Ne módosíthassanak egyoldalúan a bankok

Ám ahhoz, hogy ezt a bankok igénybe tudják venni, ki kell dolgozni az ezt szabályozó törvény végrehajtási utasítását; a Pénzügyminisztérium állítása szerint ez a munka folyik, de nem tudták megmondani, mikor fejeződik be. A Bankszövetség szóvivője lapunknak azzal igyekezett védeni a több oldalról is kritikát kapó pénzintézeteket, hogy forrásaikat a bizonytalan gazdasági környezetben nagyobb körültekintéssel és a visszafizetési kockázatok szigorúbb ellenőrzése mellett helyezik ki. Tocsogunk a hitelválságban, s közben mind több kritika éri a pénzintézeteket. Baloldali tanulmányok feszegetik: korlátozni kellene a válságot okozó „túl szabad” bankárvilágot és a közösségnek alárendelni. A Gazdasági Versenyhivatal erősebb versenyt, áttekinthetőbb szolgáltatásokat, díjakat és szigorúbb szabályozást sürget ebben a szektorban. Bár vannak források – hisz’ ott az IMF és az Európai Unió által felajánlott és lehívható 25 milliárd dolláros keret –, a reálszférába, a cégekhez valamiért ebből nagyon kevés jut el, ha eljut egyáltalán.

Vajon hol akad el? S ha késve érkezik, addig még hány munkahely esik el?
Hitel híján még az a cég sem tud forgóeszközt, nyersanyagot venni, amelyiknek volna megrendelése. Ha lehúzza a redőnyt vagy leépíti a létszámot, akkor kevesebb a munkahely, így kevesebben tudják fizetni a hitelek egyre nagyobb törlesztéseit és akiknek még vannak tartalékaik, felélik azokat. Így egyre kevesebben, egyre kevesebbet vásárolhatnak; csökken a fogyasztás, emiatt
még több vállalkozás marad megrendelés nélkül… Forog az örvény. A hitel: bizalom és kiút is a válságból. A hitelezés pedig a bankokon múlik.

Nyolcvan százalékban
Nem sajnálná a „törülközőt bedobó” bankokat Róna Péter, az Egyesült Államokból hazatelepült közgazdász, sőt, szerinte az államnak a garancia megvonásával olyan helyzetbe kellene hoznia őket, hogy ha nem bírják a versenyt, adják fel. Ettől a betétesek pénze nem veszne el, csak átvinnék azt biztosabb helyre, azokhoz a pénzintézetekhez, amelyek „le tudják nyelni” a hitelezéssel járó veszteségeket. – Úgy látom, ma a magyar bankok nem képesek és előreláthatólag nem is lesznek képesek a hitelkínálatukon javítani. Ennek egyik fő oka, hogy a magyar bankrendszer 80 százalékának külföldi a tulajdonosa, és a Magyarországon aktív bankok külföldi tulajdonosainak gondjai vannak a konszolidált mérlegükkel. Emiatt ezek a bankok rákényszerülnek, hogy a mérlegük főösszegét – az eszközeik és a forrásaik teljes összegét – csökkentsék. A baj abból fakad, hogy a tőkellátottságuk vagy már most sem felel meg, vagy ha a világgazdasági helyzet tovább romlik, akkor nem fog megfelelni a bázeli szerződés követelményének. Ez előírja, hogy a tőke milyen arányban viszonyuljon a kihelyezett hitelekhez, azaz a hitel hányszorosa lehet a saját tőkéjüknek. A szorzó a tőke nagyságától függően változó.
– Úgy vélem, az államnak feltételeket kellene szabnia a bankhitelek árazásával kapcsolatban. Tarthatatlan, hogy a magyar hitelintézmények a szerződéseiket egyoldalúan és bármikor – előreláthatatlanul – módosíthassák. Márpedig ez a jelenlegi helyzet. Azt is elfogadhatatlannak tartom, hogy egy hitelintézmény a kezelési költség címén nagyon jelentős terheket rójon az adósaira, anélkül, hogy ezekről a költségekről részletes elszámolást adna. Amennyiben a bankok ezeket a kifogásokat nem veszik tudomásul, és nem küszöbölik ki, akkor ésszerű lépés lenne, ha az állam visszavenné tőlük a garanciát. Magyarországon jelenleg nem gond a bankellátottság szintje; sőt túl sok a bank. Ennek a lépésnek az lenne a célja, hogy a betétesek kimenekítsék onnan a pénzüket és vigyék át más bankokhoz, amelyek képesek korrekt áron és kiszámíthatóan hitelezni, sőt az ezzel járó veszteségeiket nagy részben le is nyelni. S hogy miből lenne erre pénzük? Az eddig felhalmozott tőkéjükből és az elmúlt években elkönyvelt óriási hasznukból!

