogy a magyar idősek az európai átlagnál szívesebben néznek egészségügyi témájú dokumentumfilmeket vagy beszélgetős műsorokat (kivéve a valós műtéteket, mert azt akarjuk a legkevésbé látni), mint kórházsorozatokat. A Klinika vagy a Kórház a város szélén idejében ez még másképp alakult volna… Sökan szívesen vennék, ha orvosok adnának gyakorlati tanácsokat. A megkérdezettek több mint egyharmada örülne, ha alkalma nyílna személyre szabott orvosi konzultációra a tévékészüléken keresztül. Csuda gondolta, hogy a Budapest Tv Gyurcsók József távgyógyító show-jával, Dávid Tamás professzor Gyógyító perceivel, meg Tihanyi „látom, van valaki a telefonban” Tamás képernyőn keresztüli „energizálásával” ilyen forradalmian megelőzte a korát…

Bálint Orsolya

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!