Ribli Ilona
– „Szeretettel várok mindenkit batyus bálunkra, a Hangistállóba, egy szuper bulira, farsangi mulatságra február 28-ra! Fantasztikus jelmezek! Még a teheneknek is!!!!!”– ami azt illeti, nem egy mindennapi meghívó.
– Etyeki borral, farsangi fánkkal! Ez lesz a második „nagy dobásunk” – legalábbis remélem. Nagyegyházán, Budapesttől negyven kilométerre élünk, s az M1-es autópálya, meg a régi 1-es, a mai 100-as út olyan közelivé teszi a fővárost, hogy jó látási és útviszonyok mellett akár fél óra alatt bent lehetünk a fővárosban. Csenge lányom meg is teszi ezt, mert a Moholy Nagy László Iparművészeti Egyetemen készül másoddiplomájára, kicsit elhajolva a képzőművészet felé, mert abból akar doktorálni… Mi a férjemmel – ő egészen „normális” ember, mérnök – jobb szeretünk itt, a „mi falunkban” lenni, mert már így nevezzük és érezzük. Annyira szép a környék, gondoltam először, amikor a falu közepén létrehoztuk a Hangistállót, hogy kicsábítom ide a régi barátainkat Pestről. Karácsonykor „lélekhangolóval”, jótékonysági hangversennyel mutatkoztunk be, egy „hangjegy” volt a belépő… Nagyon sokat segített az egykor valóban tehénistállóként szolgált épület rendbetételében, a mi kis nonprofit cégünk alapításakor – s azóta is – Hegedűs Imre, a Bicskei Mezőgazdasági Zrt. vezetője, a „tejesember”. Azért nevezzük így, mert folyamatosan kiáll a magyar agrárium, a hazai tejtermelők érdekében… De sokan kiveszik ám a részüket örömeinkből és gondjainkból: csak el kell kezdeni valamit, s az emberek – ha szereted őket – melléd, mögéd állnak… Igazi közösségre lehet köztük lelni. A családom eredetileg véméndi sváb–magyar vagy magyar–sváb: nagyszüleim nagyon szegények voltak, így lett apám molnár, majd Komlón bányász: ő nem tanulhatott zenét, pedig muzikális volt, istenáldotta basszus hanggal bírt élete végéig…
– Budapesten végezte el a Zeneakadémiát, ám aztán mégis Bajára tért vissza, ahol szintén tanult még gyermekként…
– Éltünk mi a fővárosban is, de valóban jobb’ szeretem a vidéket! Baján a dunai vízügyi igazgatóság szponzorálta a Danubius vonósnégyesünket, a külföldi szerepléseinket – ma már mosolygunk rajta, hogy „előadó” címszó alatt voltunk állásban, akár irodisták is lehettünk volna a FEOR, a foglalkoztatási jegyzék szerint. Magas János, a jogász találta ki. Áldott legyen az emléke, akárcsak Tátrai Vilmosé, zeneakadémiai tanáromé, aki azt ajánlotta: a négyes köré szervezzek egy kis kamarazenekart. A negyedszázados jubileumunkat itt, a Hangvillában így ünnepeljük meg… Gergő fiúnk egyébként „szintén zenész”: Grazban tanul, az ottani akadémián, String Syndicate névvel van egy latin komolyzenei együttesük: jó „vegyesek” benne – horvát, osztrák, magyar német, spanyol és szerb ifjú zenészek alkotják. Terveik szerint májusban jönnek ide, hozzánk haza, a Hangistállóba zenélni.(gündisch)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!