Retikül és ácskalapács

„Legfeljebb pénzintézetet, vagy benzinkutat rabol ki magyar” – jegyezte meg a kapitány, miközben azt fejtegette, hogy a közterületi fosztogatások elkövetői kivétel nélkül cigányok.
Mármost, ha ezt a mondatot a társadalom, beleértve a hivatásos magyar szervezeteket és jogvédőket, egy mukk nélkül lenyelte, az két dolgot jelenthet. 1. Bankok és benzinkutak kirablása fegyverrel, vagy annak látszó tárggyal nem sérti a honi jogérzéket. 2. Sérti, de közel sem annyira, mint retikülök, mp3-as lejátszók, órák, nyakláncok eltulajdonítása fenyegetéssel, esetleg veréssel. Azt a verziót már említeni sem merem, hogy Magyarországon magyarnak bűnözni nem szép dolog ugyan, de azért megengedett, ha pedig egy rabló udvariasan rabol ki bankokat, sőt, előtte whiskyt iszik, akár össznépi hőssé válhat.
Mindazonáltal szeretném tudni, honnan ismeri a miskolci főkapitány a bankrablók etnikai hovatartozását. Honnan tudja, hogy az illetők nem rác, tót, vagy sváb családok leszármazottai-e, következésképp nem is „valódi”, csak rác-, tót-, vagy sváb-magyarok, ami ugyanolyan korrekt elnevezés lenne, ahogyan cigány-magyarokat szokás említeni. Ha pedig a kapitány úr igazi ősmagyarokra gondolt, csakugyan fölvetődhet a faji diszkrimináció vádja, melyet hallgatói betelefonálás fog követni valamelyik rádióban: takarodjanak vissza a magyarok az Ural-Altájba.
Hogy a probléma él, mi sem bizonyítja jobban, mint a Nyugat-Magyarországi, csónakpusztai eset. A Zoom internetes portál adta hírül, hogy Csónakpusztán satuba szorították egy öreg néni fejét, előtte leütötték, ácskalapáccsal többször hátba szúrták és megerőszakolták. A bűntény mégsem hihetetlen brutalitása miatt kapott figyelmet. Még csak nem is azért, mert mindkét elkövető fehér bőrű volt, az egyik rá-adásul szőke hajú és kék szemű. Hanem, mert egy helyi nyomozó szerint, a környéken minden ácskalapácsos-satus-megerőszakolós gyilkosságot magyarok követtek el. Érdekes módon, több helyi magyar szövetség és jogvédő tiltakozott nyomban a diszkriminatív kijelentés miatt, mondván, „az elkövető származása nem releváns információ”. Mire a rendőrség azt felelte: az illetők körözését elősegíti, ha tudják róluk, hogy magyarok.
Helyben vagyunk.
Mindeddig egyébként fogalmam sem volt, hogy az adócsaláson, vagy az ittas vezetésen kívül egyéb bűnözési hungarikum is létezik, bár máris ütök a számra. Hiszen ezzel azt a látszatot kelteném, hogy minden magyar ember adócsaló és/vagy ittasan autózik, ami akkor sem igaz, ha e szolgáltatási ágakban erősen felülreprezentáltak.
Egy percig sem gondolom persze, hogy a fenti eszmefuttatás – nem beszélve más, alaposabb eszmefuttatásokról – megrendítené a terjedő masszív cigányozást. Hogy a „cigányok (és persze a zsidók) miatt tartunk ott, ahol tartunk” című régi librettók veszítenének népszerűségükből. Végtére válság van. Végtére félünk. Végtére randalírozó vagy bűnöző cigányok mellett élni csakugyan rémisztő. Végtére sokkal egyszerűbb hinni, hogy „ezek” eleve ilyenek, mint gondolkodni az iskolai, munkahelyi, politikai és médiatechnikákon, melyek bizonyíthatnák, hogy nincsenek „ezek”. Okok léteznek és okozatok. Megváltoztathatók, ha akarjuk.
Vagy nem akarjuk. De akkor tényleg tessék fölfegyverkezve, vagy idegbetegen járkálni az utcán, és erősen szorítani a retikült meg az mp3-at.

R. Székely Julianna

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!