A betétesek pénze
A betétesek pénze így tényleg nem veszne el, csak átkerülne a normális és tisztességes feltételeket kínáló és tartani tudó pénzintézetekhez. Erre azért is szükség lenne, mert a Magyar Nemzeti Banknak ma már szerintem alig van befolyása a forint árfolyamára. A teljes magyar hitelállomány nagyobbik része, bő kétharmada devizahitel, s ennek a kamataira a monetáris politika nincs befolyással, csak a forinthitelkamatokra. Így a jegybank monetáris politikájának hatásköre „beszorult” a hitelállomány kevesebb mint egyharmadára. Ez az egyharmad viszont most Európában példátlanul magas reálkamatszinten van, s ezt a magas reálkamatot a magyar gazdaság a válság közepette nem képes kitermelni. Ha pedig tovább is egy helyben topog a hitelezés, a legrosszabb történik: tovább tart a csődhullám. Tudomásom szerint már most is hetente 200-250 kis- és középvállalkozás dől be.
Örvendetes, hogy az IMF-nek, az Európai Uniónak és a magyar kormánynak vannak forrásai, amelyekből hitelt nyújthatnak vállalkozásoknak. Ám gond, hogy a bankrendszeren keresztül nem tudják eljuttatni, kihelyezni hozzájuk. A pénzintézetek közvetítő szerepe bénult le a konszolidált mérlegük kényszerű zsugorodása, illetve a devizahitelek árfolyamának, ezzel a tőkehitelaránynak a kiszámíthatatlansága miatt. Az efféle instabilitás is oka, hogy nem képesek növelni a hitelállományukat. Most a svájci frank vagy az euró körülbelül húsz százalékkal erősebb a forinttal szemben, mint volt fél éve. Így minden újabb hitelezés nélkül is húsz százalékkal megnőttek a magyar bankok és a hitelfelvevőik számára a régi devizahitelek. S hogy mi a kiút e helyzetből? Először is azonnal be kellene szüntetni a devizaalapú hitelezést, másodszor korrigálni a szerződéseket és harmadszor tisztázni, hogy a jelenlegi állapot mekkora veszteségeket okozott a bankoknak. Azután eldönthetik majd, hogy a veszteségből meny-
nyit vállal át az állam, mennyit a bank és mennyit az adós. Így lehetne helyrebillenteni az egyensúlyt – vélekedett.

Számos új eszköz
Surányi György a jegybank volt és a CIB Bank jelenlegi elnöke nemrég egy konferencián úgy vélekedett: a MNB kamatpolitikája nem szolgálja a gazdaság beindítását hitelekkel; szerinte az uniós és az IMF-pénz is kevés forrás az igazi növekedéshez. A köztévé Az este című műsorában azt is kifejtette: a hitelezés nemcsak a bankokon múlik, mivel a többségüknek egyszerűen
nincs többletforrása, amelyből a vállalati hiteleket kihelyezhetné. „Ez utóbbiban nagy a felelőssége a Magyar Nemzeti Banknak” – mondta.
Vajon miért nem hívja le vagy miért tartja vissza a MNB az IMF-hitelt? Mi a mechanizmusa, hogy az IMF-pénz „átcsatornázódjon” a termelő cégekhez? S mennyi időt vesz igénybe?
A Magyar Nemzeti Bank sajtóosztályán érdeklődésünkre elmondták: a 12,5 milliárd eurós IMF készenléti hitelből eddig az első részlet, 4,9 milliárd euró érkezett meg. Ennek is köszönhető, hogy az elmúlt hónapok során összességében több százmilliárd forinttal növelte a MNB a bankok likviditását, ezen belül devizaforrásokat is biztosított a bankrendszerben. A bankok forint- és devizalikviditásának bővítése érdekében számos új eszközt - eurólikviditást nyújtó egynapos swap rendelkezésre állás, euró- és svájcifrank-likviditást nyújtó swaptender, állampapír-vásárlási aukciók, kéthetes fix és hat hónapos változó kamatozású fedezett hiteltender, önkormányzati kötvények befogadása – vezettek be. Ezen túl a korábbi öt százalékról két százalékra mérsékelték a kötelező jegybanki tartalék mértékét, ami önmagában 460 milliárd forintos többletlikviditást jelentett a bankoknak. A múlt héten a Nemzeti Bank egy új, hosszabb lejáratú eszközt is bevezetett, amelynek segítségével a hazai bankok tervezhetően és tartósan, 6 hónapos futamidőre, összességében maximum 5 milliárd euró forráshoz juthatnak. Ezzel az a jegybank célja, hogy a magyar pénzpiacon meglévő – az esetenkénti szűkös likviditásból származó – bizonytalanságok tovább csökkenjenek és egyúttal a vállalati hitelezés területén jelenleg megfigyelhető feszültségek oldódjanak.

