Nyelvelő

Csizmadia Mónika kedves olvasónk egy szombat este történetét írta le. Úgy, ahogy egy feleség, és úgy, ahogy egy férj mesélné el. A feleség változata: A férjem nagyon furcsa volt ma. Megbeszéltünk egy találkozót egy kávézóban. Mivel én egész nap vásárolgattam a barátnőkkel, gondoltam, hogy neheztel a pár perces késésem miatt, de végül is nem mondott semmit. Csak nem alakult a beszélgetés, egész idő alatt csendben ült. Javasoltam, hogy húzódjunk a kávézó egyik csendesebb sarkába, de ez sem segített. Mikor rákérdeztem, valami gondja van-e, azt mondta, semmi különös. Mikor kérdeztem, én vagyok-e az oka a csöndnek, azt válaszolta: nem, nem kell nyugtalankodnom.
Hazafelé útközben mondtam neki, hogy szeretem, kissé elmosolyodott, és vezetett tovább. Nem tudtam megérteni a viselkedését, s nem tudom, miért nem válaszolt a szerelmi vallomásomra. Otthon is éreztem, hogy gondolatban messze jár, s nem is akar velem találkozni. Csak kornyadozott a tévé előtt, és érezni lehetett, hogy messze jár az esze. Végül felmentem lefeküdni. Kis idő múlva követett. Nagy csodálkozásomra válaszolt a szeretetemre, a simogatásokra, szeretkeztünk, de végig éreztem, hogy távol van. Elhatároztam, hogy rákérdezek, de akkor vettem észre, hogy már alszik. Álomba sírtam magam. Nem tudom, mit csináljak. Most már egészen biztos, hogy van valakije. Az egész életem egy katasztrófa. A férj változata: A Fradi kikapott. De este egy jót szeretkeztünk.

Továbbra is várom leveleiket, hozzászólásaikat az editor@mediacom.hu címre, vagy a szerkesztőségbe.
Kiss Róbert Richard

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!