Baranyai János súlyemelő esete – ahogyan azt mondani szokás: – csak az utolsó csepp volt, amitől kicsordult a pohár: miután fény derült rá, hogy az egyszemélyes magyar súlyemelőcsapatot alkotó versenyző rémesnek tűnő könyöksérüléséért – mivel nem volt törés, bár abból sem gazdagodott volna meg… – írd és mondd összesen 3 ezer forintot kapott a biztosítótól, kitört a botrány.
Az elsők között reagált a szégyenteljes ügyre a sportért is felelős önkormányzati miniszter, Gyenesei István, aki ki is mondta: ő szégyellte magát mások helyett is azért, hogy Baranyai Peking óta, ahol a sérülése miatt helyezetlen maradt, tehát eredményességi jutalom sem járt neki, minimálbéren él, és a „pluszt” – úgy öt hónappal Peking után – ama bizonyos 3 ezer forint jelentette számára. Gyenesei a zsebébe, pontosabban a tárca zsebébe nyúlt és egyszeri gyorstámasz gyanánt kiutalt 300 ezer forintot a minden szempontból pórul járt súlyemelőnek. Ám nyilvánvaló, hogy tűzoltómunkával – a miniszteri gesztust persze nagyon is értékelve – a helyzet nem gyógykezelhető, az orvoslás átfogó elemzésért és hosszabb távra szóló, megalapozott rendezésért kiált. Különösen, hogy Baranyaié nem holmi egyedi, kirívó történet a sportolók biztosításának anomáliái közepette, merthogy a pekingi olimpiára állítólag egyetlen magyar sportolóra sem kötöttek átfogó biztosítást, csak éppen egyedül a súlyemelő vesztett rajta e súlyos sportszakmai fogyatékosságon.
A miniszteri segítség mellett, pontosabban még előtte, a szövetség is lépett, amennyire lehetőségei engedték: Halász István főtitkár kezdeményezésére a Mező Ferenc Sportközalapítvány százezer forinttal támogatta a súlyemelő gyógyulását. Azt már Glückman Pál, Baranyai klubja, a Nyíregyházi VSC elnöke tette hozzá kellő ellensúly gyanánt, hogy a Magyar Olimpiai Bizottsággal (MOB) leszerződött biztosító nem tett lépéseket Baranyai ügyében. „Hiába voltak beadva Jancsi papírjai, a biztosító eddig a füle botját sem mozgatta, Jancsi pedig túl szerény ahhoz, hogy követelőzött volna. Kezdeményeztem a MOB Felügyelő Bizottságánál, hogy bepillantást nyerjünk a MOB és a bizottsággal leszerződött biztosító közötti megállapodásba, hogy tisztán láthassunk az ügyben” – jelentette ki Glückman Pál.
Hogy mennyire zavaros a kép, kiválóan példázza a hétnek az üggyel kapcsolatos két fejleménye is: először Gyenesei koppintott a MOB-vezérkar fejére, majd az olimpiai bizottság vezetése „koppintott vissza”, tagadva a vele szemben felhozott vádakat.
„Amíg a felkészülés időszakában egészségügyi, baleset- és poggyászbiztosítása volt a sportolónak, kint Pekingben csak egészségügyi biztosítása volt, hiszen egészségügyi ellátást adtak a rendezők. De balesetbiztosítása, esetleges egészségkárosodásból származó következmények, munkából való kiesés stb. visszapótlására nem volt biztosítása a sportolónak. Illetve ami volt, azt a nemzeti sportszövetség alapbiztosítása adta, erre adott egy biztosító háromezer forintot... –
mondta a sportot felügyelő miniszter a keddi Nap-keltében, majd még aznap dörgedelmes hangú közleményben állt elő a tárcavezető további súlyos állítással. – Megdöbbentő hiányosságra derült fény Baranyai János súlyemelő Pekingben történt drámai sérülése kapcsán. Miközben sportolóink szerződésében – amelyet a Magyar Olimpiai Bizottsággal írtak alá – az áll, hogy az olimpiáról történő hazaérkezésig számukra élet-, baleset-, egészség- és pogy-
gyászbiztosítást kötöttek, kiderült, hogy mindez csak a kvalifikáció megszerzésétől a Pekingbe utazás megkezdésének pillanatáig érvényes. Onnantól már csupán a házigazdák betegellátása működött, Baranyai Jánost is ennek alapján szállították kórházba. Vagyis mást vállalt a MOB, és mást teljesített.” Gyenesei mindezt levélben is tudatta Schmitt Pál MOB-elnökkel sürgetvén, tegyen intézkedéseket arra vonatkozóan, hogy a jövőben kizárhatók legyenek a Baranyaiéhoz hasonló esetek. És ezzel még mindig nem volt vége Schmitték „helyretételének”.
„A történések kapcsán felmerülhet a biztosítási rendszer hiányossága – esetlegesen a hanyagság és a felelőtlenség, továbbá valamennyi olimpikonunk és sportági szakszövetségünk félrevezetése –, ezért az Önkormányzati Minisztérium felhívja az illetékes Magyar Olimpiai Bizottság figyelmét arra, hogy vizsgálja ki a történéseket. Vonja le a következtetéseket, vonja felelősségre a hibázókat. Jogos elvárás, hogy a balszerencsésen járt sportolóknak ne csak utólag, eseti segítséget lehessen nyújtani, mint tette azt Baranyai esetében a sportért felelős miniszter” – áll az ÖM levelében.
A MOB ellentámadásba ment át, igaz, két nap gondolkodási szünet után. „Valamennyi versenyző megfelelően volt biztosítva, s a Magyar Olimpiai Bizottság álláspontja szerint a hazai ötkarikás testület semmiféle mulasztást nem követett el a pekingi olimpiai csapat tagjaival kötött sportolói szerződések kapcsán, nem vezette félre az olimpikonokat.” Az ÖM-közleménnyel perelő MOB azt hangoztatta, hogy az amúgy arany fokozatú támogatójának számító biztosítóval „az elmúlt olimpiai ciklusban nagy összegű szerződést kötött, amelyben speciális baleseti, egészségügyi és csomagbiztosítást garantált az összes olimpiai csapattagnak. Ezen felül a Nemzetközi Olimpiai Bizottság és a BOCOG (a pekingi szervezőbizottság) az ötkarikás játékok idejére szintén biztosította valamennyi akkreditált résztvevőt, a legmagasabb szintű egészségügyi ellátást garantálva” – reagált a MOB, állítva, hogy igenis megkötötte a külön biztosítást a magyar küldöttség tagjaira, amely a versenyzők esetében „a kvalifikáció megszerzésétől a játékokról történő hazaérkezésig volt érvényben”.
Vita van, előrelépés egyelőre nincs, de ha Baranyai – akinek szerencséje volt a balszerencsében, hogy könyökficammal megúszta a rémes esetet és már az őszi világbajnokságra készül – balesetével eléri a magyar sportbiztosítási káosz megszüntetését, a méltatlan helyzet rendbetételét, egyszer majd talán elmondhatja magáról, sérülése nem volt hiábavaló. (Jamzon)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!