Nem látja bonyolultnak a február 1-jén életbe lépett „standolási” jogszabály teljesítését a VPOP szóvivője. Mint lapunknak elmondta, a röviditalkészlete a beszerzett és az értékesített mennyiség ismeretében egyszerű számítással könnyűszerrel megállapítható.

Mások másként látják, maguk az érintettek is. Az egyik vendéglátós szerint legföljebb húsz percre tehető a többletmunka, mások szerint ennél jóval több. Alig telt el néhány nap a jogszabály életbe lépése óta, máris több – szocialista és fideszes – képviselő jelzett módosítási igényt. Ujhelyi István lapunknak kifejtette, hogy az új kötelezettség felesleges adminisztrációt jelent, s elsősorban a minimális létszámmal dolgozó, alacsony jövedelmezőségű vállalkozásokat szeretné megóvni ettől.

A stand – standolás – és az „einstand” mintha összefüggne… „Gyönnek, gyönnek, ebből a gyövésből nagy einstand lesz…” – Molnár Ferencnek még az elmúlt századfordulón írt világhírű regényéből, A Pál utcai fiúkból közkeletűvé vált régi-régi pesti gyerekszót olyan helyzetekre használjuk ma is, amikor az erősebb jogán valakinek úgymond felháborító módon lefoglalják a tulajdonát. Molnár szerint az einstand hadüzenet is: „egyszersmind az ostromállapotnak, az erőszaknak, az ököljognak és a kalózuralomnak rövid, de velős kijelentése” – írta  1906-ban.
Na, most már 2009-et írunk. Egy hete, február 1-jétől hatályos a jövedéki törvény módosítása – amely egy 2004. évi kísérletfiaskó után újfent standolást tett kötelezővé a vendéglátósok számára. Antalffy Gábor, a Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetsége (KISOSZ) elnöke szerint arra kíváncsiak, hogy a parlamenti pártok képviselői miért szavazták meg a  törvénynek – a fáma szerint – a Magyar Szeszipari Szövetség által szorgalmazott, a decemberben elfogadott adócsomagba „bújtatott” szigorítását. A Pénzügyminisztérium azzal indokolta a napi standolás – azaz a teljes készletforgalom rögzítésének – kötelezettségét, hogy ezzel elejét vegye az adózáskerülő, illegális úton előállított jövedéki termékek forgalmazásának.
Sipos Jenő ezredes, a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának (VPOP) szóvivője szerint a „készletforgalmi nyilvántartás-vezetési kötelezettséget elrendelő jogszabállyal” összefüggésben fontos hangsúlyozni: a készletforgalmi nyilvántartást kizárólag röviditalokra kell vezetni, valamint csak négy adatot (nyitókészlet, beszerzett, értékesített menynyiség, zárókészlet) és azt is összesítve kell rögzíteni  – igaz, valóban naponta formanyomtatványon, jóváhagyott számítógépes programban. Kizárólag a zárjeggyel ellátott röviditalok összesített (tehát nem választékonkénti) forgalmát kell egy tizedesjegy pontossággal, literben rögzíteni. Az italokat nem kell mérőedényekbe áttölteni, mivel a készlet a beszerzett és az értékesített mennyiség ismeretében megállapítható egyszerű számításos eljárással, s az üzletek egy részében amúgy is alkalmaznak az üvegek formájához igazodó standmércét, továbbá a jogszabály megengedi a számított és a tényleges mennyiség közötti plusz-mínusz ötszázalékos eltérést. Sipos Jenő szerint a VPOP jogszabály-végrehajtó, s a tisztulást, a követhetőséget, a visszaélési „rés” szűkülését hozhatja a standolási verdikt.
Persze, ki tudja, hogy érdemes-e.
Merthogy a standolás megszüntetésére nyújtott be törvénymódosító javaslatot Ujhelyi István szocialista országgyűlési képviselő, az Országos Idegenforgalmi Bizottság elnöke. Ujhelyi viszont – sokan másokkal – úgy véli, e kötelezettség felesleges adminisztrációt jelent, elsősorban a minimális létszámmal dolgozó, alacsony jövedelmezőségű vállalkozásokat szeretné megóvni ettől – nem az illegális bögrecsárdákat. A képviselő úgy tudja, még februárban tárgysorozatba veszi az Országgyűlés a javaslatot, aztán a turisztikai és sportbizottság foglalkozik vele. Antalffy Gábor KISOSZ-elnök tegnap a VH-nak elmondta: hatezer tiltakozó aláírást adták át február 2-án a PM-nek, de azóta is jönnek az „autogramok”, amelyeket köszönettel fogadnak, de most kivárnak. Ugyanis február 16-án startol a tavaszi ülésszak, s majd kiderül, mikor foglalkoznak Ujhelyi István javaslatával, amelyhez egyébként tudomása szerint máris több csatlakozó beadvány is született, így Szatmáry Kristóf fideszes képviselőé – aki a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara nemrég megválasztott elnöke, s egyúttal a T. Ház gazdasági bizottságának, a vállalkozásfejlesztési albizottságnak, s a fogyasztóvédelmi eseti bizottságnak a tagja.  De a hírek szerint Gyimesi Endre, Zalaegerszeg polgármestere – szintúgy fideszes honatya – is a módosítási javaslattal élők közt van.
