Kommentár

Kímélik a karikaturisták az új elnököt – adjuk hírül címoldalunkon, akiknek egyike bevallotta: kollégáival együtt szurkol Obama sikeréért. S nyilván nemcsak azért, mert legtöbbjük liberálisnak tekinthető: még konzervatív közírók is óhajtják e sikert, hiszen az a súlyos válság leküzdését is jelentené, ami nemzeti érdek. S való igaz, a gúnyrajzoknak – már amennyiben szellemesek – komoly befolyásuk van a közvélekedésre. Már egy 19. századbeli New York-i politikus megállapította, hogy jobban tart egy hatásos karikatúrától, mint száz kommentártól. A híres, elnökválasztást eldöntő 1960-as Kennedy-Nixon tévévitán a későbbi vesztes arcán kiütközött az „ötórai árnyék”, a reggeli borotválkozást estére már feledtető szakállnyom, s szerinte ez is hozzájárul fiaskójához. Utóbb viszont „kielemezték”, hogy a nézők csak azt fedezték fel a képernyőn, a borostás arcot, amit a korszak legkapósabb (majd háromszáz lapban publikáló) karikaturistáinak rajzairól ismertek, aki Nixont rendre rossz képűnek ábrázolta. Mindenesetre a karikaturista azzal köszöntötte az 1968 őszén mégis megválasztott Nixont, hogy rajzán borbélyszékbe ültette, s szövege szerint „Herblock mester műhelyében egy új elnöknek jár az ingyen borotválás…” Hogy aztán hamarosan megint sötét ábrázatot adjon neki.
Obama még senkinél nem kapott szakállt. De kritikát persze máris, mindkét politikai oldalról. A konszenzust kereső elnök némely liberális hívének csalódást okozott, akik a Bush-örökséggel való még teljesebb – és látványosabb – szakítást reméltek. Továbbá még határozottabb állami programokat, a piacgazdaság még komolyabb kordába fogását. S egyáltalán: nem tetszik nekik, hogy a Fehér Ház új lakója túl sokat „udvarol” politikai ellenlábasainak, noha Obama igyekszik tartani magát választási kampányának ígéretéhez, a lehetőleg kétpárti megoldások kereséséhez.  Némelyek gyanítják, hogy ebben leginkább legyőzött vetélytársára, az effajta megoldásokra korábban is fogékony McCain szenátorra számít. A nemcsak a Fehér Házat vesztő, hanem a kongresszus két házában a korábbinál is csekélyebb kisebbséget alkotó republikánusok persze már lázasan keresik azt a politikai archimedesi pontot, amelyen lábukat megvetve „kifordíthatják” sarkaiból ezt a számukra kínos világot. Így aztán hagyják ugyan a demokratákat jóváhagyni Obama csapatának hatalmas gazdasági csomagját, ám túlnyomó többségük óvakodna támogatni is. Nyilván arra számítva, hogy ha mégsem lendíti meg a gazdaságot az – ultrakonzervatívok által „az európai szocializmust” felidéző – program, akkor moshassák kezüket. Mivel a konzervatív táborban sokan vallják, hogy igenis a piac önmagától való újjáéledésében kell bízni és máig vitatják a Nagy Válságból kivezető keynesi-roosevelti megoldást, a nagyarányú állami beavatkozást, logikus a republikánusok e kivárási stratégiája. Ezért aztán nem igazán próbálják akadályozni az Obama-tervet, nem is támogatják, de ami a fő: nem is szerveznek „nemzeti ellenállást”. Tehet ennél ellenzék többet?!       

A.J.  

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!