Beckham válaszút előtt: Milánó vagy Los Angeles?

Nem könnyen megválaszolható kérdés ez az eleddig 107-szeres szigetországi válogatott számára, aki a múlt év végén még okkal vélhette úgy, hogy sima ügy lesz milánói kiruccanása és bő két hónapi légióskodása, mert márciusban már kezdődik az USA bajnoksága, az MLS-é, amelynek szünetét kívánta a lombard élklubnál vállalt szerepléssel „átfocizni” – azért, hogy a gyenge amerikai pontvadászat helyett a világszínvonalat jelentő AC Milannál pallérozza fizikai-technikai tudását, tartsa magas nívón felkészültségét, hogy megint beválogatható legyen az angol nemzeti együttesbe. Tudniillik szülőhazája válogatottjának olasz szövetségi kapitánya, Fabio Capello csak akkor veheti őt figyelembe újólag, ha egyfelől szem előtt van, s nem a távoli Kaliforniában, másfelől ha csúcscsapatban – jelesül az AC Milanban – bizonyítja, hogy változatlanul válogatott szintű labdarúgó. Maga Capello is bátorította-ösztökélte Beckhamet arra, hogy a téli MLS-álom idején jöjjön vissza Európába, tartsa játékban magát, s akkor lesz esélye, hogy akár már a február 11-i
barátságos meccsen ott legyen az angol együttesben az Európa-bajnok spanyolok ellen.
Beckham nemcsak visszaruccant az új világból az óba, hanem a januári „becsatlakozást”, a kemény edzések ritmusának sikeres felvételét követően
nyomban kezdőjátékossá avanzsált Carlo Ancelottinál, s – még ha valószínűsíthetően a mindenható klubtulajdonos, amúgy „főállásban” jelenleg éppenséggel olasz miniszterelnökként funkcionáló Silvio Berlusconi szólt is az érdekében – meghálálta a bizalmat: villámgyorsan beépült a gárdába, s a középpálya jobb oldalán még védekezésben is megfelelt, eddigi négy bajnoki fellépésén pedig csatárerényeket is felvonultatva két parádés gólt lőtt: egyet a Bolognában 4-1-re megnyert meccsen, egyet pedig e héten, a szerda esti bajnokin a Genoa ellen. Az már a Milan és az ő külön pechje, hogy 70 perces játékot követően kisebb húzódás miatt le kellett, hogy cserélje őt Ancelotti, nem sokkal később pedig a rivális is betalált, 1-1-es döntetlenre mentve a mérkőzést a talján pontvadászatban harmadik helyen álló piros-feketék otthonában.
Beckham jó és harcos futballt mutató játékát ráadásul gyakorlatilag testközelből követhette nyomon Capello, aki nem titkoltan éppen David barátunkat megszemlélni repült Milánóba, s lett nyilván okosabb a válogatott korábbi ex-csapatkapitányának újbóli beválogatását illetően.
A csupa-csupa pozitívum azonban mégsem csak örömöt hozott a 33 éves Beckham számára, aki maga sem várhatott ennyit olaszországi vendégjátékától, s év végi első útjakor még fel sem merülhetett, hogy esetleg hosszabb távra is szólhat itáliai szerepvállalása. Már csak azért sem, mert amikor 2007-ben a spanyol királyi gárdától Los Angelesbe szerződött 2012-ig szóló kontraktust írva alá a Galaxy vezetőivel, a világ legjobban eladható férfi focistájaként 250 millió dolláros bevételt garantáló vállalkozást kezdett el Amerikában. Merthogy természetesen világcégek sora szállt be a „Beckham-projektbe”, amely ráadásul a feleség, a szólóénekesi karrierjét már inkább a ruha- és kozmetikumipari vállalkozások „amerikanizálására” cserélő Victoria „magánérdekeivel” is egybecsengett, jelentős teret biztosítva arra, hogy a házaspár együtt, de külön-külön is a konyhára óriási pénzeket hozó ténykedést folytasson, meg persze népszerűséget, elismerést, csillogást, közszereplést biztosító szupercelebként is megvalósíthassa önmagát – Európa után a tengerentúlon is. És éppenséggel ez a még Beckhamék számára is jelentős vagyonfelhalmozási lehetőség az egyik oka, hogy az AC Milanba és magába a városba, az olasz valóságba is beleszerelmesedő labdarúgó mégis Los Angeles, a visszatérés, és ne az itáliai átszerződés ügyét helyezze előtérbe. A talján változat ellen szól továbbá, hogy a Milánóról hallani sem akaró Victoria okozta családi nehéz-ségen túl a három gyerek is nagyon megszerette az Angyalok városát, oda járnak iskolába, barátokra tettek szert, beleszoktak egy másik, egy új életformába, amelyet nem biztos, hogy fel akarnának adni azért, mert apunak jól megy a foci a lombardoknál, esetleg megint bekerül az angol válogatottba, miáltal még ott lehet karrierje tervezett búcsúeseményén, a 2012-es, dél-afrikai világbajnokságon is. Beckham esetleges „elolaszodásakor” az egész családnak nyilvánvalóan át kellene költöznie Milánóba, amit a volt Spice Girl, a Los Angeles-i életvitelhez ragaszkodó Victorián kívül jó eséllyel a gyerekek se nagyon akarnak momentán.
