Mivel egész héten számtalan fórumon váltak ismertté a miniszterelnök által a hétfői parlamenti ülésen bejelentett válságkezelő intézkedések, a VH elsősorban az ezekben tükröződő koncepcióról faggatta a pénzügyminisztert.
Tehát arról, hogy az egyes kormányzati előterjesztéseket milyen
megfontolások indokolják, miért építik be a 13. havi nyugdíjat azoknak,
akik már részesülnek benne, miért változtatnak a családi pótlék
rendszerén, mi a magyarázata az adózási módosulásoknak. S
megtudakoltuk, mit gondol a pénzügyminiszter a devizahitelesek
gondjairól.
l Az ellenzék brutális megszorításokról beszél, sok szakértő viszont kevesli. Hol helyezhető el valójában a csomag? A kettő között?
– Nyilván a kettő között. Azzal tisztában voltunk, amikor összeállítottuk, hogy a szakértők számára kevés lesz. Ugyanakkor a politikai mérlegelés indokolt és szükségszerű minden ilyen intézkedéssorozat megtervezésekor. Meg kell azt nézni, hogy a változtatások a társadalmi-gazdasági tűrőképességet hogyan érintik.
l Lehet válságban egyáltalán nem szigorítani?
– Azok az országok, amelyek mondjuk az elmúlt húsz évben szigorú költségvetési politikát folytattak, tartalékkal rendelkeznek, most hozhatnak olyan döntést, ami lazítást eredményez. Ennek is vannak azonban korlátai. Az elmúlt évtizedben nyugodtan mondhatom, hogy a bezzeg országnak hirdetett Írország esetében például nagy valószínűséggel olyan mértékben romlik az államháztartási egyensúly, és olyan mértékben romlik az ország GDP-arányos adósságszintje, amely párját ritkítja Európában. Nagyjából háromszorosára nő rövid idő alatt az ír adósságállomány, és az államháztartási hiány pedig bizonyosan tíz százalékot is meg fogja haladni.
l Nálunk a szakértők arról beszélnek, hogy az állami kiadások – értsd a szociális kiadások – szintje még mindig túl magas. Úgy veszem észre, a baloldal fokozatosan hátrál ebben az ügyben.
– Magyarországon fajlagosan nagyobb a szociális kifizetések aránya, mint a régió országaiban. A lehetőségekhez, az országban előállított új értékhez képest magas a szociális jellegű kiadás, beleértve a nyugdíjat, az egészségügyi, családtámogatási, lakhatással kapcsolatos kifizetéseket. Ha abból indulok ki, hogy az ország relatív fejlettsége hol tart, mennyit kell, mondjuk Magyarországon egy családnak létfenntartásra fordítani, akkor ez részben igazolja a magasabb szociális kifizetést.
l Azt a vádat, hogy a kormányzat hajlik a világszerte nem éppen sikeresnek minősített neoliberális koncepciók megvalósítására, vitatja?
– Azért vitatom, mert egy klasszikus neoliberális megközelítésből ebben a helyzetben lényegesen drasztikusabb szociális kiadás-kurtítás következne. Elég, ha megnézzük a Magyarországon megjelent ilyen típusú ötleteket. Növeljük a tételes egészségügyi hozzájárulást, vezessük be nagy összeggel az egészségügyi bérletet. Ez az alacsony jövedelműek számára nagyon magas befizetési kötelezettséget jelentene.
l A tizenharmadik havi nyugdíjat megkurtították. Egy része megmaradt beépítve. Nem lehetett megmenteni?
– Szerintem a döntés megmenti a 13. havi nyugdíjat a jelenlegi nyugdíjasok számára. A beépítés nagyjából nyolcszázalékos nyugdíjemelést jelent.
l Kitől mentették meg?
– A tizenharmadik havi nyugdíj szociális jellegű kiegészítés a nyugdíjrendszerben. Feles parlamenti döntéssel bármikor megszüntethető. Ha beépül a nyugdíjba, akkor ennek visszavétele nem ilyen egyszerű.
l Beszéljünk magyarul: attól tartanak, hogy ha mégis kormányváltásra kerül a sor akkor megismétlődik az, ami 1998 őszén történt, a nyugdíjemelés visszavétele?
– Ennek az esélye minimálisra csökken akkor, ha meghozzuk a javasolt döntést. A tizenharmadik havi nyugdíj a mi kormányunk politikájához köthető. Ezt a döntést annak idején az ellenzék nem szavazta meg. Ezzel az intézkedéssel bizonyosan bent marad a nyugdíjban a nyolc százalék.
l Viszont önök elvették a most nyugdíjba menőktől.
– Mérlegelni kellett, és azt választottuk, hogy nem a meglévő jogosultságot vesszük vissza. Előre menően hozunk szabályt, amely már nem teszi lehetségessé ennek az elérését.
l Hozzányúltak a családi pótlék rendszeréhez is. Mi e mögött a filozófia?
