A kulturális szakdiplomaták és a külföldi nagyvárosokban működő Magyar Intézetek vezetőinek tartott egész napos előadás- és beszélgetéssorozatot a Balassi Intézet. A program részeként Csák Ferenc, az Oktatási és Kulturális Minisztérium kultúráért felelős államtitkára, valamint Bogyay Katalin és Schneider Márta szakállamtitkárok tartottak előadást. Munkájuk érdekes aspektusairól számoltak be a berlini, varsói, delhi és stuttgarti intézetek igazgatói és a sanghaji szakdiplomata. Hiller István, oktatási és kulturális miniszter pedig kerekasztal-beszélgetést vezetett a kulturális diplomatákkal.
-London sok szempontból különbözik a tel-avivi¬ és sanghaji kulturális képviselettől. A világ 26 országában működő magyar kulturális intézményrendszerből hét helyen szakdiplomata dolgozik, 19-ben pedig kulturális intézeti formában népszerűsítik a magyar kultúrát. London ez utóbbiba tartozik – mondja Takács Ildikó.
– Berlinben, Rómában, Párizsban és Bécsben, a Collegium Hungaricum épületeiben működnek a magyar intézetek, amelyekben akár ösztöndíjasok elszállásolására is van lehetőség. A londoni magyar kulturális központot 10 éve hozták létre a város szívében, a Covent Garden egyik színházának épületében. A központ díszterme 80-100 fős rendezvények megtartására alkalmas. – Izraelben nincs magyar kulturális intézet, viszont él itt egy, kb. 250 ezres magyar kötődésekkel rendelkező közösség – meséli Lányi Eszter. – A húszmilliós Sanghajban, ahol nagyon kevés a magyar, mások a méretek, így a számokat is másképpen kell értékelni – folytatja Hajbáné Nagy Judit. – A múlt évben 8-10 ezren vettek részt a különböző magyar programokon, így a Sanghaj arculatában meghatározó örökséget jelentő magyar származású építész inspirálta „Hudec Év” rendezvényein. Szinte háromnaponta írt rólunk a kínai sajtó, így több millióan olvashattak Magyarországról, s kultúránkról.
Mindhárom nagyvárosban (London, Tel-Aviv, Sanghaj) pezsgő kulturális élet zajlik, nehéz dolga van a kulturális diplomatának. Ott kell lenni lehetőleg minden eseményen, szert kell tenni erős, kiterjedt kapcsolatrendszerre, minél előbb meg kell találni a megfelelő helyi partnereket, jó viszonyt kell ápolni velük épp úgy, ahogy az „anyaország” kulturális szcénájával is. Tudni kell, mikor kihez érdemes fordulni. Jól kell ismerni mindkét ország kultúráját, igényeit, szokásait. A tökéletes nyelvtudás alapkövetelmény. A szakdiplomaták intézeti háttér nélkül, a külképviseleteken diplomataként dolgoznak, így szinte minden munkafolyamatot önállóan látnak el: ha kell sofőrök, könyvelők, pályázatírók, kiadványszerkesztők, vagy programszervezők.
– Ami például Londonban nagy siker, nem biztos, hogy Tel-Avivban vagy Sanghajban is az lesz, hiszen ezekben az országokban mások a szokások, sokszor más áll érdeklődésük előterében – magyarázza Hajbáné Nagy Judit, majd hozzáteszi: kevés pénzből kell gazdálkodnunk, ezért a különböző programok kivitelezésére, a hozzájuk kapcsolódó kampányokra szponzorok támogatását is szervezzük. Egy évre öt millió forintos programkeretet kapunk a magyar államtól. De hiába lenne sokkal több pénz, kapcsolatok nélkül nem működne. Nekünk ez a szívügyünk, máshogyan nem is lehet ezt a non stop munkát végezni.
