Holt lelkek szervezetei a jobboldalon

Magára az utazásra hármas cél jegyében került sor: ennek első és valószínűleg legfontosabb eleme a korábban magyar–
lengyel tengelyként elhíresült EU-n belüli különutas politika népszerűsítése. (Az EU nyitott gazdasággal rendelkező országainak társulásával kapcsolatban a Fidesz-vezető Varsóban szó szerint ezt mondta: „Szeretnénk folytatni ezt a poltikát, azonban ha ezen változtat Nyugat-Európa, akkor természetesen Közép-Európa sem teheti meg, hogy ne adja meg saját önérdekű válaszát erre a helyzetre. Ezt szeretnénk elkerülni, de a döntés a nyugat-európaiak kezében van.” Varsóban, majd Prágában is azt fejtette ki, hogy az EU eddigi válságkezelési lépései „rendkívül hátrányosak és veszélyesek Közép-Európa számára”.

Ami mintha csak közelítene a szélsőjobbos Vona Gábor szóhasználatához „az EU segítő kéznek álcázott gyilkos öleléséről”, egy olyan időszakban, amikor az unióval való szembenállás – immár a Political Capital felmérései is jelzik – teret nyer a közvéleményben…)
A második úti cél szorosan kapcsolódik az ausztriai és németországi állomáshoz: előadásának bécsi közönségét, majd bonni tárgyalópartnerét kívánja arról meggyőzni, hogy a kompromisszumot elutasító vonalvezetésének nincs alternatívája. Elsősorban német konzervatív körökből ezzel kapcsolatban korábban már érzékeltettek aggodalmat és a fenntartást. A harmadik cél a vizittel kapcsolatban nyilvánvalóan az, hogy Orbán így további időt nyerjen arra, amit az év értékelésekor nehezen tud elkerülni, hogy tudniillik bármit mondjon a válságkezelésről, adóreformról, a közkiadások mérséklésének módjáról.
Ezen a hétvégén egyébként szemmel láthatóan zsákutcába jutott az a propagandakampány, amelynek vezérmotívuma igen szorosan összefügg a pozitív mondanivaló említett teljes hiányával: ez a motívum a „zuschlagosodás”, vagyis annak mantraszerű sulykolása – a folytatódó kecskeméti bűnperre hivatkozva –, hogy „kriminalizálódott a baloldal.” Abból a leleplező cikkből viszont, amely az Élet és Irodalom legutóbbi számában jelent meg, kiderült: Zuschlag Jánosnak egyáltalán nem volt „szabadalmi joga” arra a módszerre, amellyel civil szervezeteken „folyatott át” más rendeltetésű pénzeket. Az, amit a hetilap cikkét jegyző Rajnai Attila (a tokaji Orbán-szőlőkről szóló korábbi cikksorozat szerzője) nyilvánosságra hoz, Prácser Lászlónak, a Zuschlag-ügy kilencedrendű vádlottjának nevéhez köthető. (Prácser a javarészt jobboldali organizációkat tömörítő Országos Gyermek és Ifjúsági Parlament elnöke volt. Rá már korábban felhívta egyszer a figyelmet a Hírszerző internetes portál, rámutatva: egy ízben ötszáz fős rendezvényt kívánt tartani egy nyolcadik emeleti panelház hatvan négyzetméteres lakásában…) A cikk szerint az abban felsorolt Prácser-féle civil szervezeteknek Hernádi Zsolt MOL-elnök-vezérigazgató személyes jóváhagyásával különböző megjelölt nemes célokra – így kerékpártúrára, vándor- és történelmi tábor rendezésére, diákhagyományok és „az örök barátság” (!) ápolására, továbbá „a templomon kívüli összetartás, barátság erősítésére” – 25 millió forintot utalt át az olajtársaság.
Az érintett szervezetek egyike, a Zöld Ifjúsági Egyesület (ennek elnöke történetesen Prácser közeli rokona volt) az adomány elköltését állítólag hamis számlákkal igazolta és a MOL-tól kapott összeg egy részét egy – a cikkben megnevezett – budapesti könyvelőnő lakossági számlájára utalta. Ugyanerre a számlára érkezett az adományokból eredeztethető összesen mintegy tízmillió forint a Danúbia Keresztény Diákegyesülettől, a Dunaparti Zöld Fiatalok Egyesületétől, illetve a Fiatal Lokálpatrióták Társaságától is. A cikkből egyelőre nem derül ki, végül is hol volt a könyvelőnő által felvett pénzek végállomása. Ezt nyilván a VPOP által kezdett és a rendőrség által folytatott vizsgálat derítheti ki: a történtek felderítése eredetileg a szervezetek egyikének vélelmezett fiktív tevékenysége miatt indult, jelenleg csalás és pénzmosás gyanúja miatt folytatódik.
B.B.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!