Sólyom Lászlót és - ha tehetné - Obamát várná a Nap-keltébe Jegyes-Tóth Kriszta

Jegyes-Tóth egyszerre híradózik és vezet beszélgetős műsort, de, mint mondta, átállni egyáltalán nem nehéz. „Amióta közéleti, politikai műsorokat is vezetek, sokkal magabiztosabb vagyok a Híradóban. Nem esek kétségbe, ha leáll a súgógép, mert van annyi tapasztalatom, otthon vagyok annyira a témában, hogy olyankor saját szavaimmal konferálok fel. Ha valaki arra kényszerítene, válasszak a két munkám közül, azt hiszem, a politikai háttérműsort választanám és a híradózást adnám fel” – tette hozzá. „Mindkét feladat rengeteg felkészülést és koncentrációt igényel, de számomra nagyobb szakmai kihívás és öröm, ha beszélgetek egy-egy politikussal, vagy közéleti személyiséggel. Ha olyan információt tudok belőle kiszedni, ami még nem hangzott el korábban. Míg a Híradóban tömören tájékoztatunk, a háttérműsorokban, ha jól kérdezünk, akkor magunk gyártjuk a híreket” – magyarázta. „A Híradóban nehezebben tud megmutatkozni a műsorvezető egyénisége, mint egy beszélgetős műsorban. Azt látom, főleg a női műsorvezetőknél, hogy sokan csupán fölveszik a komoly, szigorú kérdezőpózt, mert azt gondolják, hogy ilyennek kell lenniük. Én mindig arra törekszem, hogy ugyanaz az énem üljön ott a stúdióban, mint az, aki egy kávézóban beszélget. Próbálom megőrizni a természetességem. Ha valaki otthon sem csapkod ostorral, akkor ne is próbálja meg ezt a képet adni a képernyőn sem, mert az egész komédiába fullad. Talán azért jellemző ez  inkább a nőkre, mert a nőkkel szemben mindig felmerül a következő: persze könnyű, mert nő vagy, rámosolyogsz és ezzel le is veszed a lábáról az interjúalanyt! Ez ellen próbálnak sokan küzdeni és kezdenek el keménykedni, férfi műsorvezetőként viselkedni” – tette hozzá.
A műsorvezető először a rádiózással ismerkedett meg; tizenöt évig dolgozott hírszerkesztőként kereskedelmi adóknál, mielőtt képernyőre került. „Több kolléganőmhöz hasonlóan, én is színésznek készültem gyerekkoromban. Tizenhét évesen kerültem a Juventus Rádióhoz Siófokra, ahol riportereket kerestek. Akkor volt az egyik nagy szúnyoginvázió a Balaton környékén, s én környezetvédelmi témájú riportokat kezdtem készíteni. Még az érettségi előtt hírszerkesztő lettem, majd a rádióval együtt én is felköltöztem Budapestre. Nagyon fiatalnak számítottam a hírszerkesztők közt, de talán még nem volt akkora tétje ennek a munkának akkor, mint manapság. Ma egy tizenhét éves gyereklányt nem bíznék meg hírszerkesztéssel... Alapvetően nyitott vagyok mindenre és bár akkor nem éreztem, hogy sok közöm lenne a politikához, amikor megtudtam, hogy ezt a feladatot kapom, belevetettem magam a sűrűjébe és elkezdtem rendszeresen olvasni az újságokat is. A Budapesti Tanítóképző Főiskolán tanultam, és viszonylag gyorsan váltottam nappaliról levelező tagozatra – ekkor már magamat tartottam fenn, heti négy napot dolgoztam” – emlékezett vissza. „Végül a Rádió Deejaynél, hírigazgatóként mondtam búcsút a pályának. Mindig komolyabbnak tartottam magam a koromnál, a hírvilág vonzott a kezdetektől fogva. Meg sem fordult a fejemben, hogy szórakoztató műsort, vagy egyéb magazint vezessek. Becsülöm és tisztelem azokat, akik képesek vinni a könnyed műfajokat, de ez nekem sose ment. Mindig azt mondtam, hogy irigylem azokat, akik lazán tudnak órákon át csevegni a semmiről... Többször tanácsolták a rádiónál, hogy ne bújjak el örökre a mikrofon mögé, próbáljam ki magam a képernyőn is. Ezen felbuzdulva önéletrajzokkal kezdtem el bombázni a Magyar Televíziót” – nevetett. „Emlékszem, volt egy üresedés a műsorvezetői poszton, s én arra a helyre pályáztam. A meghallgatás jól sikerült és „házon belülre” kerültem az MTV-ben. Dolgoztam a Regionális Híradónál, a Kárpáti Krónikánál, majd áthívtak a Duna Televízió-ba híradósnak. Később közéleti, politikai beszélgetős műsort is kaptam. Utóbbi mélyvíz volt számomra: éppen 2006 őszén, a zavargások közepette kezdtem el a reggeli adást vezetni” – mondta.
Jegyes-Tóth Kriszta sosem vágyott a kereskedelmi tévékhez, munkájában csak a közszolgálati témák érdekelték. „Meg se próbáltam bekerülni a kereskedelmi csatornákhoz, ott más a mérce, más az értékrend. Azt sem érzem, hogy a kereskedelmi híradók ma kevésbé lennének bulvárhíradók, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt. Számomra még mindig furcsa, hogy a vezető hír így kezdődik: „Összeütközött...” , „Lezuhant...”, „Meghalt...”. Vagy, ami még ezeknél is rosszabb: „Akár meg is halhatott volna, ha...”. Inkább azt látom, hogy kicsit a közszolgálati televízió híradója lazult, de nem rossz értelemben. Emészthetőbb, könnyedebben fogalmaznak, mellőzik a csűrt-csavart összetett mondatokat, és beleférnek a színesebb hírek is” – magyarázta. A műsorvezetőtől azt is megkérdeztem, kit fogadna legszívesebben a Nap-kelte stúdiójában. „Sólyom Lászlót hívnám meg – a magyar közélet vezető személyiségei közül vele még nem találkoztam. A hazai példáknál maradva, örömmel fogadnám Fábry Sándort is: nem mint showmanre, hanem mint magánemberre lennék kíváncsi. A külföldiek közül Barack Obamát választanám...”

Á.D.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!