…tudom, most a gazdasági világválság idején – elején, közepén, de
sajnos biztos, nem a végén – újabb botrány borzolja az erős idegzetű,
már szinte semmin meg nem lepődő magyarok idegeit. Állítólag „bunda”
van az Eurovíziós Dalversenyre kiküldött magyar versenyző körül. 86
előadó jelentkezett 105 dallal, a zsűrinek pedig körülbelül hat óra
állt a rendelkezésére, hogy eldöntse, ki képviselje a magyar színeket
Moszkvában.
Hatalmas felelősség kiválasztani az a fantasztikus énekest, aki majd hazánkat reprezentálja ezen a versenyen, amelyet immár több mint ötven éve megrendeznek. És az összes európai televíziók maratoni élő adásban szokták közvetíteni. Eddig – ha tehettem – mindig megnéztem belőle néhány órányit, aztán unalmamban inkább aludni tértem. Ami a legizgalmasabb szokott lenni, az az órákig tartó pontozás, amikor a résztvevő országok körbepontozzák egymást. Ilyenkor azonban mindig szomorúan kellett tapasztalnom, hogy minket valahogy nem ajnároznak még a szomszédaink sem. No, nem mintha az általam látott-hallott dalok és előadók egy tízes listán akár három pontot is érnének.
Minden évben csak csodálkozom, ki, kik döntik el, hogy tőlünk kit neveznek be és mivel a „futottak még”, a biztos utolsók kategóriájába. A mostani verseny előtt az „verte ki a biztosítékot”, hogy a zenész-szakma állítólag már előre tudta, hogy ki lesz a győztes. Itthon. Felháborodott, irigykedő nyilatkozatok, természetesen nem kétségbe vonva a kiválasztott képességeit, de akkor is! Miért pont ő, és miért nem én?
De tényleg, hol a döntnökök felelőssége az évente ismétlődő kudarcok után?
Kis ügy, mondhatnánk, és valóban az most, a forint rekordmértékű zuhanása, a gazdasági világválság, a miskolci rendőrkapitány vagy annak a háziorvosnak a szakértelme mellett, aki a 14 késszúrással meggyilkolt asszonynál agyvérzést állapított meg.
… de hát ez már csak így megy nálunk, soha nincs vége a dalnak, sőt szóljon hangosan az ének, pedig már rég tudjuk, hogy hamis…
Gálvölgyi János
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!