A legfejlettebbek lehetnek a legnagyobb bajban

Tukacs kifejtette: a hazai helyzet különlegessége abban rejlik, hogy a tömeges leépítések pillanatnyilag a legfejlettebb régiókat sújtják a legerősebben.

Tukacs István lapunknak elmondta: egyelőre csak elvi választ alakítottak ki a tárcaközi egyeztetéseken arra, hogy mi is számít válságövezetnek. Az, ahol egy nagy foglalkoztató megszűnése vagy nehéz helyzete kapcsán tömeges munkanélküliség alakulhat ki és ez felborítja a térség viszonyait. Az utóbbi azt jelenti: nem lehet munkába helyezni az elbocsátottakat, mert nincs annyi munkahely, amennyi erre lehetőséget adna. Emiatt felborulnak az adott térség szociális, önkormányzati viszonyai is, hisz’ a szociális és a munkaügyi ellátásokban fedezethiány keletkezhet, s az iparűzési adó kiesése is veszteséget okoz az önkormányzati bevételek oldalán.
– Különös helyzet alakult ki Magyarországon – fejtegette a kormánybiztos. – A tömeges csoportos létszámleépítések nem a legelmaradottabb, hanem éppen a legfejlettebb, legiparosodottabb régiókban tapasztalhatók, ez különösen igaz a Közép-Dunántúlra és a Nyugat-Dunántúlra. Az előbbi régióban például az elmúlt év első hónapjához képest idén januárra tizenhatszorosára(!) nőtt a bejelentett csoportos létszámleépítésekkel érintett emberek száma. Emögött az húzódik meg, hogy a Közép-Dunántúlon koncentráltan vannak jelen a multinacionális társaságok, illetve ezek nagy beszállítói, amelyek a piacvesztésük kapcsán csoportosan építik le a dolgozóikat. Sajátos jellemzője ennek a folyamatnak, hogy a multinacionális társaságok a döntéseiket globális szemlélet alapján hozzák meg, a hazai viszonyokra nincsenek tekintettel. Így nem is igazán számít nekik, hogy a kormányzat akar-e és tud-e valamilyen segítséget adni; az ajánlott munkahelyteremtő támogatások ügyében a döntéshozóik egyszerűen nem tárgyalóképesek, mert nem kizárólag hazai szempontjaik vannak.
Mint Tukacs István hangsúlyozta: ettől függetlenül tény, hogy az ország keleti részén nagyon sok olyan középvállalkozás található, amely szintén veszélyeztetett, s amelynek megrendült a helyzete. Ám ez a tény a nyilvánosságban alig kap helyet, mert a keleti régiókban – a hagyományos válságövezetekben, Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Békés megyében – nincsenek most olyan nagy létszámleépítések, mint a fejlettebb iparú országrészekben. Ám számítani kell ott is elbocsátásokra, mert a kereskedelmi bankoktól a pénzszűke miatt egyre nehezebben és egyre rosszabb feltételek között jutnak folyó hitelekhez, amelyekből alapanyagot vehetnek, béreket fizethetnek, a működésüket fedezhetik. Másrészt a keleti végeken található középméretű cégek piacait is megrendítette a válság; jól látható ez a élelmiszer-feldolgozóknál, ahol a termelés jellege, a technológia miatt is szükség van sok forgó és forgatható pénzre – például mert ők fizetnek a termelőknek, ők vesznek nekik eszközöket, vetőmagot tavaszra a termelés beindításához.
– A különbség lényege tehát elsősorban az, hogy ahol igazán nagy, tömeges a leépítés, ott most még kevésbé válságos a helyzet, ám ahol mérsékeltebb, ott jóval fenyegetőbb. A válságövezeteket, a válságos helyzetű térségeket azonban még nem sorolnám fel, nem nevezném meg – mondta Tukacs István –, ugyanis a feladatom része, hogy a kormányülés számára készítsem elő a döntési anyagot a térségi válságkezelő alap felhasználására. Mivel a teendőm a válságtérségek kezelése, azt elmondhatom: normatív módon határozzuk meg, hogy melyik a krízistérség. Az előzetes elképzelésünk szerint azt a kistérséget tekintjük majd válságos helyzetűnek, ahol legalább egy nagy munkáltató csoportos létszámleépítési szándékot jelent be és/vagy a helyzete megrendül, így eljuthat a végelszámolás, felszámolás vagy csődeljárás fázisába. Továbbá az is része az ilyen minősítésnek, hogy olyan kistérségről van szó, ahol „az országos munkanélküliségi mutatók átlagát meghaladja a kistérség és a körülötte lévő kistérségek átlaga” – azaz roszszabb az elhelyezkedés perspektívája, mint másutt. Ami e második mérőszámot, a munkanélküliség alakulását illeti, az iparosodottabb térségekben – legjellemzőbben Budapesten és Pest megyében, de Nyugat-Magyarország néhány részén is – ugyan magas a megszűnő munkahelyek száma, de még van a régióknak munkaerő-felszívó képessége. Így ott nem feltétlenül haladja meg a munkanélküliek aránya az országos – most 8,2 százalékos, de folyamatosan változó – átlagot, sőt jóval az alatt is lehet. Közben másutt, ahol a kistérség és a környezete eleve magas munkanélküliséggel küszködik – a keleti régiókban – néhol 8-17 százalék közötti munkanélküliségi arány is tapasztalható. S ha ott szűnik meg egy 200-300-400 főt foglalkoztató közepes cég, abból a térség számára sokkal nagyobb baj származhat, mint teszem azt Budapest vagy Győr környékén. S azért sem nevezek meg kistérségeket, mert a tárcaközi együttműködést koordinálom – konkrét gazdasági társaságok ügyében. Ha ezek a krízis miatt kerülnek nehéz helyzetbe, akkor a tárcák lehetőségeinek összehangolásával nyújtunk nekik segítséget, épp azért, hogy megakadályozzuk a munkahelyeik megszűnését. Azaz a válságkezelés gyakorlatilag most még nem a kistérségeknek, hanem a bajba kerülő társaságoknak szól. A térségi válságkezelést az imént felvázolt szemlélettel, csak a válságkezelő alapról döntést hozó kormányülés után indítjuk majd be, előreláthatóan még a hónap köze-péig.vgp

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!