Mintha a kora tavaszi nagy futballkirajzás, a nemzetközi labdarúgóélet újjáéledése előtt még egy utolsó kiadós számtanórát akart volna tartani Európa. Vagy tán megfelelőbb lenne a számítás-számolgatás, netán a más zsebében való turkálás tantárgyának intenzív műveléséről cikkezni, merthogy a héten már-már egymást érték a különféle listák, az ilyen-olyan összegzések a legjelentősebb fociklubok financiális helyzetéről, de népszerűségéről is.



Lapunkban a múlt vasárnap már szó esett – nem is kevés – a magánbugyellárisok tartalmáról, s kiderült, hogy az egyéni bankszámlákat tekintve (jóllehet nem beletekintve) a legjobban az AC Milan brazil játékmestere, Kaká, és az ugyancsak milánói Internazionale svéd csatára, Zlatan Ibrahimovics keres a maga egyformán 9 millió eurós fizetésével. Az „egyénieskedést” követően a „béralapú” lajstromok összeállítása iránt vonzódók az európai élcsapatokat foglalkoztató klubokat vették hasonlóképpen górcső alá, a friss mérlegek elkészültek, napvilágot is láttak, s mivel a pénz – még ha netán más tulajdonában van is – tényleg számolva jó, eredjünk mi is a jómódúsági sorrendek készítőinek a nyomába. Persze nem a listagyártók érdekelnek bennünket sem, hanem maguknak a listáknak a tartalma. Közérthetőbben: nézzük, melyek az öreg kontinens legtehetősebb futballklubjai, amelyek között a gazda(g)sági rangsor alakulását – szemben az egészen sajátos hazai viszonyokkal – arrafelé bizony nagyban befolyásolja a kedvencek meccseinek a látogatottsága, a bérletesek száma, a szurkolói érdeklődés alakulása is.
Kezdjük a végén, a bevételeket jelentősen befolyásoló nézői jelenléttel! Amelynek anyagi vonzatán kívül egy másik olvasata is kézenfekvő, hiszen az a csapat, amelynek meccseit a legtöbben tekintik meg, az nyilvánvalóan a legpopulárisabb is egyszersmind. A nem feltétlenül eredeti, de fontos logikai szál alapján leszögezhető, hogy a legnépszerűbb együttes jelenleg a spanyol FC Barcelona, amelynek – a földrészen belüli felmérések szerint – Európában valamivel több mint 44 milliónyian szurkolnak, bő hárommillióval többen, mint a szintén spanyol Real Madridnak. A „bronzérmes” angol együttesnek, a Manchester Unitednek bő 37 és fél milliós drukkertábora van. A dobogós csapatoknál mindazonáltal jelentős szimpátiavándorlás figyelhető meg, amennyiben mindkét ibériai szuperalakulat jócskán veszített szurkolóinak seregéből: a Barca bő 6 millió hívét „fogyasztotta el” egy év alatt, míg a Real-tábor kis híján 5 millióval karcsúsodott 2008-ra. Ugyanakkor a Manchester United – nem mellesleg a nők kedvencének számító portugál támadó, Cristiano Ronaldo együttese – 32,8-ról növelte 37,6 milliósra a neki elkötelezett európai drukkerek összmennyiségét. A tizenhat országot – benne hazánkat – reprezentáló 9600 megkérdezett válaszaiból kiderült továbbá, hogy – nem véletlenül utaltunk C. Ronaldóra… – a szurkolók között egyre több a hölgy: az olasz AC Milan támogatóinak immár a fele a gyengébb nemet reprezentálja, a török Galatasaraynál pedig 54,2 százalékkal a lányok-asszonyok már le is körözték férfi kollégáikat!
A nézők jegypénzei mellett a hatásos marketing, a reklám, legfőképpen pedig a tévéközvetítések jogdíjaiból származó pénzek révén a nagy klubok nagy csapatai esetében igencsak nagyok a bevételek is. Olyannyira, hogy a – Deloitte 2007/2008-as idényre vonatkozó pénzügyi adatai szerint – a Real Madrid a legpénzesebb, közgazdaságilag mondva: változatlanul a legnagyobb árbevételt produkáló labdarúgóklubja a (foci)világnak 366 millió eurójával. A Manchester United a második 325 millióval, a Barcelona a harmadik 309 millió eurós forgalommal. A Bayern München fél évtized után tudott viszszatérni az élötösbe, három helyet előrelépve, a negyedik pozíciót
megszerezve, míg a bajor csapatot a Chelsea követi az ötödik helyen. Az első 20 között hét angol, négy-négy német és olasz, két-két spanyol és francia klub található, míg a Fenerbahce első törökként tudott bekerülni a leggazdagabbak közé. A Deloitte-jelentés egyik érdekes megállapítása szerint a labdarúgás sajátos jellegének köszönhetően a nagyobb futballklubok viszonylag ellenállóbbak lesznek a gazdasági világválsággal szemben. A szurkolók szinte változatlan számban látogatnak ki a meccsekre, amellett az angol, német, francia és spanyol csapatok mindegyikének van hosszú távú, nagy értékű tévéközvetítési szerződése.
És hogy friss költekezésekről is szó essék, ugorjunk a jelenbe, a 2008/09-es idénybe: az időközben arab tulajdonba került Manchester City költötte a legtöbbet az élvonal, a Premier League klubjai közül a január végén zárult téli átigazolási időszakban: az olajsejkek 56 millió eurót fizettek új futballistákért, PL-rekordot felállítva. A Premier League egésze amúgy 181 millió eurót költött új igazolásokra. Anglia európai szinten is vezeti a legtöbbet fizetők sorrendjét, a spanyol, a francia, az olasz és a német élvonal klubjai együttesen sem adtak ki annyit, mint a szigetország elitkategóriája.(jamzon)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!