Úgy örülök, hogy mindenre van megfejtés, legalábbis valamilyen, bár
leginkább csak az, amit a szomszéd már szintén mondott a koszos
pólójában, zsírcseppekkel a szája körül, hogy ez kérem itt
cigánykérdés, vagy hát mi is lenne más, értelmes ember láttya aztat.
Mitől lenne az? Vagy ha itt látjuk az összefüggést azzal, hogy nehezen vagy sehogyan sem szocializálódó rétegek is léteznek közöttünk, amelyekkel kapcsolatban nem nagyon van megoldási tervünk, hacsak az nem, hogy az asszimilálásukra hivatkozva remekül lehet pályázati pénzeket felvenni és köszönés nélkül elfutni hirtelen, tehát ha itt ilyen mélyre szeretünk túrni, akkor hogyan sikerül kikerülnünk a rázósabb témákat, mint hogy például vannak ezek a futballhuligánszerű jelenségek, akik viszont nem tűnnek cigánynak és mégis fel-felgyújtják Budapestet? Vagy-vagy. Szerintem. Ha itt a probléma része az, ki cigány és ki nem, akkor ott is lett légyen nagyobb perspektívánk, vagy majd legyen a legközelebbi hobbiforradalomnál, amely úgyis jön, hiszen változatlanul nem lehetséges, hogy az amerikai bankok a hibásak, vagy mi, hogy bedőlünk tetszőleges üzletkötőnek, hanem mondjuk Gyurcsány vagy Orbán, mindenki választhat neki szimpatikus ellenséget. Egyébként gondolkodásra képes emberek miért torpannak meg egyik témában az egyszerű esetleírásnál, hogyan merészelnek fütyürészve félrenézni, amikor hosszabb távon hasznosnak ítélnek valamely rendbontást, egyáltalán hogy a büdös francba lehet rendbontást, randalírozást, dobálást, felgyújtást hasznosnak vagy akár csak bocsánatosnak értékelni? De ha igen – kalandozom, mint édesapám tette beszédben, na jó, ő hetvenöt évesen –, hát igen, biztosan én vagyok hülye, de akkor az ő helyzetüket miért nem vizsgáljuk? Miért nem gondoljuk azt, hogy van egy futballhuligán-bűnözés, egy magyarvagyokcsaknemtúlokos-bűnözés, egy nemakarokdolgozni-bűnözés, egy hülyevagyokahhozhogytanuljakezértmegverekmindenkitésellopokmindent-bűnözés és még ezer kategória. A bűnözés az bűnözés, vagy csak visszaütünk, vagy megvizsgáljuk az okokat, de akkor minden esetben ezt kell tennünk. Intelligens ember hogy elégedhet meg azzal a tájképpel, amelynek felét kitakarja a tűzfal? A Konrad Lorenz által leírt két kutya, amely egymást ugatva rohant a kerítés mentén, majd riadtan megállt, amikor elfogyott a kerítés, lihegett kicsit, majd visszafelé kezdett futni, mert az úgy jó, ha csak fenyegetőzünk, nemde, ez a két kutya miért írja le mindig a viselkedésünket ember-ember, csoport-ember vagy csoport-csoport viszonylatban? Csak úgy kérdezem.
Jáksó László
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!