Szegregáció

Ez a kérdés nálunk is egyre karakteresebben mutatkozik, de úgy tűnik, sem az állam, sem a pártok, sem az egyes emberek nem tudják a kérdést komplexitásában szemlélni, nem tudják ennek megfelelően a jelenségeket értelmezni, értékelni. De ebben a dologban vastagon benne van az összes média is, bár szemléletét tekintve a jobboldali médiák stílusa, egyes publicistáinak írásai azok, amelyek egysíkú megítélésre inspirálnak. Ez pedig rendkívül káros, a kérdés megoldását a legkevésbé szolgálja.
Alapvető hibának azt tartom, hogy cigánykérdésről beszélünk, és annak is egyik kriminológiai szegmenséről. És ezekben a polémiákban elhangzanak önmagukban igaz vélemények, de amikor társadalmi összefüggésében próbáljuk végiggondolni az egyes konkrét dolgokat, akkor egészen más a leányzó fekvése. Naivitás azt gondolni, hogy egy olyan méretű társadalmi feszültséget, amit Olaszliszka, Miskolc és Veszprém okozott, csak a cigányok keltették. Még nagyobb naivság azt hinni, hogy a rendőri mozgósítás, a törvények szigorítása önmagában megoldja ezt a problémát.
Csak gondoljunk bele, hogy lényegében a rendszerváltással az alacsonyan képzett, úgynevezett gyárkapun belüli munkanélkülieket gyakorlatilag kiközösítették. De ezen belül a cigányság még nehezebb helyzetbe került. Ma is általános gyakorlat, hogy a munkaadó, ha választania kell a munkavállalók közül, inkább a bőrszínét tekintve fehérebbet alkalmazza. Persze vannak kivételek. De az általános szemlélet ez. Miért nem kap hangot a médiában az, hogy egy-egy roma család miként állja meg a helyét?
Azokban a családokban, ahol az egyik napról a másikra való túlélés a kérdés, gyakran szegregálódnak a gyermekek. Esetleg mindegyikük a többgyermekes családokban. Akár az apa durvasága, akár az anya, vagy mindkettő alkoholizmusa okán. Ezeknek a gyermekeknek kellene a társadalomnak olyan közösségeket találni, ahol mindegyikük egyenrangúnak érzi magát. Ezt adhatja egy iskola, de adhatja az egyházi közösség, egy sportegyesület is. A lényeg az, hogy a kiközösítést ne érezze a gyermek. Különösen nagy a szegregálódás veszélye akkor, ha egy kisebbséget kiközösít a társadalom. Ebből a rétegből kerülnek ki a beilleszkedésre képtelen emberek. Akik még azt sem érzik, ha higiénés és együttélési problémáik a többségnek gondot okoznak. Őket meg kell tanítani. Az ilyen téren elfuserált 19-59 év alapján már a felnőtteket is. Városban, falun egyaránt. Itt kell kezdeni a munkát. A gyerekekkel folytatva. A jelenlegi lecsúszottak kvalitásainak megfelelő munkahelyek teremtésével. A tudatos, piacképes szakmai képzéssel. Ez nemzedékeken átívelő folyamat, ami csak szemléletváltással valósítható meg. A szélsőséges vélemények elítélésével. A kisebbségeket megfélemlítéssel fenyegető szervezetek betiltásával. De ebbe a folyamatba belefér a társadalmi hatását tekintve különösen veszélyes erőszakos cselekmények büntetőjogi szigorítása, a szervezett bűnözés ellen való hatékonyabb fellépés. Jogi szigorítás a kitanult ügyvédek ellen, akik feltehetően a lakásmaffiában, az uzsorahitelek szervezésében a háttérből irányítanak.
Laikusan így vélem én a probléma megoldásának útját, mert a jelenlegi kriminológiai veszélytől egy szegregálódott – akár elszegényedett, akár törvénytelen módon meggazdagodott kisebbség –, jóval nagyobb veszélyt jelent. Akik szocializálódásán csak együttes társadalmi összefogással, a szegregáció totális elítélésével lehet változtatni.
Tősér István, Miskolc

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!