Pista  – egy Somogy megyei, Balaton-parti kis kocsmának a tulaja cirka 14-16 féle égetett szeszes italt tart. Úgy látja, ez a standolási hercehurca éppen arra nem jó, amire szánták: senkit sem fognak „megfogni”, akit kellene, az egész a „nesze semmi…” kategóriájába utalható. Ő feleségével dolgozik párban, a bizalom tehát a közös üzletben megvan. A most kötelezővé tett standolás számukra legfeljebb húszpercnyi pluszmunka. Elmesélte azt is: az illegális főzők autóval járják a vidéket, vásárlásra buzdítanak, van náluk lopott áru is – ezt mindenki tudja, ám akinek esze van, nem vesz, mert hiába egy esetleges pluszbevétel –, nota bene adómenteset, de ki tudja, mi van abban a butéliában? Miért vegyek nevesincset töményből, amikor borból is csak a rég bejáratott termelőimtől fogadom a fehéret, vöröset, rosét?! – tette fel a költői kérdést… Amúgy viszont nem hisz a „fináncoknak” sem (VPOP), hogy elegendő lenne a „csak úgy” szinte literre történő azonosítás. Szerinte biztos, ami biztos, érdemes a leltárívet bizony centiliterre, s fajtára nézve jegyezni a 16 maligánfokot meghaladó italoknál…
Más – szintúgy Somogyban – másképp vélekedik, mármint az időigényt illetően. Kertész Rezső KISOSZ-társelnök szerint még egy kisebb étterem, vendéglő esetében is napi egy-két órás többletelfoglaltságot jelenthet a beszerzett és felhasznált italmennyiség pontos feltüntetése. Tiltakozásul nem kizárt bizonyos szeszes italok „bojkottja”, forgalmazásuk, kimérésük felfüggesztése, – ha nem történik változás, mert nehezményezi a KISOSZ azt is, hogy az érdekegyeztetés a törvénymódosítás előtt jól elmaradt! A  kínálatszűkítés okáról pedig táblákon, „tacepaókon” fogják tájékoztatni vendégeiket. Szerinte a jogerősen jövedéki bírság megfizetésére kötelezett vendéglátóst a vámhatóság egyfajta mellékbüntetésként még két éven át külön nyilvántartás-vezetésre is kötelezi.  A KISOSZ 2004-ben hónapokig „győzködte” a döntéshozókat, de megérte: az akkori standolási előírást visszavonták.
Egy pesti, még mindig jól menő étterem vezetője szerint a szeszesek most jól „megvezették” a pénzügyi tárcát, csak azt nem érti, hogy ez miért „pont most jó”, amikor a vállalkozói és lakossági közhangulat nem éppen rózsás. Vagy éppen azokat „a dög, csaló” vendéglátósokat kell koncként odadobni a nép elé?! Ha már nem tud egy étterembe, szállodásba, jobb kiskocsmába beülni az Európai Unióban legmagasabb, nem éppen kül- és belföldi vendégcsalogató áfa okán például, akkor lássa, hogy mást is büntetnek – ha másképp is?! A szakember szerint egyébként Európában az ágazattal meg szokták beszélni előre a döntéseket – minálunk nem. Ráadásul nálunk amúgy is kétszer akkora minden adminisztrációs költség, mint az unióban bárhol. Most bemagyarázzák maguknak ott fent, hogy a szigorral nő a szeszforgalom. Dehogy nő! Ezt 2004-ben sem tudták bizonyítani. Egyébként ha beül az ellenőr, egy fél óra ottlét alatt meg tudja állapítani, mit tartok, honnan veszem azt a negyvenféle szeszt, amit kínálok. De azt szeretik, ha magam „kirakom” a nagy táblára a saját vétkei-met, mert akkor nincs munka, vesződség – de jöhet a büntetés! Ráadásul nem szakmai a dolog! Ha az ember megcsinál egy csomó koktélt, azt nem lehet „visszaellenőrizni”. A zárt dugójú, magas cukortartalmú, fényérzékeny italok kényes portékák. Most eljárás van folyamatban ellenem – így a főnök –, mert egy esküvői rendezvényen nem fogyott el a direkt, külön kért whisky. Ezt a rendelet szerint a söntésben kellene tartanom, de a raktárba tettem vissza a bontott üveget, hisz’ nem tehetem ki, mert nem szerepel az itallapon. Jobb lett volna, ha megiszom, de egyáltalán nem iszom! Így meg várhatom a büntetést. Horvátországban a ház vendége kap egy áldomásnyit kis kupicával – ez a tengerparton bevett szokás. Nálunk ajándéknak minősítenék, s 57 százalékos adót vernének rá. Jó lenne végre nem körbebarikádozni egymást a jogszabályokkal! A most hatályba lépett rendelkezés nem standolás, amit az ember így is-úgy is elvégez, hanem kőkemény napi rendszerességű részletes készletnyilvántartás.
Gündisch Mónika

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!