– Az MSZP úgy döntött, hogy a családi pótlék továbbra is minden gyerek esetében folyósítandó állami hozzájárulás a gyermekneveléshez. Ugyanakkor figyelembe kell venni a jövedelmi viszonyokat is. Ezért, ha a családi pótlékot adóterhet nem viselő járandóságként az adórendszerben kezeljük, akkor akik magas jövedelemmel rendelkeznek, azok nem fognak akkora nettó összeget kapni, ami igazságos. Ahol szemet szúró a visszaélés a családi pótlékkal, ott lehetővé válik, hogy jegyzői intézkedéssel a családi pótlék egy része ne automatikus pénzbeni járandóság legyen, hanem olyan, amelyhez természetben jut hozzá a gyerek. Azaz nem lehet másra fordítani a családi pótlékot. Ezen túl a 14-18 év közötti periódusban az iskola látogatáshoz kötjük a családi pótlékot. Ennek az az oka, hogy ebben a korosztályban nagyon sokan vannak, akik nem tesznek eleget tankötelezettségüknek. Félbehagyják a tanulást, munkanélkülivé válnak. Számukra is világossá akartuk tenni, hogy jár ez, de ahhoz tanulni is kell.
l A munkahelyek védelmében igyekeztek csökkenteni a vállalkozók terheit. Viszont emelték az áfát, ami mégiscsak természeténél fogva regresszív. Ez egy kényszerű dolog, hogy a lakosság felső egyharmadának próbálnak kedvezni a munkahelyek védelmében, és az alsó egyharmadát ez sújtja, nemde?
– Az általános forgalmi adó abból a szempontból igazságos, hogy fogyasztással arányos. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy minél alacsonyabb valakinek a jövedelme, annál nagyobb arányú a kényszerfogyasztása. Nagyobb arányban költ létfenntartásra, lakásfenntartásra, az élet alapvető kifizetéseire pénzt. De ebben a körben az 5 százalékos áfa kulccsal adózó termékek aránya valamelyest magasabb. Mivel az általános forgalmi adó fogyasztásarányos, a magasabb jövedelműek biztos, hogy több forgalmi adót fizetnek. És abból a szempontból is kedvező, hogy azok a jövedelmek, amelyek a fekete, szürke gazdaságban keletkeznek, az áfa révén a fogyasztásban adóznak.
l Az szja-változások az újságok számítása szerint az alsó középjövedelműeket segítik leginkább, de a legalacsonyabb jövedelműek számára nem túl kedvezőek. És hát a legfelső jövedelmeket szintén megvágja egy kicsit.
– Ahol nincs, vagy kevés az adófizetési kötelezettség, ott adórendszerbeli változással nincs mit adni. Nyolcvanezer forintos jövedelemnél nagyon csekély az adófizetési kötelezettség. Ha ezt bármilyen módon változtatjuk az adójóváírás emelésével, akkor pár száz forint különbséget tudunk csak előidézni. Annyit tudunk biztosítani ebben a jövedelmi kategóriában, hogyha tizennyolc, illetve tizenkilenc százalékos is az alsó adókulcs, nem növekszik az illető adóalanyoknak a terhelése, nagyjából ugyanannyi marad. Egy ilyen adórendszer, amely a minimálbér másfélszereséig az adójóváíráson keresztül lényegében alig jelent adóterhet az adóalanyoknak, nem tud jövedelmet visszahagyni. Ezért is gondoljuk, hogy sokkal inkább a járulékkedvezmény az ami befolyásolni fogja majd a foglalkoztatási helyzetet.
l Ön azt mondta egy tévényilatkozatában a héten, hogy voltaképpen az adózási változás a nullszaldós, és ennek következtében az emberben fölvetődik a kérdés, hogy akkor mi volt a ráció mögötte, hogy ezt megcsinálják?
– Másfél éve szakmai körökben egyetértés van a tekintetben, hogy az a jobb a magyar gazdaságnak, ha az élőmunka-terhek csökkennek, ha az adóék amely egy forint jövedelemre eső összes – mind a munkáltató, mind a munkavállaló által fizetett – elvonást tartalmazza, csökken. A jelenlegi rendszerben van olyan jövedelmi szint, ahol akár hetven százalék is ez a bizonyos adóék. Most azt tudjuk elérni, hogy az átlagjövedelem környékén öt-hét százalékponttal csökken. Megéri a későbbiekben legális foglalkoztatásban bért növelni. Az a szándékunk, hogy ösztönözzük a foglalkoztatókat: tartsák meg, ha lehet bővítsék a foglalkoztatottak létszámát, fizessenek legálisan munkabért, ha többlet teljesítményhez többletbér fizetésére lehetőség van.
l Ez a csomag nem annyira vészintézkedéseket tartalmaz és távlatilag optimista. De jelentős a kockázat, hogy a forint tovább gyengül és eléri a 320 forint/euró árfolyamot, akkor bedőlhet nagyon sok devizahitel.
– Magam azt gondolom, hogy a valóságos kockázata mindig is megvolt a devizahitelek esetében annak, hogy egy jelentős árfolyam- elmozdulás nagyon nehézzé teszi a törlesztő- részletek megfizetését a devizaadósoknak.
Mindenkinek azt mondtam, hogy akkor vegyen föl devizahitelt, hogy ha devizából származó bevétellel rendelkezik a hitel viszszafizetésére. Hiszek abban, hogy az általunk kezdeményezett intézkedéseket a parlament el fogja fogadni, s akkor erősödni fog a Magyarországgal szembeni bizalom. Ez a magyar forintot is erősíti. Természetesen vannak más hatások is. Senki nem tudja ma megmondani, hogy a nemzetközi gazdasági válság mikor tetőzik. Vajon mikortól kezdve fog elindulni a gazdasági növekedés Európában, Amerikában és másutt. Egyet látunk: egy ország önmagában nem tud ebből a válságból kilábalni. Látható, hogy a nagyon gazdag európai országok számára is egészen tragikus következményekkel járó válságról van szó. Addig nem fog a válság elmúlni, ameddig az amerikai gazdaság nem tud elmozdulni a mostani holtpontról. Nem véletlen az, hogy az új elnök egy nagyon jelentős beavatkozási csomagot jelentett be. Hogy ez elég lesz-e vagy sem, ezt most még nem lehet megmondani.
Avar János
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!