Ló az itatónál
A hetente meghirdetett kiíráson azok a belföldi hitelintézetek vehetnek részt, amelyek elfogadják a jegybank által megszabott és nyilvánosan meghirdetett feltételeket. A feltételek között szerepel, hogy a részt vevő kereskedelmi bankok vállalják: belföldi vállalati hitelállományukat 2009 folyamán legalább a 2008. év végi szinten tartják. S fontosnak tartották megjegyezni: a kétszintű bankrendszerben a jegybank a bankok bankja, a vállalatokkal nem áll közvetlen kapcsolatban. A jegybanknak nincsenek eszközei arra, hogy fékezze vagy támogassa a bankokat a hitelkihelyezések bővítésében. Egy hasonlattal élve: oda tudja vezetni a lovat az itatóhoz, azonban innia magától kell…
A Magyar Bankszövetség szóvivője, Müller János a pillanatnyi hazai hitelhelyzetet így értékelte: a magyar bankrendszer stabil, tőkehelyzete, tőkemegfelelési mutatója megfelelő. Jelenleg elegendő forrással rendelkeznek, hogy a forintban jelentkező hiteligényeket kielégítsék. A nemzetközi pénzpiacokon és a nemzetközi bankközi kapcsolatokban köztudottan nehéz, vagy költséges devizaforrásokhoz jutni. Így minden olyan intézkedés, amely segíti a magyar bankok devizaforrásainak bővítését, egyben segíti a devizában történő, vagy devizában nyilvántartott hitelek nyújtását.

Komoly zavarok
A deviza, illetve devizalapú hitelekre a magyar gazdaságban – a vállalati és a lakossági szférában is – valós és folyamatos igény van, így ezek megszüntetése komoly zavarokat okozna a reálgazdaságban. A bankrendszer likviditásának segítése érdekében a Magyar Nemzeti Bank több intézkedést is hozott, ilyen volt például a kötelező tartalékráta csökkentése, vagy a most elindított 6 hónapos euró/forint swap konstrukció. Úgy vélte, az MNB az elmúlt hónapokban lehetőségeinek keretei között megfelelő eszközöket alkalmazott a forint árfolyamának védelmére, a külföldi hatások miatt esetenként hektikus árfolyammozgások csillapítására. Ám a gazdasági recesszióvá átalakuló nemzetközi pénzpia-ci és hitelválság a magyar bankrendszer működése számára is több következménnyel jár. Nehéz, vagy igen költséges a bankközi hitelekhez hozzájutni. A hazai gazdasági környezetben is érzékelhető az ipari termelés és az export visszaesése, nagyvállalatok esetében a termelési volumen csökkentése a beszállítóktól való rendelés visszafogása vagy leállítása. Mindez azzal jár, hogy a bankok a korábbiaknál nehezebben és drágábban megszerzett forrásaikat a bizonytalan gazdasági környezetben nagyobb körültekintéssel és a visszafizetési kockázatok szigorúbb ellenőrzése mellett helyezik ki. A bankok alapvető érdeke ugyanakkor a hitelezés folyamatosságának fenntartása.
– Az IMF, az Európai Unió és a Világbank által Magyarország számára biztosított készenléti hitelkeret igénybevételi lehetőségeit a parlament az elmúlt év decemberében „A pénzügyi közvetítő rendszer stabilitásának erősítéséről” szóló törvény elfogadásakor határozta meg. A törvény végrehajtási utasítása kidolgozás alatt áll. Az említett hitelkeret egy részéből részesülhetnek majd, igény szerint, a magyar bankok. Ennek legfontosabb része az úgynevezett refinanszírozási garancia alap. Ebből az alapból a bankok csak akkor kérhetik garancia kibocsátását, ha a fenti törvény végrehajtási utasítását közzéteszik – mondta a szóvivő. (A Pénzügyminisztériumban kérdésünkre azt felelték: a jogszabály végrehajtási rendeletével kapcsolatos munka hamarosan befejeződik, néhány héten belül közzé is teszik, ám pontos határidőt még nem tudtak mondani – A szerk.)
S biztonságban van-e a betétesek pénze? – Az elmúlt év októberében a nemzetközi hitelválság hatásait figyelembe véve a magyar kormány az Országos Betétbiztosítási Alap garancia keretét százezer euróra emelte. Ez az intézkedés elégséges volt ahhoz, hogy a bankok ügyfelei a betéteiket illetően maximálisan biztonságban érezzék magukat – vélekedett Müller János. – Korlátlan garanciát, amit jogszabály rögzítene, nem vezettek be. Az Országos Betétbiztosítási Alapban az esetleges kártalanításra rendelkezésre álló források a hazai hitelintézetek befizetéseiből származnak.
 „Bankárok! Ezt akarjátok?” felirat alatt osztott élelmiszercsomagokat a baloldali magán- és közéleti személyek adományaiból a hajléktalanoknak a héten a Demokratikus Hálózat a pesti Bankcenter előtt. Galba-Deák Ádám, a civil szervezet elnöke lapunknak azt mondta, az akcióval arra akarták felhívni a bankárok figyelmét, hogy „embertelen hozzáállásuk miatt” a jövőben radikálisan megnőhet a közösségi ellátásra szoruló emberek száma.