Maga Beckham azért is kerülhetett váratlanul gyorsan válaszút elé, mert az olasz klub vezetése – kétségtelenül píár-szempontokat is figyelembe véve – pár napja egyértelművé tette, hogy készek megvásárolni őt a Los Angeles Galaxytól, s amint azt Adriano Galliani, az ügyvezető klubfőnök kijelentette, 5 millió eurót azonnal készek leszurkolni érte.
„Nem könnyű a döntés – nyilatkozta a futballista a Corriera della Serának. – Élő szerződésem van, és nagy tisztelet övez engem ott, a Galaxynál. De a Milanban focizni valami egészen különleges dolog…” Sportszakmailag pedig a Los Angeles-i gárda – kis túlzással élve: – fényévnyire van a rossonerókétól. Ugyanakkor ott van a negyedmilliárd dollárnyi garantált jövedelem is a lamentálás ellenpontjaként. Hacsak nem segít be a megoldáskeresésbe az a „milanizálódást” inspiráló eshetőség, amelyet itteni világcégek szerepvállalása jelenthet, nevezetesen például Beckham egyik legfőbb európai szponzoráé, a divatdiktátorkodásban jeleskedő Armanié, amely lehet, hogy mélyebben is kész a zsebébe nyúlni, ha az angol sztár eredményes marasztalásáról van szó.
Most még mindenesetre kétesélyes a dolog, vagy maradva a totónyelvnél, egyelőre döntetlen körüli az eredmény. Az ingadozáshoz mindenesetre szolgált friss munícióval a Galaxy is. Az amerikai fociklub máris tudatta, hogy egy vargabetűs fordulat, vagyis Beckham Milánóba szerződése nem lenne pozitív hatással a játékos imidzsére. „Szerződést kötöttünk, egymás kezébe csaptunk, egyszóval vissza kell térnie neki a Galaxyhoz” – érvelt az Amerikában maradás mellett Tim Leiweke, a csapatot tulajdonló AEG óriáscég egyik vezetője. Az újvilági üzenetekben szerepel az a mondhatni bölcs megjegyzés is, hogy vajon mit tesz Beckham akkor, ha a mostani jó játékot netán kevésbé mutatós teljesítmény követi, s úgy alakul a helyzet, hogy kikerül a csapatból, merthogy lássuk be: azért ez is benne van a lehetséges fejlemények sorában… Arról nem beszélve, hogy bár a milánói vezérkar, a szurkolók örülnek Beckham jövetelének, azért akadnak ellendrukkerei is – a csapaton belül. Akik – mint például a csereemberré vedlett Mathieu Flamini – kiszorultak az AC Milanból az ő érkezésével, tehát nem a hosszabb távra szóló maradása mellett fognak lándzsát törni.
Egy szó, mint száz: nehéz lesz minden szempontból jó döntést hoznia, ha lehet egyáltalán. Ha szavaznunk kéne, azért mi a Los Angeles-i folytatás mellett tennénk le a voksunkat. Miközben nem feledhetjük: a futballt szívből szerető, mindig harcosan-lelkesen küzdő David Beckham nagyon szeretne még minél többször a válogatott mezében is kifutni a pályára, lődözni a szinte csak rá jellemző szabadrúgásgólokat, s a sportág iráni vonzalom és alázat még lehet, hogy a hatalmasnak tetsző anyagi veszteséget is ellensúlyozhatja nála.
A feleségnél viszont aligha…
(Jamzon)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!