Kisebbségvédelem

Mint Alabamában, a múlt század ötvenes éveiben. Közírók, roma politikusok, jogvédők dolgozószobáik kényelmében és elszigeteltségében – rossz orvosként – a könnyebb utat választva, nem a baj mélyebb okait kutatják, csak tüneteit kezelnék.
Nyilvánvalóan sok igazság is rejlik e megnyilatkozásokban, ám érthetetlenül, egyetlen szót sem ejtenek arról, mit kellene tennie roma kisebbségünknek. Önmaguknak, önmagukért.
Média eseményt, választási színjátékokat kivéve, nem hallhattunk még kisebbségvédők, roma politikusok országjárásáról. Nem hallhattunk még felvilágosító, oktató, követendő mintát adó missziós munkájukról. A követelőzés, kioktatás, számonkérés helyett ezek jelentenék a roma kisebbségért folytatott munka valódi értékét.
Ugyanis tudomásul kell venni: az elismerést, megbecsülést, tiszteletet, a társadalmi helyzet pozitív változását a világon sehol sem lehet külön jogokkal elérni. Ehhez szorgos tanulásra, olykor egy élet munkájára, felelős szülői, állampolgári magatartásra van szükség. Magyarán: ki kell érdemelni. Pontosan ugyanígy „érdemeljük ki” azt is, ha környezetünk negatív ítéletet mond rólunk.
A baloldali médiumoknak sajnálatosan nagy a szerepük és felelősségük a jelenlegi szembenállás kialakulásában, és erősödésében. A probléma féloldalas láttatása, nemritkán a tények kifordított értelmezése eltorzítja roma kisebbségünk önértékelését, és szítja a kölcsönös ellenérzéseket. A jó szándék, mint tudjuk, pokolba vezető út is lehet.
Ám a jogvédők, kisebbségi vezetők és politikusok áldozatos nevelőmunkával a romák életfelfogását, életvitelét, civilizációs normáit, gyermekeik iskolai teljesítményét még akár példa értékűvé is változtathatják. Ha utópisztikus gondolatom valóra válhatna, elmondhatnánk, a Magyar Köztársaság talán legsúlyosabb társadalmi bajának valódi okait sikerült orvosolni.
Ács Zoltán, Kaposvár

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!