A szélsőjobboldal társadalmi összetevőit nem lehet a néhány év előtti
lappangó, vagy a Jobbik mai, hektikus viselkedésű, fluktuáló
tagságának, avagy a korábbi MIÉP belső harcoktól romos állapotából
kiindulva prognosztizálni. Jómagam laikusként a magyar szélsőjobboldal
1939-es struktúráját, választóinak magatartását kutató történészek
megállapításait és következtetéseit tartom a mára és a közeljövőre
nézve irányadónak és helytállónak.


A rendszerváltozás utáni években számosan kutatták a harmincas évek szélsőjobboldali mozgalmainak és pártjainak társadalmi összetevőit. A kutatások eredményeinek köszönhetően 10-12 év óta lehetséges pontos kép alkotása a 30-as évek eleje és vége közötti időben a választói magatartásban – szerintem a maiakhoz kísérteties hasonlósággal – végbement drámai változásokról. A legjobb, amit idézhetek, Ránki György elemzése, amely az 1939-es választások budapesti eredményeiről világossá tette, hogy a nyilaskeresztes párt (telelő verebek csiripelik, hogy ez az alakulat egy mai „dolmányosvarjú-sereglet” példaképe) akkori nagy parlamenti előretörése a mozgalom társadalmi értelemben vett „jellegzetes keverék” jellegéből adódott. Azzal, hogy átvett néhány népszerű jelszót a hagyományos ellenforradalmi (t.i.: a tekintélyelvű Horthy-rendszer magát ellenforradalminak nevezte) jobboldaltól – szélsőséges nacionalizmus, antiszemitizmus, városellenesség, antikapitalizmus  (ma azt mondanák: antiglobalizmus ) – meg tudta nyerni az elégedetlen középosztálybeli elemeket
Mindez azonban nem lett volna elég a választásokon. „Sikere abban rejlett, hogy a jobboldal jelszavait aktív, nagyon agresszív antikapitalista propagandával egészítette ki, mellyel magához vonzotta a munkásosztály egy kevésbé öntudatos, szakképzetlen, bizonytalan gazdasági és társadalmi egzisztenciájú részét.”
A gazdasági válság, a recesszió, a munkanélküliség, a kormányzat kimerülésének bekövetkezésére és a politikai harc feladásának kikényszerítésére irányuló jobboldali támadások, a választási kilátásokat illetően napjainkban mind-mind a hatalomra törő keresztény-fundamentalista Fidesz-KNDP-nek és a nagyszájúan neki beígért két „hazazavaró” pofont kiröhögve „elfelejtő”, fasizálódó-rasszista Jobbiknak kedveznek.
A politika és a szerencse azonban forgandó. A mai helyzet akár meg is fordítható, vagy tőlünk alig függően, a nagy világgazdasági törvényszerűségek érvényesülésével „magától” megfordul. Ez persze a baloldaliaknak kívánatos, de mert a többpártrendszerű váltógazdaságban a nem kívánatosat is el kell fogadni, készüljünk fel arra (is), hogy majd ha kell (s aztán mindig), emelt fővel, egyenes gerinccel viseljük el, bírjuk ki és éljük túl a hatalomra éhes, bosszúra vágyó jobboldali-populista szemfényvesztőket és „újnyilas  szövetségeseiket”. (Mert azok, még ha tagadják is.)
Györky Zoltán, Kaposvár

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!