Erdei túl a harmincon és a 11. világbajnoki címvédésen

Ám az igaz-ság az, hogy mégis megmérkőztek egymással, de nem a világbajnoki címért, hanem csak, hogy a közönség „ki legyen szolgálva”, hogy lássanak egy olyan meccset, amely nem tétre, de mégiscsak tétre ment. Hisz’ az ukrán be akarta bizonyítani, hogy ő a jobb Erdeinél, Madár pedig azt, hogy nem véletlenül ő a világbajnok. Nos, ebből a tét nélküli tétmeccs-ből igencsak kemény pofozkodás alakult ki, amelynek végén egyöntetű pontozással nagyon megverte Zsolt az ellenfelét.

 

Gondolta volna, hogy ilyen körülmények között lesz világbajnok, és előfordult már ilyen más esetben is? Mármint hogy nem tudta az ellenfél hozni a súlyát.
– Nagyon ritkán, de már előfordult ilyen a profik világában is, az amatőröknél ez jóval gyakoribb.
Mit tudott ellenfeléről a mérkőzés előtt?
– Hogy egy hallatlanul ütésálló, folyamatosan előre menő, nagy ütőerejű fickó.
Aki eddigi pályafutását végigkísérte, az biztosan emlékszik arra, hogy ilyen komoly pofozkodása nemigen akadt mostanáig pályafutása során.
- Én is így látom, és talán azért mentem bele az adok-kapokba, hogy felmérjem, mit tudok csinálni egy ilyen emberrel szemben, meg azt, hogy állom-e az ütéseket.
Állta. Volt-e olyan pillanata a meccs során, amikor úgy érezte, hogy bizony igencsak odatettek?
– A negyedik menetben beleszaladtam egy hármas ütéskombinációba, s az egyiknél bizony csillagokat láttam, mert akkora pofon volt, de szerencsére „átment” rajtam az ütés. Ez egy kicsit felrázott, ezek után gyakran büntettem meg Barasjant.
Túl van 30. profi ökölvívó mecscsén. Miként emlékszik vissza az eddigi találkozókra, és azon belül is ki ellen volt a legkeményebb csatája?
– 2000. december 5-én vívtam az első profi meccsemet, méghozzá Hamburgban, és az első menetben sikerült padlóra küldenem Philip Houthooftot. Persze emlékezetes marad a számomra, az első világbajnoki címmérkőzésem is, amikor a Michalczewskit verő Gonzalez ellen léptem először úgy a szorítóba, hogy akár világbajnok is lehetek. Nos, sikerült 12 menetben pontozásos győzelmet aratnom. S arra még ma is büszke vagyok: Gonzalez meg sem várva a bírói pontozást, felemelte a kezemet, mert ő is érezte, hogy én nyertem. Nagyon kemény csatát vívtam kétszer is az argentin Garay ellen, mind a kettő végig ment 12 meneten át, igen kemény ütésválltásokkal. Ami meg a legkeményebb meccsemet illeti, azt pedig a francia Mesdi Sahnoune ellen vívtam Halléban, és mai napig nem tudom, hogy az utolsó menetek kemény csatájában miként sikerült a 12.-ben kiütnöm ellenfelemet. Ott bizony rezgett a léc a K.O.-ig, hogy én vagy ő nyeri meg a kettőnk csatáját.
Akkor most kanyarodjunk viszsza a legutóbbi találkozóhoz. De nem is a saját sikeréhez, hanem Balzsay Károlyéhoz, mert a televízió sok alkalommal adta be azt a képet, hogy felállva kiabál, tanácsokat ordít be a ringbe Balzsaynak.
– Valóban így volt, egyszerűen nem tudtam visszafogni magamat, annyira drukkoltam Karcsinak, hogy összejöjjön neki az áhított világbajnoki cím.
A saját meccse alatt pedig a feleségét, Arabellát mutatták, aki hasonlóan drukkolt, mint ahogy ezt tette Balzsaynál. Karcsi a meccs után elmondta, hogy hallotta végig a tanácsait, és a menetek közti szünetben is több alkalommal összevillant a szemük.
– Ha már ez szóba került, én is láttam a feleségem szurkolását, és jólesett, hogy ennyire együtt van a mérkőzés szinte minden rezdülésével. Persze nem minden alkalommal volt, vagy van ez így: nemegyszer mondtam neki, hogy ne takarja el az arcát, ne tördelje a kezét, amikor bunyózom! Mert bizony, ha hiszik, ha nem, nagyon sokszor odalestem már korábban is, s most is, hogy nejem miként reagál a látottakra. Régebben mondtam is  neki, hogy inkább maradjon otthon, mint hogy azt lássam, hogy kétségbe van esve.
Arabella nem volt kétségbeesve.
– Valóban így van, és a meccs után mondta is, hogy azért tudott ilyen formában drukkolni nekem, mert már megvolt a világbajnoki címvédésem a meccs előtt, tehát ő egy jó öklözésnek szurkolt, amelynek papíron nem volt tétje, de mégis csak szükséges volt ez a meccs  – már csak a presztízsért is…
Eddig 30 profi meccsen van túl, 8 év alatt. Nem kevés ez a szám?
– Ahogy vesszük. Van, aki ennél jóval többet verekszik, van, aki ennyi idő alatt kevesebb meccset vív. Ha még amatőr lennék, akkor ennek a nagyon sokszorosát töltöttem volna el a szorítóban. Persze ennél több meccset is vívhattam volna, ha összejönnek azok a dolgok, amelyekre számítottam, vagy amit ígértek nekem az Universumnál.
Ha már szóba hozta klubját, nyíltan és sokan beszélnek arról, hogy nem felhőtlen a kapcsolata a hamburgi vezetőkkel.
– Volt némi összezördülésünk, de ez olyan, mint egy házasság, mert nagyon kevés olyan párkapcsolat van, amelyben ne lennének kisebb-nagyobb konfliktusok, kivéve az enyémet, már ami Arabellát illeti. Úgy gondolom, hogy ők nélkülem, és én pedig ő nélkülük nem tudnék meglenni. Remélem, hogy előbb-utóbb elsimulnak majd a hullámok.
Ha már a hullámok szóba kerültek, állítólag viharos dolgok készülődnek az Universumnál, hogy eddigi legnagyobb ellenfelét, Hugo Hernán Garayt csábítgatja az Universum, hogy legyen az ő öklözőjük, tehát legnagyobb ellenfelét akarják klubtársává tenni.
– E körül nagyon sok hír és tévhír jelent meg. Nem szó szerinti klubtársam lenne Garay, mert ő Dél-Amerikában edz, az igazság az, hogy az Universum vette a kezébe az ő mérkőzéseinek a szervezését is.
Előfordulhat egy újabb Erdei–Garay összecsapás?
– Ki ismeri a jövőt?!?
Most hosszabb szünet következik, állítólag egy budapesti gálát megelőzően. Mivel tölti ezt az időszakot?
– A meccs után sem álltam le, mert nem tudok mozgás nélkül meglenni. De egy biztos, hogy végre annyi időt tudok tölteni a családommal, amenynyit csak lehet! Habár eddig is minden szabadidőmet együtt töltöttem velük, még az edzések előtt és után is csak a kisfiammal foglalkozom, aki egy igen mokány, kemény kis fickó.

 Fluck Miklós

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!