– Ez egy életforma, ami 24 órás készültséggel jár. Naponta 14-16 órát dolgozunk. Ha van szabad estém, az azt jelenti, hogy 2-3 programot le kellett mondanom. Ilyen talán havonta egyszer van. Ami Londonban történik, az a világban is nagy esemény – véli Ildikó. – Esténként számos különböző kulturális esemény zajlik, ezek között kell érdekessé tennünk a magyar programokat.
A kulturális szakdiplomatáknak a megszerzett tudást és kapcsolati tőkét „át kell örökíteni” az utánuk következő kollégára, így biztosítva a folyamatosságot. Megbízatásuk négy évre szól, amit egy évvel meg lehet hosszabbíttatni. A távolabbi országokba kiküldött kulturális szakdiplomaták évente kétszer jönnek haza egy hétre, de akkor sem pihennek: a hazai kapcsolatokat ápolják. – A bőröndöt ki sem pakoljuk – teszi hozzá nevetve Ildikó. – És persze túró rudiból is bevásárolunk itthon – tréfálkozik Eszter.
Olyan katalizátorként működnek, akik felismerik, hogy Magyarországról milyen kulturális „termékek” adhatóak el az adott országban, mire van ott igény és befogadó készség. Londonban tavaly nyáron rendeztek filmfesztivált (Check the Gate), januárban pedig öt izraeli városban tartottak magyar filmnapokat (Friss Gyümölcs), mindkét helyen helyi és magyar partnerek, producerek közreműködésével, az utóbbi évek legnagyobb sikerű filmjeit vetítve a helyi közönségnek.
–A február 15-20. közötti Jeruzsálemi Nemzetközi Könyvvásáron első alkalommal lesz magyar nemzeti stand is, ahol vendégül látják Spiró Györgyöt, Esterházy Pétert és Konrád Györgyöt. A február 6-án nyíló tel-avivi Sounds and Visions videó art fesztiválon a 21 résztvevő ország között Magyarország Fliegauf Benedek Tejút című munkájával szerepel. Mindig jóleső érzés, amikor egy tel avivi DVD kölcsönző polcán magyar alkotásokat látok – büszkélkedik Eszter. – Igyekszünk figyelni egymás munkáját és programjait – mondja Ildikó. – Lendületesen indítottunk ebben az évben a brit fővárosban, mind a hagyományok, mind pedig a kortárs művészetek terén. Bemutattuk a Stokes házaspár 100 évvel ezelőtti Magyarországról készült festményeit, valamint egy angol nyelven író fiatal magyar költőnő, Lehóczky Ágnes kötetét. Kurtág Judit és Jan Mech egyedi és nagyon progresszív videó-installációjával ünnepeltük a Kultúra Napját.
Nem az önmegvalósítás a céljuk. Magyarországért, a magyar kultúra minél szélesebb promóciójáért dolgoznak. A hatékonyság, a támogatók megtalálása és a tartós kapcsolatok kialakítása elengedhetetlen ebben a szakmában.
– A költséghatékonyság, a szponzorszerzés és a gyorsaság alapvetően fontos, ha gyenge vagy, ledarálnak – összegez Judit. – Nagy felelősség is mindez, mert a magyar adófizetők pénzén, közszolgálati feladatokat végzünk. A gazdasági válság hatásai Sanghajban a kultúra területén is érződnek: vannak országok, amelyek néhány eseményt lemondtak, de a kínai kormányzat megerősítette, hogy továbbra is támogatja a nagyobb programok megrendezését, így a Sanghaji Nemzetközi Művészeti Fesztivált is.
– Magyarországot kell képviselnünk, ehhez szükség van egy stratégiai elképzelésre, hogy mit akarunk belőle megmutatni. S ha nagyobb magyar kolónia él az adott országban, ez bonyolultabb, mert a helyieket és a magyar kötődésűeket különböző módon kell megszólítani. Izraelben a Rubik kockát magyar kockának hívják – mondja Eszter, ami jól jelzi, hogy a magyar kreativitással igenis fel lehet kelteni a figyelmet. Felértékelődik az anyanyelv, ha külföldön élsz, de objektívebb leszel, hiszen messzebb vagy.
Krausz Viktória
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!