Bangladesi minta
Meg is alapítaná a „Szegények Bankját” állami segítséggel Felcsuti Péter, a Bankszövetség elnöke, a Raiffeisen vezérigazgatója, Polgár András közgazdász, a Polgár Alapítvány az Esélyekért létrehozója és Ujlaky András volt londoni bankár, az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány életre hívója – a Bangladesben három évtizede sikeres Grameen Bank mintájára. Egyeztetnek a szociális és a gazdasági tárcával, hogy már idén hitelekhez jussanak a szegények, mert nincs pénzintézet, amely ma a munkanélküli, mélyszegénységben élő embereknek hitelt adna. Márpedig ők csak pénz – eddig zömmel uzsora – segítségével róhatják le díjhátralékaikat s csak pénzzel foghatnak vállalkozásba, hogy kikeveredjenek konzerválódó, több generációt is érintő kiszolgáltatott helyzetükből. A még formálódó elképzelés szerint e vállalkozások indításához adna viszonylag rövid lejáratú, alacsony kamatú hitelt a bank, s a vállalkozások eszközeit is „házhoz vinné”. Polgár András a Klubrádió csütörtöki Reggeli Gyors műsorában elmondta: fontos, hogy akik a lehetőséggel élnek, ne veszítsék el rögtön a szociális segélyüket – ezzel az azonnali biztos veszteségük nagyobb lenne, mint a bizonytalan nyereségük –, így szükségesek a megállapodások az állammal, az önkormányzatokkal is. A hitelt – aminek összege a vállalkozás jellegétől, igényétől függően változó, de egymillió forint körüli plafonú lehetne – csoportok kapnák. Az együtt vállalkozók, egymásért felelősséget vállalók ötfős csoportjaiból először egyszerre két ember kapna hitelt; a részleteit hetente-kéthetente kellene törleszteni, s a tanulási folyamatban a csoportok és az őket segítő mentorok is rendszeresen találkoznának. Azt tervezik: előbb néhány településen tesznek kísérletet csoportok életre hívására és hitelezésre, s a tapasztalatok ismereté-ben indítanák be a „komoly rendszert”.
Hatásvizsgálatok
szükségesek
Vajon reális-e az elképzelés? És mennyire lehet eredményes?
Róna Péter szerint ez elsősorban az adott társadalom kulturális intézményeinek a kérdése. Bangladesben például az derült ki, hogy a gyermeküket egyedül nevelő nők körében nagyszerűen működik a Szegények Bankja, a nagyobb családoknál már kevésbé és az egyedülálló férfiaknál a legkevésbé. Ráadásul Bangladesen és Indián kívül, például Afrikában a hasonló próbálkozások eredménye nagyon vegyes volt. Nehéz megítélni, mondta, hogy itt lehet-e egy ilyen bank igazán sikeres; ám ennek érdekében mindenesetre hasznos a mélyszegénységgel foglalkozó szociológusok bevonása.
– A gondolat önmagában nem új – mondta Müller János –, és ha a működtetés feltételeit megteremtik, bizonyára lehetnek pozitív hatásai meghatározott társadalmi rétegek számára. Az ismert pénzügyi szakemberek, akik ismét felvetették egy ilyen pénzintézet létrehozását, azt is hangsúlyozzák – amivel egyetértünk –, hogy mélyreható hatásvizsgálatra és megvalósíthatósági tanulmányokra van szükség, hogy egyáltalán beszélni lehessen egy ilyen típusú bank alapításáról.

Vasvári G. Pál

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!